Skip to content

Péntek tizenharmadika

2006/01/13

Panaszolom a taxisnak, hogy a napirendem összekuszálódott, miután a 10-re várt partner 1/2 12-re jött, jó pesti szokás szerint. Ezzel az én német alapossággal megszervezett napom teljes káoszba fulladt, de persze Franciaországban megtanultam improvizálni, “l’impossible, ce n?est pas français.” ? A franciának semmi sem lehetetlen; ami tökéletes vigasz, ha az ember nem tervezi túl napjait, hanem átengedi magát az eseményeknek. A taxis szerint azonban mindennek az oka, hogy péntek 13-a van, no és mindez a templomosok miatt. Mivel Jacques de Molay-t aznap égették meg. Igaz ez 1314-ben volt ? van egy új elméletem, hogy 1914-ben, Szarajevóban ennek jubileumát ünnepeltük ? de a babona hosszú életű!

Egyébként a tegnapi nap a záróvizsgák jegyében zajlott le Piliscsabán. Erről érdemes hosszabban beszámolni. >>



?A péntek a néphit szerint igencsak gonoszjáró nap.A péntek, ha ráadásul tizenharmadikára esik, akkor még erősebben fogékony ez a nap a boszorkányok megidézésére, a boszorkányságra, a mágiára. A napi javas (sic!) a mai napra kellemes repülős álmokat jósolt, s friss ébredést. A babona szerint e napon beszedett orvosság nem használ, a ma szedett füvek ártó füvek. Nem véletlen, hogy böjti nap, sőt kiemelten böjtölésre való nap a mai.? ? olvasom egy életmódmagazinban (mi minden létezik a nap alatt!). A böjtölés ? szerencse ide-szerencse oda ? jó ötlet lehet. Gyakrabban kéne. Ma persze lekéstem róla, hisz délben egykor kastli iskolatársammal találkoztam a Negro-hoz címzett pubban, aki meghívott ebédre. Thai salátát eszegettünk, csirkével és szézámmaggal, ez persze a thai konyha diszkós változata, de kellemes volt. Messmann István egy évvel ?felettem? járt, 1963-ban érettségizett, szóval felnéztük rá, ahogy gimnazistáknál lenni szokott. Bujdosó Alpár könyvbemutatóján találkoztunk a Prága kávéházban, és illedelmesen bemutatkoztunk egymásnak. 40 év után persze nem ismertünk egymásra ? az ismert élettani folyamatok ? pocak, kopaszodó fejbúb, stb. következtében, de annál jobban megörültünk egymásnak, amikor névjegyet cseréltünk. Ő jogász lett, a Volkswagen délkelet-ázsiai menedzsere, míg én közgazdász, és a l?Oréal párizsi márkamenedzsere. Ma mindketten oktatunk, ő a CEU-n, én a Pázmányon. Délben megajándékozott könyvével, melyet német nyelven írt a kínai nők lábzsugorítási divatjáról, amely a kultúrtörténet egyik legbizarrabb fejezete. Március 2-án erről tart előadást a Deutsche China Gesellschaft előtt Bochumban. Mivel oda aligha megyek el, sejtem, hogy ma este könyvét olvasom. Érdekes adalék lesz a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium ?Globalizáció, inkulturáció és szolidaritás? címen megrendezendő tavaszi (április 7., érdemes előjegyezni a naptárunkban!) szimpóziumunk számára. Belelapozva a könyvbe, megállapíthatom, hogy legalább olyan rejtélyes ügy, mint ez a fránya tizenharmadika. A napnak saját tudománya van:triszkaidekafóbia. Elképesztő? Az. A babona, úgy tűnik, nemcsak az egyéni sorsokat befolyásolhatja, de káros lehet a gazdaságra is. 1978-ban Amerikában készítettek egy felmérést, melynek meglepő eredménye az volt, hogy a 13.-ák akár egymilliárd dolláros veszteséget is okozhatnak. Ezen a napon sokan egyszerűen nem mennek dolgozni, nem váltanak vonat- vagy repülőjegyet, és nem szívesen vásárolnak. És én még nyugodt lélekkel blogozom? Mindezt, megint egyszer, a kabbalának köszönhetjük.

A kabbalisták azt vallották, hogy a szám minden dolgok lényege. Szerintük az erényeknek éppúgy megfelelnek a számok, mint a geometriai alakzatoknak vagy a természet eleminek. Például: a pont: 1, a vonal: 2, a sík: 3, a test: 4, a házasság: 5, a szerelem és a barátság: 8. A hármasnak, a hetesnek és a tizenkettesnek különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak. A hármas jelentőségét a világot alkotó három alapelem, a tűz, a víz és a levegő lényegességével magyarázták. A hetes azért lett “kabalaszám”, mert a tanok kidolgozása idején a Holddal és a Nappal együtt hét bolygót ismertek, és hitük szerint az emberek sorsát a planéták határozzák meg. A hétnek is hét napja van, a fejnek pedig “hét kapuja”: két szem, két fül, két orrlyuk és a száj. A 12 mindenképp a tökéletességet jelenti (12 hónap van, a napnak 12 órája, Jézusnak 12 apostola, Izraelnek 12 törzse, stb.) A 13 ezen túl van, ezért valami gonoszságot hordoz magában. A tökéletes 12-höz hozzáadódik még egy szám, és ez megbontja az egységet, a harmóniát, ezért halált hozó. ? olvasom. A tökéletest nem lehet fölülmúlni, ez a lényeg. De hogy emiatt Párizsban üzletté vált 14. vendégként fellépni pénzért az már csak mulatságos, avagy? Nos, előre jelzem, én ingyen vállalom.

