Skip to content

A leleplezett leleplező

2007/06/19

Álmodoztál már egyszer arról, hogy rejtett szupermenként újat húzol a Világ Uraival? Rangrejtve, álcázva, mert azért félelmetesek ők. Lara, a magyar emigránsoktól született pletykarovat-vezető és Max, aki Tibetben meditál két a nagybankok uralmának letörésére irányuló csíny között nem csak álmodoznak erről, hanem látványos sikereket könyvelnek el. Max a Beavatottak nevű New York-i lap szerkesztője, sőt valójában tulajdonosa. Persze csak egy regényben, ha Viola Henderson 307 oldalas könyvét annak lehet nevezni. Nekem néha úgy tűnt, mintha a Leleplező regényszínre vitt változata lenne: erősen brosúra ízű.

Max és Lara szerelmesek lesznek egymásba, és így immár együtt harcolnak a gonosz tőke, szóval a pénzbárók titkos társasága ellen. Ez a regényes benne. Persze frigyük mégse olyan romantikus, mint egy mesében, hanem a túloldalon harcoló Alexander Gordon és Camilla Hudson (csak nem a wales-i herceg nejéről mintázta?) sem szerelemből, hanem számításból elkövetett házasságának mintegy tükörképe. Érdekházasság. Engem ez zavart legjobban a „regényben”: a jók és a rosszak egymás tükörképei. Hatalmi eszközökkel, minden eszközzel harcolnak saját ügyükért az ellenfél ellen, mint a legtöbb amerikai bűnügyi filmben: rendőr és gengszter egy banda, de legalábbis ugyanazon akcióközpontú, erőszakos kultúra gyermekei, ikertestvérek. Néha valóban felteszem a kérdést: nem mindegy, ki győz? Mi változna?

Mindig kicsit bombasztikus

A Leleplezővel sincs ez másképp. És a virtuális, kitalált Beavatottak a regényben egy az egyben a létező Leleplező globális testvérkéje. Az a benyomásom, hogy Drábik János, a nagy leleplező szolgált mintául Max Millernek. Tovább mennék: Viola Henderson Drábik János. Bizonyítani ezt nehéz, de minek is. Ha nem ő rejtőzik az álnév mögött, akkor is eléggé nyilvánvaló, hogy a szerző nem amerikai, amire nem csak az utal, hogy nincs fordítója a fiktív történetnek, és a főhősök – nem tudni miért egyébként – mind Magyarországról származnak: magyar gyökerű a bankér Gordon család, és magyar a leleplező újságírónő is: Galántai Krisztina, alias Lara.

No és persze kúriáik a Nagy Magyar Alföldön szomszédosak, sőt a lecsúszott arisztokrata tényfeltáró/pletykarovat-vezető mamája adja bérbe a parvenü Alex Gordonnak a családi kastélyt. Ami megkönnyíti, hogy Krisztina-Lara csak úgy beköltözzön egy napra a pénzbáró által megszállt szülői kastélyba (Angelika Kúria) és teljes nyugalommal kutasson, míg meg nem találja a titkos szertartásokról készült videót. „Az ilyen kúriák tele vannak titkos rekeszekkel” – (166. oldal). Gyerekkoromban én is ezt hittem, és a kékparolis bácsik (az ávósok) is ezt hitték. Vagy csak velünk akarták elhitetni? Ez regényes. Alex Gordon van olyan ügyes, hogy lefilmezze a szertartást, anélkül, hogy kámzsába bújt rendtársai észrevegyék. Ami se nem regényes, se nem tényfeltáró, egyszerűen elképzelhetetlen badarság.

Egyébként a fikció és az állítólagos tényfeltárás itt ugyanúgy összegabalyodott, mint Dan Brownnál, csak azért Dan Brown ügyesebb mesemondó. Lara, a fiktív újságíró is lehet, hogy az. Viola/János Henderson/Drábik azonban úgy ír regényt, mintha nagyobb lélegzetű cikket írna lapjába, és úgy ír a lapba mintha regényt írna. Jó lenne a két műfajt elválasztani.

