Mindennapi kenyér

Két hír olvasható az egyik hetilapban. Az egyik szerint „ugrott a lovagi cím”, a másik szerint egy cseh vállalkozó „korrupt túrát” szervez hazája pénzügyi botrányainak helyszínére. Eközben kis hazánkban a politikai elit azon vitatkozik, meg lehet-e élni havi 47 000 forintból.

„Havi kétszáz pengő fixszel, az ember könnyen viccel” - énekelték egykori a pesti kabaréban, és ez akkor vitathatatlan valóság volt. Sőt, a korabeli énekes azt is állította, hogy feleségül is venné szíve jelöltjét, ha meglenne az a bizonyos havi kétszáz fix. Mennyi is lehet az a kétszáz pengő? 1 kg arany értéke akkoriban 3800 pengő volt. A havi 200 fixből tehát 52,6 gramm aranyat vehetett a Horthy kor kisembere. Ma ennek értéke több mint 600 ezer forint lenne. Ennyivel persze lehet már vigadni. Igaz, lehet, hogy csak az arany ára irreálisan magas az ilyen krízisidőkben.

Vagy beszéljünk reálisan a kenyér áráról? Az 38 fillér volt 1938-ban, így egy kiló aranyért 10 tonna kenyeret lehetette venni. Nos, mivel a kenyér ma 300 forintba kerül, a kiló arany vásárlóereje három millió forint, ha kenyérben gondolkodunk. De maradjunk a 200 pengőnél: ez a havi fix 526 kiló kenyér ára, de hát ki eszik napi 17-18 kiló kenyeret? A 47 ezer fixből 156 kilóra futja, ami napi 5 kiló, ebből tényleg meg lehet élni. No de persze, nem csak kenyérrel él az ember!

Ilyen körülmények között Petr Sourek cseh vállalkozó ötlete, hogy pénzért mutatja turistáknak a korrupció emlékműveit eléggé hátborzongató. Nagy attrakciók a pénznyelőként számon tartott alagutak – ilyenekkel mi is büszkélkedhetünk. Azaz, nálunk is lehetne virágzó üzletágat építeni a megfelelő villák és irodák mutogatásával. Újításként és kontrasztprogramként meg lehetne mutatni néhány kilakoltatott családot, vagy csődbe ment vállalatot, stb. Persze ez talán kevésbé érdekelné a bámészkodókat. Azt persze még inkább kétlem, hogy követnénk II. Erzsébet angol királynőt, aki megvonta a lovagi címet a skót királyi bank korábbi elnökétől, mivel az csődbe vitte e pénzintézetet. Még azt a köztársasági lovagkeresztet sem vonnák be, melyet egyik-másik csődbankár korábban kapott, igaz időközben ennek már a neve is anakronizmus. De ha mégis visszavonnák, félő, hogy a mi munkáltató szövetségünk is úgy érvel majd, mint a brit, ti. hogy az ex-lovag nem követett el törvénysértést. Ami nálunk kevésbé valószínű, mint a skótoknál. Lehet, hogy nálunk Suorek úr magyar utánzóinak a bankárvillákhoz is kéne turistautat szervezniük…

Elhangzott: Mária Rádió – Jegyzetek –  (2012_02_23)

A keresztszülők vajon betartják ígéretüket, hogy keresztfiukat oktatják hitünkre? Ebben az estben a többi gyerek a szövetségeseink. Ők még mindenre emlékeznek!

Korábbi felvétel

NYITOTTAK A SIKERRE …. MEGHÍVÓ A II. MBJ NYÍLT NAPRA

Miért fejlődik erőteljesen a krízisben némely vetélytárs? Mi a titkuk? Lessük el egymástól, és nem utolsó sorban a 2000 éve sikeres katolikus egyháztól. A sikerkalauz ezúttal is Kiss Ulrich SJ, jezsuita szerzetes, korábban maga is sikeres vállalkozó és menedzser, nemzetközi tapasztalattal.

Helyszín: Loyola Café, a jezsuiták trendi kávézója, Horánszky utca 21. (VIII. kerület, Párbeszéd Háza)

Időpont: 2012. március 6. 9:00 – 17:00

Részvételi díj nincs, az ebédet és a fogyasztást a helyszínen lehet kiegyenlíteni.

MbJ = Management by Jesus

Nem csak úszni fogunk...

Ma délben indulok Siófokra, ahol holnap kerül sor az első egynapos Nyílt Napra az MbJ (Management by Jesus Klub) szervezésében. Célunk, hogy egyfelől meghallgassuk a “régiek” tapasztalatát: hogyan tudták a jézusi elveket a valóságban alkalmazni?, másfelől kedvet csináljunk az érdeklődőknek, akik még haboznának, érdemes-e 2 1/2 napot rászánni vezetői képességeik fejlesztésére? “Mellesleg” arról is tapasztalatcserét tartunk, hogyan alkalmazkodnak a kkv a jelenlegi,  tartós krízishez.