A babonával foglalkoznunk kell, mert a vallás és a babona ? ellentétben a felvilágosodás propagandájával ? fordított arányban állnak egymáshoz. A hit nem növekedhet, ahol a babona burjánzik.

A záróvizsgákra viszont ebben a félévben Jenő napján, tegnap került sor. Mindig meghat, amikor a fiatalokat útjukra indítjuk. Az eredményhirdetés pillanatában együtt örülök, és együtt bánkódom a végzősökkel. Idén nagy örömömre Jankó Veronika nálam írt dolgozatán túl, amelyet a WestEnd City Center kommunikációjáról írt, és amelyet jövőre akár segédkönyvként is tudok majd használni a Marketingkommunikáció kurzuson, két diák szerzett nagy meglepetést.

Libor Anita a magyar film kánonjának változásairól írt. Mivel e változások a rendszerváltás kulturális következményeit mutatják be a filmszakma kereteiben, érdekes lehet mindenkinek, akit izgat a téma, milyen esélyei lesznek a magyar kultúrának a globális keretben? Ezért is teszem fel a Tudomány Házában a portálra. Barátaim és hittanosaim tudják, hogy filmrajongó vagyok.Mindig is az voltam, már Leuvenben egyetemistaként is átlagban heti 3-4 film volt a norma. A Gergely Egyetemen a filmelemzési kurzus a kedvencem volt, pedig egy gép előtt kellett órákig, szinte kockáról kockára elemezni Rossellinit meg François Truffaut-t, Ingmar Bergmant, és főleg Ejzensteint ? ez utóbbit a montázs technikájának bravúros kezelése miatt. Amikor 1996-ban a Szent Ignácba kerültem, Kovács Ákos filmkurzust tartott diákjaimnak, ma ismét van filmklub. Egy időben, Balogh Ákos akkori polgári szolgálatos ? ez is egy intézmény, amit még visszasírunk! ? elcipelt Perlaki Tamás extravagáns filmklubjába, ahol még éjfélkor is folyt a szó Tamásból, de ha nem lettem volna olyan álmos a napi 10-12 óra (8-ról csak Marx álmodott?) munka után, bizisten hajnalig hallgattam volna. Végül még oktattam is a Faludi Akadémián, hogyan kell filmklubot vezetni. Gelencsér Gáborral együtt egy praktikus füzetecskét is kiadtunk erről, amelyet elhunyt barátunk, Karczub (nem Kaczub, mint az Iskolakultúra gépelési hibája révén a webre került) Gyula szerkesztésében az Akadémia ki is adott, és amelyet jó lenne feltenni a hálóra! Las but not least, hittanosaimmal, a legendás szerdai hittancsoporttal, havonta egyszer megnézünk egy filmet, amit aztán a következő szerdán megbeszélünk alaposan. Ha valaki kedvet érez erre, csatlakozhat hozzánk! S persze örülünk, hogy Anita a magyar filmportálon otthonra talált.

Egészen más jellegű Buzás Eszter írása, aki nem nálam írta a dolgozatot, de egyik hivatalos bírálója voltam. Rég adtam ilyen meggyőződéssel jelest egy szakdolgozatra. Az Alcar felnikről írt pedig, és az autók, a filmekkel ellentétben soha nem érdekeltek. Párizsban kollégáim ?kinéztek? néha maguk közül, mert sportkocsi helyett egy bogárhátú VW-vel beértem. Ez a citromsárga jószág veszett oda a legendás balesetben, amikor elaludtam a belga autópályán és arra ébredtem, hogy felfedeztem újra hivatásomat. Következő munkaadóim aztán, hogy sztandingen aluli kocsikkal ne járjak, szolgálati kocsit rendeltek el: BMW-t és Mercedest. Ilyenkor eszembe jut egy skolasztikustársam, P. Anti, aki, mint később megtudtam, azt írta a provinciálisnak közös franciaországi utunkról, ahol a Pax Romana kongresszusnak kerestünk szállást, lehetőleg Clunyhez és Taizéhez közel, hogy nehezen tud elképzelni mint szerzetest, mert BMW-n járok háromcsillagos éttermekbe. Tévedett, négycsillagos volt, ahova elvittem magammal. A sors iróniája, hogy később elhagyta a Társaságot. Nem tudom, milyen kocsija van ma. Én beérem a magyar VW-vel, a Suzukival. Visszatérve Esztihez, azért örültem meg dolgozatának, mert a vizsgált cég osztrák, sikeres és globális, miközben a legtöbb marketing-esettanulmány a magyarra fordított amerikai szakkönyvekben, ?persze?, amerikai. Ez is a globalizáció része, hogy ti. a szakirodalom amerikai, amint a média is.

De most megyek moziba, úgy érzem, a maratoni vizsgáztatás kellős közepén ?megérdemeltem?.

Advertisements
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s