Skip to content

Új év – új blog

2006/01/01

Fél éve hallottam először a blogról. A lehetőség, hogy, akár a szakkollégium, akár az akkor még komolyan tervezett TV-talkshow, illetve az ősszel beinduló portál fejlődését naplószerűen rögzítsük, és ehhez a dokumentációhoz barátaink is hozzáférjenek, izgalmasnak tűnt. Úgy éreztem, valamennyi projektünknek hasznára válna a párbeszéd a felhasználókkal. Ezért a www.parbeszed.com portál őszi indulásánál beütemeztük a blog indítását, de az ötlet csak most, 2006. január elsején lett valósággá. Elsőnek egy személyes blogot indítok, amely hűen tükrözi a rendben rám háruló feladatok sokszínűségét, és így valamelyest betekintést nyújt kívülállóknak a rend életébe.


Fél éve hallottam először a blogról. Dobó Mátyás védte meg “On-line naplók-Blogoszféra” című szakdolgozatát a Pázmány bölcsészkarán. Lenyűgözött! Nekem, nekünk is kéne ilyet indítani – gondoltam. A lehetőség, hogy, akár a szakkollégium, akár az akkor még komolyan tervezett talkshow – máig nem tudjuk, miért állította le a Duna TV a projektet -, illetve az ősszel beinduló portál fejlődését naplószerűen rögzítsük, és ehhez a dokumentációhoz barátaink is hozzáférjenek, izgalmasnak tűnt. Úgy éreztem, valamennyi projektünknek hasznára válna a párbeszéd a felhasználókkal. Ezért a www.parbeszed.com portál tervezésénél eleve beütemeztük a blog indítását, de ez csak most, 2006. január elsején lett valósággá. A műfaj mind nekem, mind munkatársaimnak új, bele kell majd jönnünk, ki kell alakítanunk stílusunkat. Elsőnek egy személyes blogot indítanék, amely hűen tükrözi a rendben rám háruló feladatok sokszínűségét, és ezzel talán kívülállóknak a rend életébe valamelyest betekintést is nyújt. Reményeim szerint mind a homíliaszolgálat, mind a szerdai felnőtt “hittan” – amely rég egy közösséggé alakult át, és szeptember elején átköltözött a Mária utcából Kispestre, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumba, rendszeresen bemutatásra kerül majd, ahogy a lelkigyakorlatok is, amelyeket adok. Ez lenne a lelki napló. Az első kulcsprojekt a fundraising, azaz a forrásfejlesztés lesz, melyet az Ablak a Világra címszó alatt külön is rendszeresen bemutatok, a második a portál, amely befogad minket. A harmadik projekt és rendszeres téma a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium, mely a legtöbb időmet veszi igénybe, és melynek rendszergazdája, Ősze Marci tervezte a jelen blogot, amiért ezúton is köszönetet mondok neki. Mindennek következtében olvasóim között feltehetően lesznek majd hittanosok, lelkigyermekek, a rend támogatói, a Barátainknak előfizetői és a portálról idetévedt kíváncsiak: Isten hozott mindnyájatokat! És persze személyes barátaimat is, akik talán néha nem elég személyesnek fogják tartani írásaimat, míg az “idegenek” – persze senkit se tekintek idegennek, aki olvasásra méltat – ellenkezőleg éppenséggel túl személyesnek érzik majd egyik-másik vallomásomat. Remélem, megtalálom idővel az egyensúlyt. Bátorítsatok, bíráljatok, szóljatok hozzá! Barátotok Ulrich
Ma délben elbúcsúztam Ilona nénitől és a több kedves idős asszonytól, akik a karácsonyi lelkigyakorlat után még ott maradtak a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban Leányfalun, hogy együtt töltsük a szilvesztert, és együtt köszöntsük az újévet. Immár harmadik éve ez a karácsonyi és újévi szolgálatom. Ha elmennék édesanyámhoz Münchenbe, egy idős embert segítenék hozzá, hogy az ünnepeket ne egyedül töltse, így azonban többet is. Igaz, az új igazgató, Gulyás Zsolt Atya nagy csalódására idén kevesebben voltak, mint tavaly, és az is igaz, hogy az érdem elsősorban a ház vezetőségéé, amely hosszú éve óta tartja ezt a hagyományt. Fontos lelkipásztori feladat ez, hisz annyifelé hallani, az ?ünnepeken? depressziósak az emberek.

