Skip to content

Csak törvényesen

2006/09/28

Tóth Ákos a Népszabadságban kioktatja az istenadta népet: Szabadon lehet követelni a miniszterelnök leváltását is. Le is lehet váltani – de csak és kizárólag törvényesen. És ennek szerinte egyetlen útja van: a magyar parlament.

De mi van, ha a parlament csődöt mond? Mi van, ha a nép nem hiszi, hogy ott jobbra fordulhat sorsa, mert a hivatásos politikusokat csak saját érdekeik hajtják? Ha belepusztul is, várjon a csodára? Vagy Palotás Jánosra? Mert Tóth Ákos szerint egy Palotás Jánost sem volt képes kitermelni magából a Kossuth téri tiltakozó tömeg. Palotás János ezt másképp látja. A TV2-ben párhuzamot vont a taxisblokáddal , melynek “hőse” volt. Az első párhuzam a hazudó kormány lenne. A második a követelések beolvasásának megtagadása a média által. Kérdem: miért nem tanultak, sem a kormány, sem a média az akkori példából? Vagy nagyonis tanultak, csak épp a szereposztás más?


Minden esetre azt javaslom: holnap és holnapután mindenki – feltéve, hogy egyetért velem – kérjen megszokott újságkioszkjának eladójától olyan újságot, amely nem hazudik. Kiváncsi vagyok a válaszra.

Folytatnám a gondolatot! Mi van, ha a parlament csődöt mond? Ez bizony nagyobb baj, mint a kormány csődje! A demokrácia stabilitása azon múlik, hiszik-e az emberek, hogy sebaj, majd leváltjuk? A Népszabadság élvezettel mondogatja: az ellenzék két választásban is csalódást okozott, nem evidens tehát, hogy a kormányváltás lehetséges. Sőt, Krajczár Gyula azt állítja, vége az Orbán-korszaknak, mert hisz “az utcával kölcsönösen cserbenhagyták egymást”. Nagyon a szűrős sapka esete ez: ha kimegy a térre, lázító, ha nem megy ki, akkor fogatlan oroszlán. Lehet, persze, hogy a gulyástféltő kolumnista ezt jól látja. Nem kell azonban ennyiben hagyni. A politika nem merülhet ki két és csak két alternatívában: vagy a konstruktív bizalmatlanság, vagy a parlamenten kívül oppozíció klasszikus formái: a tüntetés, a sztrájk stb. Kell lenniük, és vannak is, olyan megoldásoknak, amikre a hatalom nem számít,és amire jelenleg az ellenzék se gondol. Vagy tarsoláyban tartogat.

A mai kollégiumi teaházon sokan Gandhit emlegették. Emléke, mítosza ma is él, és vele a független India, míg a megdönthetelennek tűnő brit birodalom Gibraltárra zsugorodott.

Emlékszem, ’56-ban a nép leverte a Szabad Nép homlokzatáról a neonbetűket, mely 10 év hazugságának jelképe volt. De volt annyi humora a tömegnek, hogy meghagyott négy betűt: A NÉP. Jó, ha a szerkesztő urak erre emlékeznek!

Reklámok
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s