Skip to content

Egy ököl karrierje

2006/01/03

OTPORA fiatalabbaknak emlékébe már nem él a fenyegetően égnek emelt ököl, mint a baloldal jelképe. A sors iróniája, hogy szerb szomszédainknál az Otpor, magyarul ellenállás jelképe lett, együtt az ütős szlogennel Gotov Je! ? délszláv testvéreinknek elege volt Szlobodánból, aki most Hágában elmélkedhet arról, hogy nem kellett-e volna időben tanulmányozni ellenfelei marketingstratégiáit.

Mindez nem emlékeimből bukkant fel, mert Milosevics bukását a tercia (harmadév, utolsó jezsuita probáció) alatt, ? amikor az ember imádkozik, nem politizál, ? éltem meg, hanem a Magyar Nemzet év végi utolsó számában bukkantam rá egy bizonyos Tóth Szabolcs Töhötöm cikkében.

A szerző azon morfondírozik, hogy jó-e nekünk, hogy exportcikk lett a diktatúrák megdöntésének technikáiból, és hogy Budapestre telepítették az új forgalmazó és elosztó centrumot, mely a jól hangzó demokrácia-központ nevet kapta. A cikk rengeteg gondolatot vet fel, de nekem először is azért izgatott, mert azzal kezdi, folytatja és fejezi be írását, hogy itt a legmodernebb marketingtechnikák kerültek bevetésre. Épp kapóra jött, hisz vizsgafeladatot kell kitűznöm 128 Pázmányos diákomnak, akiknek valahogy bizonyítani kellene, hogy nem csak bemagolták a sok absztrakt kifejezést, hanem játszi könnyedséggel tudják is használni a mindennapi életben. Akár a politikában is. Gondoltam lehetne ez egyfajta virtuális egyetem is, amely egyaránt izgalmas politológusok, közgazdászok és kommunikációs szakemberek számára. Ezért nyitottam fórumot is. A kérdés, ami nem csak a szakembert izgathatja, persze az, hogy erkölcsileg elfogadható, politikailag megengedhető-e, hogy áruba bocsácsuk a demokráciát? Persze a kérdés nem is olyan új keletű: egy bizonyos Machiavellivel kezdődött minden, aki talán nem véletlenül a bankár Mediciek városában, Firenzében politizált.

Kinek vizsgakérdés, kinek lelkiismereti kérdés, hogy hogyan viszonyul Tóth Szabolcs Töhötöm cikkéhez, melyet egyszerre tettem fel a Fórumra, mint vitaindító írást, és a Tudomány Házába, hogy kommunikáció szakos diákjaim a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen abból vizsgázhassanak. Nekik tehát egy vizsga, a marketingkommunikációs tárgy vizsgájának alapszövege az írás. Ez így teljesen posztmodern, hisz minden szöveg elméletileg hypertext-té válhat, önálló életet élhet. A világhálón már rég nem magántulajdon, copyright. Hiába is vitáztak erről szenvedélyesen a World Science Fórumon az MTA vendégei a szellemi termék jogvédelme érdekében, hovatovább beköszöntött az új középkor, és mindenki mindenkit idéz. Jobb esetben, mit magam is tettem, megjelöli a forrást, sőt forrásokat.Diákjaim persze rég nem csodálkoznak, hogy újságcikkből vizsgáznak . Harmadik éve teszem ezt, miután az első tanítási év végén megtapasztaltam, hogy egy héttel a vizsga után a hallgatók nem emlékeznek már az anyagra, és ezt be is vallják. A régi latinok tévedtek, hogy úgymond, ?nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk? ? valójában a mai egyetemi tömegtermelés ott tart, hogy hanem az iskolának, nem is az életnek, hanem a vizsgának tanulnak. Ekkor határoztam el, hogy nálam nyugodtan puskázhatnak, semmire se mennek vele, hisz gondolkodni kell a vizsgakérdésen, és a válasz nem lelhető egyetlen tankönyvben sem! A trükk: eléjük teszek egy szöveget, és azon kell demonstrálniuk tudásukat. Elvégre bölcsészek. Persze nem hagyományos szövegelemzésről van szó, hanem kérdéseket fűzök a cikkhez, amelyek viszont a félévi anyaghoz kötődnek. Válaszolni, helyesen, csak az tud, aki megemésztette az anyagot, mert gondolkodott azon. Elég régi vágású vagyok e téren. Hiszem, hogy az iskola mindenek előtt gondolkodni tanítson, aztán ? a kommunikációs szakmában ez érthető ? a gondolatokat kifejezni. A többit majd az élet hozza magéval. Akit érdekel a szöveg, mint vizsgaanyag, nézzen körül a Tudomány Házában!

No, persze, a szöveg sokkal izgalmasabb, hogy sem 120 fiatal és az is a vizsga lázában foglalkozzon vele. Valójában arról szól, amit Czakó Gábor többször kipellengérezett: a Gazdaságvilágban mindent a pénz irányít, a piac vaslogikája. Csoda-e ha még nagyapánk szentnek tartott forradalmaiból is marketingesek játékszere, exportcikk, áru lett? Szabadság, szerelem, e kettőét fizess nekem ? ez reklámország új slágere. És nem csak a forradalom termék: Hollywood mintájára a forradalmi technikák is azok. A világforradalmi kézikönyvek és számítógépes szoftverek igen kelendők, Lenin, Dutschke és Bader-Meinhof túl korán jöttek világra. Minek ide erőszak? Elég, ha a hatalom legitimitását aláássuk. Van azonban egy balga kérdésem. Mi lesz, ha a bomlasztó marketing technikáit a világit boldogító angolszász kapitalizmusra, a reklámra, vagy éppenséggel magára a marketing-filozófiákra alkalmazzuk? Kinek van kedve velem tartani e vállalkozásban. Látom azonban, a valóság fölülmúlja a fikciót! A terrorista Vörös Hadsereg Frakció immár operaként is színpadra kerül. Az anti-marketing is biztosan előbb-utóbb piacra talál.

Ma megjöttek az első hozzászólások a bloghoz. Van, aki nem tud a portálról eljutni a blogomra. A Portál alkotói szerint ez valószínűleg azokat sújtja, akik munkahelyükről próbálnak rácsatlakozni. Ezt írja:

A parbeszed.com technologiailag ugy van elkeszitve, hogy a bongeszesehez ne kelljen semmi specialis szoftvert telepiteni. A blog technologiaja a flash, amihez egy plug-int kell telepiteni a macromedia honlapjarol. Ezt elvileg automatikusan is felajanlja a bongeszo, de van, hogy ezt letiltjak a rendszergazdak pl egy oktatasi intezmenyben, munkahelyen, ahol nem minenkinek van installalasi joga meg a sajat gepehez sem. Mindenkeppen javaslom nekik ezen oldal megtekinteset :

Remélem, hamarosan kinőjük ezeket a gyerekbetegségeket.

Búcsúzóul meghívlak benneteket ? ugye senki e haragszik a tegezésért, hisz barátok között vagyunk ? válaszoljatok a portállal kapcsolatos kérdőívhez. Ez felkerül talán még ma a portálra, de Hírlevélként is eljut hozzátok. Csak annyi szükséges, hogy a bal menülécen alul feliratkozzatok!

Végül egy kérés: imádkozzatok Csizmazia Rudolf SJ lelki üdvéért, aki az év utolsó napján, 83 éves korában hunyt el. Ő volt az utolsó pannonhalmi öregünk. Jó alkalom, hogy bencés testvéreinkért köszönetet mondjunk az elnyomatás évei alatta jezsuitáknak nyújtott vendégszeretetükért .

Advertisements
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s