Minderről a honlapunk részletesen tájékoztat, de  a lényeg:

Menedzseld a krízist szeminárium (2012. február 8., Siófok)

Egynapos interaktív szeminárium, közös gondolkodás és tapasztaltcsere Kiss Ulrich SJ INSEAD MBA vezetésével kis- és középvállalatok tulajdonosainak és vezetőinek, illetve menedzsereknek.

S mint láthatjátok, érdemes a fürdőnadrágot is hozni!

Helyszín: Hotel Yacht Klub, Siófok

Időpont: 2012. Február 8. Szerda, 9:00 – 17:00

Részvételi díj: nincs (ebéd: 3500 Ft)

Bővebb információ, regisztráció: http://onepagerapp.com/ob68

Partnerünk

Újra elérhető a mai evangélium a Bonum TV “megfilmesítésében” kommentárommal. Kérem, hozzászólni! Évközi 5. vasárnap

Reflektorfényben

Tegnap a frissen felavatott veszprémi Szaléziánum vendégeként hatodmagammal az egyházi médiáról vitatkoztam.  A moderátor Szerdahelyi Csongor, eléggé keményen bírálta a keresztény médiát, amint azt a hangfelvételen (első, második) magatok is meghallgathatjátok. Ezt szinte cáfolandó, míg beszéltünk, már felkerült a Facebook oldalamra néhány kép, melyet a “riporter”, és “média-tanácsadóm” Ősze Marci tett fel miközben épp hozzászóltam a vitához. A vendéglátó intézmény persze egy árnyalattal kevésbé rugalmas és aktuális, mint Marci, mert honlapjukon még ma is,  másnap, az eredeti moderátor, Somody Zsuzsanna, a Veszprém TV szerkesztője szerepel moderátorként. Szerényen visszalépett, mondván, ő nem egyházügyi szakember, nem is egyházi média munkatársa.

A résztvevők listája amúgy korrekt, Rátkay Balázs, az Új Ember főszerkesztője és Marillai Andrea (Képmás), illetve Toldi Éva a nyomtatott sajtót, Török Csaba és Szabó Tamás az elektronikus médiát, magam meg az internetet igyekeztünk megtestesíteni. Mivel az eseményt teljes egészében meghallgathatjátok, itt inkább utólag kommentálnám a szokott pesszimizmust, mely úgy tűnik a hasonló rendezvények velejárója. Persze, bármiféle öntömjénezés még kevésbé lenne indokolt. Az önsajnálkozókkal szemben azt vélem azonban, hogy két nagy ütőkártyánk is van, bár elismerem, egyiket sem használjuk megfelelően. Az egyik: a miénk a világ legnagyobb múltú és legsűrűbb hálózata, mely elvileg mind az anyaggyűjtésben, mind a terjesztésben felbecsülhetetlen erőforrás. Használni kéne. Másodszor: a bevonható önkéntesek száma és potenciális elkötelezettsége újabb globális erőforrás. A világháló pedig ennek teljes mobilizálást teszi lehetővé. Egy apró anekdota segít megvilágítani ezt: az emlékezetes 2004. évi cunami híre egy helyi  jezsuita portálról hamarabb ért el engem, és sok rendtársamat, mint a médiát. Ebből semmiféle előnyt nem kovácsoltunk, még azt sem, hogy az exkluzív hírt elsőnek röpítsük pályájára, vagy a segélyakciót azonnal és mindenki előtt beindítsuk. Eközben a tegnapihoz hasonló rendezvényeken sok szó esik “koordinálásról”, irodákról és egyéb bürokráciáról, mely milyen jó lenne, ha összefogna bennünket!  Én pedig azt mondom? Világ plébániái egyesüljetek!

Ui. Mintegy a Veszprémben elhangzottak illusztrálásra egy héttel később (!), 10-én a Magyar Kurír is beszámolt az eseményről: jobb később, mint soha? A történészek hálásak…

2000 barátja volt a Facebookon...

Hol maradtak a virágok? – énekelte egykor Marlene Dietrich. A Facebook ezt át-és felülírta: Hol maradtak a barátok? Egy német egyesület szinte diákos lelkesedéssel felkarolta az ügyet, a Facebook oldalukra fel is iratkozhatsz! De semmi se szent. A mellékelt karikatúra ugyancsak megkérdőjelezi a barát szó inflációs használatát. Sokan ezért kerülik a “közösségi oldalt”, mint a leprást. Mások beletemetkeznek a “barátvadászatba.” Nos, a XXI. század nagy kihívása: tanulj meg válogatni! S haver és barát között mindig fennmarad a különbség!