Nekem még minden karácsonyom emlékezetes volt. Mégis kiemelnék kettőt-hármat, amelyen átéreztem, milyen fontos is, hogy valakinek fontosak vagyunk. Az első 1962. karácsonya, amikor szüleimmel és öcsémmel, Kornéllal, friss menekültként a frankfurti amerikai konzul, a magyar származású Mr. Clay ? írói álnevén Sziklay Andor ? vendégei voltunk, és valódi amerikai pulykával és magyar tokajival vendégelt minket. Nem is akármilyennel, hanem 1938-as évjáratúval, amely valóban a királyok bora volt, nem az a rettenetese későkádári utánzat. A konzul nagylelkűsége hihetetlen kontrasztot képezett akkori nyomorúságunkkal, hiszen nem volt semmink, csak reményünk. S hogy milyen fontos a remény, azt 2000-ben, a harmadévben, Münchenben tapasztaltam meg. A harmadév a jezsuita utolsó próbaéve: ismét beáll inasnak, az, aki már esetleg igazgató valahol, de mindenesetre felszentelt pap (ha nem segítő testvér, mint Ernő, aki most New Yorkból küldi beszámolóit a portálra). Az egyéves program alatt, akárcsak az újoncidőben, a noviciátus alatt, egy gyakorlatot is elvégez, többnyire a szegények, az én esetemben a müncheni hajléktalanok között. Lehet, hogy érzelgősnek tartotok, de nekem eddig ez volt a legszebb karácsonyom, mert ott és akkor éreztem magam igazán közel a szegény Jézushoz. ?Betlehemibb? volt, mintha elmentem volna a Szentföldre. Kicsit ez indít arra, hogy jövőre is vállaljam az együttlétet a magányosokkal Leányfalun.

Idén persze mára befejeződött a tíznapos leányfalui együttlét. Éjfélkor a kötelező pezsgőzés és a himnusz eléneklése után felhívtam Muttit Münchenbe, aki persze már várta a telefon mellett ülve a hívásomat. Öcsémék színházba mentek, a Denevért néztek meg, ami ugye, stílszerű. Eszembe jutottak a régi szilveszterek: Párizsban az Eiffel torony étteremében, ahova születésnapi ajándékként vittük édesapámat, aki 1920. szilveszterén született. Nagyanyám bevallotta, hogy valójában az óévben született, a katonaság miatt került csak január elsején anyakönyvezésre. A Don kanyarban a trükk nem segített rajta, de az igen, hogy megsebesült, és a Tata nem engedte vissza a frontba. A többi filmbe illő. Apám haláláig nekünk a szilveszter mindig születésnapi ünnepség volt, és mindig főtt a fejünk, mivel kedveskedjünk neki. Nem tudom, sikerült-e valaha is megörvendeztetni, mert mindig kissé melankolikus volt, és amellett örömét remekül tudta fintorokkal palástolni. Így aztán már csak ?odaát? tudom meg, hogy mi tetszett neki jobban: az Eiffel-torony revüje, a párizsi Conciergerie középkori lakomája, vagy a svájci Fribourgban a fondue-s szilveszterest? Van egy sejtésem, hogy az utóbbi, mert nem szerette a flancolást, és az a vacsora a rue de Lausanne-ban, ahol akkor laktam, megfelelően egyszerű, szinte parasztias volt. A tegnap esti szentmisét édesapámért mondtam, a ma estit a kollégiumban, amire a diákok délután felkértek, Zarnócz Andrásért fogom bemutatni, akit holnap temetünk. Édesanyjának megígértem, hogy magammal viszem a XI. parancsolat első és ideig egyetlen egyórás műsorának felvételét. A Kosztolányi novella alapján készült A kulcs című film néhány drámai jelenete alapján 2005. tavaszán a nevelésről vitatkozott 33 fiatal, többségük Pázmányos diákom, néhányan szakkollégisták. Akkor még sem ők, sem én nem sejtettük, hogy a nyáron a provinciális atya, Lukács János felkér ötévi intermezzo után újra a szakkollégium rektorának. Ez volt minden bizonnyal az év legfontosabb eseménye számomra, legalábbis ami hatását illeti életemre, életvitelemre. Mindent át kellett szerveznem! 2-3 hónap alatt kialakult az új ritmus: a hétfő a fundraising napja, az est a ReNaissance Ház lakóié, akiknek misézem, majd vendégük vagyok előbb az általuk felváltva főzötteknek-sütötteknek. A keddet hétről-hétre teljes egészében a piliscsabai campus-on töltöm, este azonban már többnyire a kollégiumban szállok meg. A három következő nap a kollégiumé, szerda este oda várom a hittanosokat, húszon-, illetve harmincéves fiatalokat, esti hét órára. Két órán keresztül intenzíven beszélgetünk, hol biblia szövegek alapján, hol aktuális társadalmi kérdésekről, és havonta egyszer egy közösen megtekintett filmről. A karácsonyi szünet után január 11-én gyűlünk újra össze, ha valakinek kedve tartja, még volna néhány helyünk!

