Skip to content

A negyedik király

2007/01/29

A megboldogult Faruk király 1952-ben, miután egy nagyravágyó ezredes, Gamal Abdel Nasszer, tudományos átiratban Gamal Abd an-Nasir (Alexandria, 1918. január 15. – 1970. szeptember 28) megbuktatta, a római száműzetésben érdekes kijelentést tett. Megjósolta, hogy a XX. század végén már csak öt király fog uralkodni: a pikk, a kőr, a treff és a káró királyok, és a brit király. Ezt sokáig egy emigráns szellemes, de mégiscsak keser-édes kifakadásának tartottam, amelynek iróniája épp az, hogy az első négy helyezett csak virtuális uralkodó, hisz képzelet szülötte. Más szóval, úgy véltem, hogy Faruk valójában azt sugallta, csak a brit monarchia éli túl a Világköztársaság születését.

Mindaddig, amíg Dan Brown mesekönyvében egy érdekes idézetre nem bukkantam. Könyvének 561. oldalán, amikor Sophie Neveu nagyjából a teljes beavatási szertartáson – hisz mi más a regény, mint egy kincskeresésnek álcázott leírása a titkos beavatásnak – megtudja, hogy nagyapjának, aki a fiktív Sion-rend fiktív feje, szenvedélye a tarot iránt nem véletlen. Idézem a sikeríró kódolt eposzát: Vajon hány mai kártyás tudja, hogy a négy szín – a pikk, a kőr, a treff és a káró – mind a Grálhoz kapcsolódó szimbólumok, amelyek közvetlenül a tarot négy színére vezethetők vissza: a kardra, a kupára, a jogarra és az ötszögre. A pikk a kard, a penge. A férfi. A kőr a kupa. A kehely. A nő. A treff a jogar. A királyi vérvonal. A virágzó ág. Káró az ötszög. Az istennő. A szent nőiség. (Dan Brown: 561) Meghökkentem: Faruk sejtette volna, hogy bukása csupán egy apró mozaik lenne a nagy globális kirakójátékban, melyet a brit monarchia 1717 óta játszik a világgal? Nemde szép kis adalék az összeesküvés-elméletek kedvelőinek? Mindez azért jutott eszembe, mert három évvel a Da Vinci-kód előtt megjelent egy német szerző, Stefan Winges A negyedik király című regénye. A negyedik király ebben a religion fiction műfajába jól beillő írásban a Sárkányrend titkos feje, a mágus, az ál-Monsignore, Castelli, aki egy szörny? rítus által akarja magához ragadni a világuralmat. A rituális vérnászt azonban – ellentétben Dan Brownnal, ahol erről nincs szó – a mennyasszony feláldozása követné. Ha nem lépne közbe Sherlock Holmes. Mindebben csak az a mulatságos, hogy Nasszer is, és a Sherlock figura kiagyalója, Conan Doyle is szabadkőművesek. Ez utóbbi ráadásul jezsuita iskola növendéke volt, de mire befejezete iskoláit, agnosztikus lett.

Advertisements
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s