Skip to content

A pénz nem boldogít?

2006/02/27

A pénz nem boldogít?

Felkértek a tévések beszéljek erről: a pénz nem boldogít. Mondták is, remélik, “kihozom” a várt eredményt! Ismeritek vesszőparipámat: megkérdeztem a keresőt – régebben a jósnőket kérdezték így ki – melynek nevét ezúttal nem írom le, mert hogy ez már reklám lenne. Nos, 27.200 cikk tartalmazza szó szerint a közhelyszámba menő idézetet, 192 ezer a “pénz és boldogság” kifejezések kombinációját, míg 2,2 millió beszél csak a pénzről, 911 ezer a boldogságról magáról.

Az aránytalanság nem meglepő. Mert bár a pénz úgymond nem boldogít, hajszoljuk egy életen át. Nekem erről mindig az Eldorádo jut eszembe, Eperjes Károly fergeteges figurája, Monori Sándor. Monori hisz abban, hogy újra eljön az ő országa, ahol mindent arannyal mérnek. És lám, a társadalmi egyenlőség országában kiválóan beválik számítása. Aztán jön 56, jönnek a pesti srácok, és mindent összezavarnak. Monostor belehal a fordított világrendbe, de az, mit tudjuk, azóta újra begyűrűzött. Nincs harmadik út?


Az amerikaiak rejtély maradnak az átlag európai számára. Vegyük csak az elképesztő tényt, hogy beírták az alkotmányukba, hogy a boldogság űzése alkotmányos jog. Vagy hogyan fordítsuk le az amerikai közbeszéd alapfogalmát: pursuit of happiness? A szótáram törekvés és űzés kötött tétovázik, de Hollywood inkább valamiféle hajszát sejtet. Akárhogy is legyen, ha a szövetségi alkotmányból a Függetlenségi nyilatkozat híres mondata ki is maradt, több tagállam alkotmánya viszont szavatolja a boldogság űzésének jogát. Józanok voltak az alapító atyák, hogy a boldogság helyett annak űzését biztosították, mert ugyancsak sok per zúdulna manapság nyakukba: boldogtalan vagyok, fizessetek! Ha már nem boldogít a pénz, legalább a boldogtalanság hozzon egy kis pénzt a konyhára.

Elismerem, itt még nem tartunk, de immár három éve, a Reuters és nyomában az MTI jelentette hivatalosan, hogy tudományosan igazolt a tétel: tényleg nem boldogít a pénz. A Dél-kaliforniai egyetem közgazdásza – no épp egy közgazdától nem vártunk ilyen szentségtörő eszmefuttatást – több éven keresztül 1500 részvevővel végzett átfogó társadalmi felméréssel bizonyította, hogy valós a mondás. Megérdemli, hogy feljegyezzük nevét: Richard Easterlin . A professzor mindjárt magyarázattal is szolgál: “minél több pénzt keresünk, annál magasabbak lesznek igényeink”. Végül mégis Buddhának lesz igaza: minden balszerencse gyökere a vágy? No, ez megér egy Fórumot !

2006. February 27

Advertisements
One Comment leave one →
  1. 2011/12/02 09:32

    Azért érdemes lenne tisztázni mit értünk e mondás alatt. A pénz nem boldogít- önmagában. De a pénztelenség sem. Továbbá ha választani lehet, én inkább gazdagon lennék boldogtalan, legalább kényelmes. Igazából pedig a pénz rengeteg lehetőséget és utat nyit a boldogság felé, csak tudni kell használni. Van aki nem tudja, azt nyilván nem boldogítja. De aki tudja, azt igen.Nem a pénz- hanem ami elérhető általa. Pl. tudás, ismeret, élmény…

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s