Sag mir, wo die Blumen sind? – sang einst die Dietrich. Ein deutscher Verein (Deutsche gründen halt immer Vereine…) münzte es auf die Freundschaft um, voller Begeisterung für Facebook. Nichts ist heilig, nun wird auch Facebooks Freundschaftkonzept in Frage gestellt. Viele meiden ja ohnehin die “Gemeinschaftsseiten”, andere stürzen sich auf Freundejagd, Und Du? Kennst du den Unterschied zwischen Freund und Kumpel?

Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. Mk 1,12-15

40 napig...

Negyven napig – Az özönvíz a legenda szerint negyven napig tartott. Mi lehetett nehezebb? A bárkában várni, hogy végre ne kopogjon szüntelen az eső annak falán, egy valóságos állatkert és egy nagycsalád társaságában, vagy a pusztában, a szárazságban, vadállatokkal együtt? Mivel senki nem próbálta ki mind a kettőt, soha nem fogjuk megtudni.

Mindkét próbának nagy volt a tétje: az Emberiség szabad jövője. Mindkét esetben meg fog változni a Világ, amikor véget ér a negyven nap. Elsőként azt tanulhatjuk meg ebből, hogy nagy dolgok gondos előkészületet igényelnek, Sem Noé, sem Jézus nem szabadkoztak: erre nincs időm. Mi annál inkább!

Kérdem: Akinek „nincs ideje”, az vajon mikor fogja átélni, megérezni és megérteni, hogy „betelt az idő”?

Kiss Ulrich SJ

Zárt ajtó, mit rejt?

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dícsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek ezzel meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lét téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni.  Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést.  Bizony mondom nektek, ezzel már is kapták a jutalmukat.  Amikor te böjtölsz, illatosítsd be a hajadat és mosd meg az arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtöklésedet, csak Atyád, ajki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.  Mk 6, 1-16.16-18

Zárt ajtó mögött – ez ugye, a köznyelven titkolódzást, gyanús ügyeket, netán panamákat, sejtet, de legalábbis a nyilvánosság kizárása nyitott társadalmunkban nehezen tolerált. Egykor párizsi munkahelyemen egy vezető csak akkor zárta be az ajtót, ha látgatója volt, vagy hosszabban telefonált.  Egyébként azt mondták volna róla, hogy újságot olvas, vagy magánügyeket intéz. Az intimitás mégis emberi igény. A kamaszok igénylik, a párok, és, Jézus intelmét követve, az imádkozók. Ma persze senki se tüntet böjtöléssel, vagy imával, mindez magánüggyé vált. Ezért Jézus intelmét nem is igazén értjük. Ne valljuk meg hitünket?

A hangsúly azon a mondaton van, hogy az ún. képmutatók arra törekszenek, hogy az emberek meglássák, hogy „szenvednek”, áldozatot hoznak, mintaszerűen viselkednek. Teszik ezt nem Istenért, talán még magukért sem,,hanem kizárólag a közvéleményért,S így már mindenkinek bőven jutnak eszébe példák. Pr (péer, vagy piár) néven egész iparág született a képmutatásra. Kevesen mernek jót tenni, és nem beszélni róla. Úgy érzik, veszítenek valamit. Valójában a rejtett jótevőnek, aki jót tesz, mert jó,  nem csak a mennyei Atya fizet meg, de hosszú távon csak ez a kifizetődő.

Négyen vitték

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyst elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatit nyertek.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak  szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül Isten?” Jézus a lelke mélyén jól tudta, hogy magukban ilyeneket gondolnak.  Így szólt tehát hozzájuk: Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!”  Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette a hordágyat, és mindannyiuk szeme láttára kiment. Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet soha!” Mk 2, 1-12

Ült ott néhány írástudó is – csak ültek, nem törődve az emberek gondjaival, és maguk között vitatkoztak. Érzéktelenek voltak a szenvedéssel szemben, mondhatnám, könyörtelenek. Tudósok. A bénát négyen vitték. Nekik mi volta foglalkozásuk?  Barátai voltak a bénának? Nem tudjuk, egy filmrendező ebből remek történetet hozhat össze. Mi meg megkérdezhetjük magunkat: van négy barátom, aki törődik velem, ha bajba jutok? Vannak még szamaritánusok?

Amúgy kerestem illusztrációként egy képet a keresőmön.  Címszóként azt adtam meg: hordágy, Sok üres hordágyra bukkantam a képtárban. Nyilván a gyártó cégek reklámjai, Még meglepőbb volt, hogy a néhány kép, melyen sebesültet vittek a hordágyon, mind sportbaleset képe volt. Megmagyarázható, hisz ilyenkor mindig van egy tucat fotóriporter a közelben.  S most azon tűnődöm, mit szólna a sérült élsportoló ma, ha odalépnénk hozzá,és az mondanánk: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.”