Skip to content

A pápa névnapja

2006/03/19

Ma délben a mise után szobámba indultam, hogy összecsomagoljak, amikor a jezsuita Curia, a római rendi központ tetőteraszáról láttam XIV. Benedeket, ahogy a déli áldást osztja. Ezt ugyanis a mi tetőnkről akár jobban látni, mint a Szent Péter térről. Sajnos, mire szobámból visszatértem a teraszra a fényképezőgéppel, épp eltűnt a pápai alkosztály ablakából fehér alakja, majd bevonták az onnan kilógatott szőnyeget. Mégis nagy élmény volt, három estén át látni, amint késő estébe nyúlon égett ugyanabban az ablakban a villany. A Szentatya dolgozik – mondják elismerőn a rómaiak. Mi is dolgoztunk, ha nem is éjszakába nyúlón. Mi, azaz az európai jezsuita rendtartományok webmesterei. A többnyire huszonéves kollégák jócskán megnőtt önérzettel térnek majd haza provinciáikba, miután a pénteki találkozón a generális atya maga hangsúlyozta munkájuk jelentőségét. P. Kolvenbach a rá jellemző humorral szabadkozott, hogy mindehhez, mármint a webhez, nem ért, de ettől még nagyon is érti, milyen fontos.



Az ebédnél kiderült, hogy aznap tartotta meg, Szent József ünnepe lévén, a Szentatya és vele a Vatikán állam párszáz lakója, névnapját. Így aztán a római találkozót két emlékezetes nap keretezte be: 16-án, érkezésünk napján, adták ki ugyanis a három jubiláló jezsuita szentet megörökítő vatikáni bélyegeket. E két határkő között alaposan megtárgyaltuk a rend virtuális arculatát.

A P. Generálisnak a konferencia részvevői a találkoz előtt feltehettek kérdéseket, a másfél óra alatt, amit velük töltött, ezeket sorra megválaszolta.

Számomra a legérdekesebb az volt, amit – ez lesz közelgő szimpóziumunk témája is – az inkulturáció nehézségeiről mondott. Így például, amikor arra emlékeztette a rendtagokat, hogy bár- Szent Ignác szavaival – ők barátok az Úrban, baráti kapcsolatuk soha nem lehet olyan, mint a családi kapcsolat. Alig, hogy elküldte a rendtagoknak a körlevelet, jött a tiltakozás Afrikából, ahol az Egyházat – szép metaforával – Isten családjának mondják. Így az afrikaiak számára az elhatárolás a családtól értelmezhetetlen. Minderre, azaz a kultúrák különbözőségére a rend kezdetektől fogva nagyfokú decentralizációval válaszolt. Hozzátenném, érdemes ezt a stratégiát összevetni a multikéval, gondoljunk csak a két legnagyobb magyar mobiltelefon-társaság milliárdos kampányára, amelynek egyetlen célja, hogy az addig önálló magyar arculatot megszüntessék az anyavállalaté javára. Mindez persze csak addig tart, amíg egy következő fúzió ezt az arculatot is elavulttá teszi.

A rendfőnök egy másik témában is érzékeny pontot érintett: a webben nem elsősorban információs eszközt lát, hanem egy kihívást, hogyan tudjuk spirituális ajánlatunkat jobban megfeleltetni a valós lelki igényeknek. Ha ezt nem tesszük meg, akkor az emberek például, a buddhizmushoz fordulnak majd, -sommázta felismerését. Ezért másnap érthetően nagy érdeklődés kísérte Peter Sally, a brit jezsuita bemutatóját, aki a nemrégiben beindított MP3 imacsoport honlapját mutatta be: Imádkozz menetközben. Jó lenne, ha mi magyar jezsuiták is hamarosan valami hasonlót kínálhatnánk! Az angolul tudóknak addig is ajánlom, sőt a nyelvet még tanulóknak is, hisz nagyon szép angolsággal hangzanak el az imák!

Most lefekvés előtt is ezt hallgatom, és elvégzem a lelkiismeretvizsgálatot a brit lelki kísérő kellemes hangját hallgatva, és egyszerre érzem nagyon otthon magam, hisz a jezsuitának ez az “egzámen” napi gyakorlata, és egy másik világban, amit viszont a beszélő a témához nagyszerűen alkalmazkodó hangja sugall.


Reklámok
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s