Skip to content

Lehet egy ponttal több?

2006/09/28

Fiatalabb olvasóim, így diákjaim és kollégistáim, aligha értik a célzást, amely a fenti cím mögött rejlik: az ötvenes évek Közért -jeiben (mi is az a Közért?) szállóigévé vált a “lehet tíz dekával több?” De milyen pontokról van szó? A forradalmi mítoszok része – legalábbis a Duna-Tisza táján – a 12 vagy 16 pont. Petőfiék kezdték, a Petőfi kör folytatta (1956-ban), és hát mi se adnánk alább!

Konkrétabban: kollégistáim holnapra összehívtak egy sereg fiatalt, és miközben a morális krízist tárgyalják (remélem, senki sem kérdi, melyik vagy milyen krízisről van szó…), szeretnénk túllépni a “ki-kinek és miért (vagy miért ne?) hazudott” terméketlen vitáján. Jövőbe mutató követelményeket megfogalmazni jövünk össze!

A modellek adottak, de mi az aktuális üzenet? Mit kíván a magyar nemzet ma? Mit hiányol a magyar ifúság 50 évvel a Műegyetem 16 pontja után? Némelyik ugyanolyan aktuális, mint 1848 márciusában: Közös teherviselés ,vagy a 10. pont: “a magyar katonákat ne vigyék külföldre ” ma is konszenzusképes! És vajon a törvény előtti egyenlőség apapíron túl a valóságban is létezik? Nem kellene valós egyenlőséget (nem egyenlősdit!) követelni? Azt hiszem, meg lehetne találni 12 vagy 16, vagy akár több pontot, amelyben az egész nemzet, és nem csak egy “épphogytöbbség” egyetért. Pártokon túl. Érdemes megkísérelni!

Ma este, a szokott szerdai hittanon – ahol dolgozó és tanuló fiatalok jönnek össze hétről hétre, hogy evangéliumi inspirációval, de teljes nyitottsággal egymásra és a világra aktuális morális és spirituális kérdéseket vitassanak meg – már megkíséreltünk összegyűjteni néhány pontot. Meglepő módon, legalábbis számomra, nehézségeink voltak a morális követelményeket a politikai jellegűektől elválasztani.

Nem az lepett meg, hogy a kérdések súlypontja az etika volt – ezt vártam, sőt reméltem is – hanem az, hogy hosszabb beszélgetés kellett, hogy az etikai követelményeket, amelyeket magunkkal szemben támasztunk, elválasszuk a társadalmi elvárásoktól, amelyeket mások: minden magyar, vagy akár minden ember felé fogalmazunk meg. Újból bebizonyosodott számomra, hogy a keresztény politika nehézsége, hogy nem képes a lehetséges művészetébe – Bismarck szerint ez lenne a politika! – behozni magasztos morális elveit. Ennek kétségtelen nagy veszélye, hogy a parancsok írott malasztok maradnak, vagy csak egyoldalúan és önkéntesen köteleznek.
Annál nagyobb volt az örömöm, hogy a beszélgetés második felében kiderült, hogy van nem is egy olyan követelésünk, amelyről joggal véljük, minden ember azonosulhat vele. A nemhívő és a maga módján hívő is. Jó lenne, ha olvasóim is megírnák: ők ma mit követelnének? Nem maguktól (bár persze, mindez önmagunkra is igaz), hanem mindenkitől: pártállástól, vagyontól és felekezettől függetlenül.

Advertisements
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s