A türelmetlen olvasó kérdezheti: mi köze mindennek a szabadkőművességhez? Jó kérdés. A 2490 forintért vesztegetett paperback borítóján egy gyémántokkal ékesített páholygyűrű díszeleg. A gyémántokról a könyvben is szó esik, a szabadkőművesekről igazából nem. A titkos Társaság a Gyémánt Sárkány Lovagrend, amelyről nem tudni, miért épp egy ősi jezsuita kolostorban (sic!) ülésezik? Attól teljesen eltekintve, hogy nincsenek jezsuita kolostorok, miután Jézus társai rendházakban élnek, és nem kies völgyekben tanyáznak, hanem a nagyvárosok központjában.

Ő lenne az? A Google egyik találata...

Rend és páholy,  ez “Violánál” egyre megy. Bár a rendtagok diskurzusa inkább egy multi vezérigazgatója beszédének és a maffiafilmekből ismert keresztapa-csevegésnek ötvözete, mint ezoterikus beavatási szöveg, azért a Gyémánt és a Sárkány nem túl eredeti jelképét megmagyarázza a nagymester: „Olyan kemények vagyunk, mint a gyémánt, és félelmet nem ismerve haladunk előre, mint a sárkány”. (7.oldal) Ez persze a sárkányőrs fogadalma is lehetne egy cserkész-jamboreen. A lovagok egyébként igen modernek, floppyn kapják meg az „aktuális feladatokat”. A ceremónia haszna viszont nem derül ki. Legfeljebb annyi, hogy a felső vezetés titkolja identitását. Ez az anti-maszon irodalomból jól ismert mese a Láthatatlan Felettesekről. Néha Viola költői: „Csak gomolygó füst maradt utánuk – mármint a távozó lovagok után – és egy tétova tekintetű ifjú, aki azon gondolkodott, vajon kik lehetnek ezek a férfiak? Egyszer majd ez is kiderül.” A 7. oldalon tett ígéretet szerzőnk a „regény” végére teljesíti, és ah, Fantomas visszaköszön, sőt dinasztiát alapít: a leleplezett Nagymester, aki megmenekül a pozitív hős Max bosszújától, unokaöccsét helyezi a nagymesteri székbe. Amiből kiderül, nem érdemes leleplezni, mert úgyis a Rossz győz a végén. Ez lenne dr. Ábik-Henderson sokéves küzdelmének végkicsengése? Érdemes volt?

Reklámok
6 hozzászólás leave one →
  1. tenzin permalink
    2008/12/16 13:21

    Kedves Ulrich!
    Viola Henderson szerinted azonos Drábik János-sal?
    Érdekes meglátás.
    Ahogy elítéled a légből kapott feltételezéseket, ugyanúgy magad is ebbe a hibába esel.
    Nem olvastam a könyvet — őszintén nem is fogom –, de azt elmondhatom, hogy én hogyan közelítettem volna a dolgot, amennyiben az azonosságot szerettem volna felfedezni, harag és érzelem nélkül.
    1) És sajnos első helyen: A szöveg globálisan tartalmaz-e nyílt/burkolt zsidózást?
    2) Említésre kerül-e a könyvben a Rothschield család. Feltételezésem szerint akármennyire is inkognitóban, írói álnév alatt írna, Drábik úr nyíltan megnevezné őket, mint a háttérszálakat mozgatókat, még egy olyannyira elvonatkoztatott történetben is, mint egy ilyen lovagrend története.
    3) A cikkírás/regényírás formai kellékeihez nem tudok hozzászólni képzettség híján. Viszont azt hozzátehetem, hogy egy cikk mindig is tudatában van terjedelmi korlátainak, míg a könyvnél ez nincs, hacsak nem a zaciba csapott miegymást kell sürgősen kiváltani, — volt már erre példa a magyar irodalomban.
    4) És ha mindezeken túl vagyunk, és meggyőződésünk, hogy beazonosítható, akkor jönnek a technikai elemzések.
    – jelzők, igék, főnevek száma, eloszlása.
    – magánhangzók mélysége/magassága.
    – mondathosszak, átlagos szó, vagy betűszám, ezek eloszlása.

    És ha mindezeken túl vagyunk, és 100%-os a meggyőződésünk, hogy ki a mű (mert végül is mű, csak nem tetszik) elkövetője, akkor is fel kell tenni a kérdést:
    Érdemes? Megéri? Minek?

    Ahogy — írásodat olvasva — átlátod az emberi tevékenység/lét múlandóságát, ugyanúgy azt is látnod kellene, hogy a Drábik által képviselt (valami), az egy következmény.
    Drábikok mindig is lesznek, és ha valóban van egy háttérhatalom, akiket tollhegyre tűz, ezen a még oly aktív, és (talán) leleplező irásokon, még csak el se mosolyodik, hisz ez is csak reklámot csinál neki.