Csütörtök reggel megbeszélés tartunk a kollégium munkatáraival, Judittal, aki egyszerre tanulmányi asszisztensem, volt kollégistám és aktuális hittanosom, Ágival, aki a könyvelőnk, és a gazdasági ügyeket intézi, és az irodavezetővel, Klárival, akinek köszönhetően otthon érezhettem magam, amikor öt év után visszatértem a kollégiumba. A munkatársak mellett a diákok képviselője is részt vesz a tárgyaláson, többnyire Nevelős Gabi, aki a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium végzettjeként került a szakkollégiumba, és a diákokat az úgynevezett Ügyvezető Testületben is képviseli, amely a kollégiumot fenntartó rend nevében felügyeli az intézményt. Gábor is részt vett az említett talkshow-n. És még valaki: elődje, Zarnócz András, a kollégium halottja, akit holnap temetünk szülővárosában Kecskeméten. A vita elején megkérdeztem a fiatalokat, tízévesen mik-kik szerettek volna lenni? Ki miniszterelnöknek, ki szerzetesnek készült tízévesen, András katonának. Aznap nem is mondott mást. Hallgatása megdöbbentett, hogy utólag Leányfalun levetítettem a tévében sose sugárzott műsort. Miért e hallgatás? Rejtély, hisz életvidám, jó cimborának ismerték meg társai, és magam is az Ariadnéval ? a talkshow másik részvevőjével – hármasban szervezett szanticskai kollégiumi találkozón, idén későnyáron. Katona!

Manapság a zsoldosokat hivatásos katonának mondják, miután Európa-szerte privatizálják a honvédségeket. Andrist azonban csakis nemzetőrként tudom elképzelni! Az volt, a szó legnemesebb értelmében, mint cserkész, mint közember a kollégiumban, mint szerevező és vitapartner, harcostárs, a közjóért lankadatlanul fáradozó ember és barát. Mintaképe volt a jó szakkollégistának. És ezt nem utólag mondom, mert a betegség elragadta tőlünk. Hiányozni fog. A hiány azonban csak akkor lesz igazán fájó és maradandó, ha a fiatalok nem követik példáját. Hogy ne így legyen, hogy ne csak a hamarosan felállításra kerülő márványlap a kapualjban emlékeztessen rá, az induló naplót éppúgy érte ajánlom fel, mint az év első kollégiumi miséjét ma este.

Advertisements
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s