Skip to content

Kötéllel vagy gránáttal óhajtja?

2006/09/03

Kötéllel vagy gránáttal óhajtja?

Morbid szöveget kaptam a HírTV-től két napja. Egy öngyilkos.pokol.hu nevű honlapról másoltak 23 receptet önpusztításra. Ehhez kell ma este hozzászólnom a Kontraszt című műsorban Zonda Tamáspszichiáterrel együtt. A szerző, aki persze csak fordító, hisz minden jó ötlet Amerikából jön, rendkívül módszeres, mert megadja minden egyes halálnemhez a hatásidőt, a hatásbiztonságot és “a rendelkezésre állás”-t, mai feltehetően a fordító sutasága: magyarán elérhetőségről van szó. Szóval az egész roppant tudományos látszatot igyekszik kelteni, amit a tekintélyes bibliográfia is aláhúz. A szerző kizárólag technikai kérdésekkel foglalkozik, legfeljebb még, mint gyógyszereknél, kitér a mellékhatásokra is: mi történik, ha mégse sikerül?



Mondanom sem kell, erkölcsi aggályai nincsenek. Az se fordult meg fejében, hogy némely tanács gyilkosságra éppoly alkalmas, mint (ön)gyilkosságra. Az gondolom nagyon meglepné, ha hallaná, hogy vannak, akik az ön-gyilkosságot is gyilkosságnak tekintik. S persze az okokkal, ti., hogy miért is akarna valaki véget vetni életének, végképp nem foglalkozik. Szándékai – saját bevallása szerint, közleménye – általános információ minden érdeklődőnek, sőt, “egítség kutatóknak és depressziósokat segítő személyeknek”. Más szóval szerzőnk az enciklopédisták és az emberbarátok sajátos keveréke. Ez utóbbi önkép persze, ha egyáltalán komolyan gondolja, önámítás, hiszen akkor az okokkal is foglalkoznia kellene, valamint ugyanolyan jó tanácsokat közölhetne az elkerülésre és megmentésre vonatkozóan, mint amilyeneket összehordott az elkövetés tárgyában. No persze akár óhajtja ezt a szerző/fordító, akár csak elszenvedi, elkerülhetetlen, hogy öngyilkos hajlamúak is elolvassák kézikönyvét. Ezt tudja is, és nekik szól a “figyelmeztetés” hogy az öngyilkosság szenvedéssel is jár. Aligha szól ez a hozzátartozó szenvedéséről! Csakis az elkövetőket inti. Ilyen értelemben az írás a végletekig individualista társadalom egy újabb tipikus terméke. Mondhatnók persze, hogy régebben is volt öngyilkosság, azaz tudománytalan bármilyen ideológiát vádolni. Ezt bizonygatja Pünkösti Árpád is – ol másutt? – Népszabadságban (2005. január 22.). Szerinte az öngyilkosságoknak sosem lesz megoldó képlete! Szinte hihetetlen, hogy erre bizonyítékként önmagát idézi 1972-ből – essék fogódzkodni! – ” E sorsprobléma megoldása is csak a lenini normákat megvalósító szocializmus talaján képzelhető el”. A szociológusok azonban tanácstalanok maradnak. Ez szinte biztos nem fog változni.

Én ajánlom terápiának Roberto Benigni filmjét: Tigris a hóban. Mint az Élet szép- ben most is egyetlen témája van: az életért érdemes harcolni. Mások életéért. Aki szeret, az nem ér rá öngyilkolni. Igaz, Fuad, az iraki költő ebben a történetben is öngyilkos lesz. Attilio, az olasz költőtárs abszurditásig viszi az áldozatot azért, akit szeret. Lehet, hogy Fuad csak verseibe szerelmes?

Advertisements
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s