    Drábik — szerintem — ott követi el a hibát, ha a veszély, amire figyelmeztet valós, hogy
    – egy csatába nem úgy kell belemenni, hogy frontálisan támadunk, kamikáze módra, különösen hogy még azt sem tudjuk, hol okozhatunk az ellenfélnek károkat.
    – egy csata előtt inkább szövetségeseket kell gyűjteni, akiknek fel tudunk mutatni egy közös célt. Közös célnak nem nevezhetem, a “szálakat mozgató gaz elnyomók likvidálást”, hiszen ettől a probléma nem oldódik meg.
    Van erre egy szólás (?): Meghalt a Király, éljen a Király! A hatalom soha nem marad irányító nélkül.

    Remélem nem érezted konfrontációnak írásomat, inkább értsd egy véleménynek, ami lehet, hogy más, de nem akar megváltoztatni.
    Írj sokat!

  2. 2008/12/19 13:11

    Hali!
    Mi a véleményed erről az ügyről? (Közlemény):
    http://www.help.try.hu

  3. Esszénus permalink
    2009/03/15 11:01

    Kedves Mr Ex Szabadkőműves!

    Mint ahogy az essene.org -on utánajárható, hogy mint változtatott taktikát Saul, akiről még az apostolok is elhitték, hogy megtért, ugyanúgy ön is tovább szolgál, csak egy sokkal ravaszabb álruha alatt.

    Drábik Jánosnak meg kellene nézni az előző Leleplezőben tett írásait a mai világ- és magyar valóságról, és rögtön kiderülne, hogy ön rossz helyen áll, nyilván szándékosan.

    A kereszténység eleve egy őrülten lebutított változata a zsidó vallásnak, aki ismeri a Kabbalah-t, pl. Az élő Kabbalah c. könyvből, az rögtön láthatja, hogy népbutító demagógia az egész.

    Ön természetesen szánt szándékkal áll az ő szolgálatukban, tovább butítva a butítottakat.

    A szabadkőműveseknek nem utolsó ellensége a keresztény egyház, mint ahogy azt ön a templomban papolja, hanem legelső prototípus intézményük a világuralomra és éllovasuk.

    Vagy járjon utána, hogy tévedett, vagy vállalja fel, hogy kétszínűen, de őszintén, szolgálja titkos nagyurait.

  4. Lex permalink
    2009/08/21 19:39

    Too bad you should learn English and read Texe Marrs’, Alex Jones’ books and watch their videos or you could just read infowars.com.

    • 2012/01/21 14:41

      Kedves “Lex”, a blogomat rendezem, és most bukkantam rá kissé elrejtett hozzászólásodra. Marrs valamelyik könyvéhez igyekszem hozzájutni, de sokéves tapasztalatom alapján már a címlapból sejtem, mit kapok. Aligha tudományos elemzést… Sebaj, bővíti a gyűjteményemet, ha nem is az ismereteimet. Egyébként nem tudom, miből gondolod, hogy nem tudok angolul. Azt sem, miért írsz angolul, mert cikkem magyar nyelvű, és ha megértetted, azt jelenti, tudsz magyarul. Gondolom, amerikás magyar vagy! Minden jót!

  5. 2012/03/31 20:20

    Kedves Kiss Ulrich Úr!

    Érdeklődve olvastam a “Pénzbárók titkos társasága” című könyv szerzőjéről zajló vitát. Ez a mű egy szórakoztató krimi, ezért természetesen nem kell megfelelnie tudományos kritériumoknak. Sajnálom, hogy Ön azt feltételezte, hogy a szerző Dr. Drábik János, ezért közgazdasági és pénzügyi ismereteket kért számon rajta. Önt zavarta, hogy a krimiben a rosszak győztek. Az életben, időnként a rosszak győznek, máskor pedig a jók, de a hitünkért mindig érdemes küzdeni. Nos nem akarom rabolni tovább az idejét, ezért be kell vallanom, hogy a könyv szerzője, vagyis Viola Henderson én vagyok.
    Amennyiben bővebb információ is érdekli, úgy figyelmébe ajánlom online újságomat: http://www.cadizmedia.hu
    Szívélyes üdvözlettel: Dr. Csík Ibolya

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s