Skip to content

GAZDASÁG ÉS ERKÖLCS, MUNKA ÉS HATALOM

2008/01/17

Gondolatok a keresztény közgazdaságtanról – In memoriam P. Muzslay

A szavak árulkodók. Elemezzük elsőnek a köz-gazdaság-tan szavunkat! Segítségül hívom a MTA által kiadott történeti-etimológiai szótárt.

ETIMOLÓGIAI TANULSÁGOK

Vendéglős Gazdaság szavunk a gazda tőről fakad, 1544 óta mutatható ki szókincsünkben, és eredetileg annyit jelent, hogy „valakinek gazdasági felügyelőként való működése”, azaz felelősségre utal. De jelent „vendéglátást” is (1550), csak az a kérdés, ki kit lát vendégül. Jelzem, a német Wirt-schaft tövében is ilyen gyökeret fedezhetünk fel, és nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy ne idézzem a német mondást: „Wer nichts wird, wird Wirt” – aki nem viszi semmire, abból vendéglős lesz. A XVIII. században megjelenik a modern értelmezés: gazdálkodás (1708), majd ’a gazdálkodás alapját alkotó termelő egység, birtok’ (1770-1780 körük) értelemben, azaz feltűnik a birtok, a tulajdon fogalma. Mindenestre a szó az MTA szerint ószláv eredetű, és a gospoda, szállásadó ház, vendégfogadó szóra vezethető vissza. És hát a gazda is a ház feje, házigazda, ami közelebb visz a görög ökonómia szóhoz, mely a legtöbb nyugati nyelvben – angol, francia stb. – a gazdaság economics, économie stb. megfelelője. Erről meg a Pallas lexikon annyit mond, hogy:
háztartás, általában mindenféle gazdasági, szabályozott és céltudatos üzem, különösen pedig a gazdálkodási tevékenység a mezőgazdaságban. Ökonomus tehát akár a mezőgazda, aki önállóan folytatja saját gazdaságát és annak jövedeleméből él, akár olyan gazdálkodó hivatalnok (alkalmazott), aki a nagyobb szabású mezőgazdasági üzemben a gazdának helyét pótolja.

Mindebből két tanulság vonhat le: céltudatos tevékenységről van szó, és valami köze van a mezőgazdasághoz. Nem csoda, hisz ősidőkben a mezőgazdaság volt a gazdálkodás szinte egyetlen formája.

Köz Akkor vegyük szemügyre a „köz” szavunkat is! No ez ősi örökség, úgymond finnugor korból, gondoljunk csak Etelközre! Személyeket, dolgokat egymástól elválasztó terület, térköz, Zwischenraum. Ebből lett idővel a keskeny utca, az időköz, stb. analóg módra. De ebből származik az átvittebb értelemben használt ’köze van hozzá’ – ami arra utal, hogy viszonyban, vonatkozásban van valakivel, valamivel. Ez persze ismét a felelősség kérdését veti fel. S még valami: ebből származik a közös, és közösség szavunk is, a ’mindenkire vonatkozó, többeket érintő’ jelentéssel. Ha ilyen szemszögből vizsgáljuk a főáramlatú közgazdaságtan individualista szemléletét, akkor egyelőre leszögezhetjük, hogy a magyar szó gyökere egészen másfajta, közösségi megközelítést sugall és kíván.

Gandalf S végül a tan! Nos, ez is ősi örökség az uráli korból, a vicsegdai zürjén tun, azaz „jövendőmondó, jós, látnok” értelemben. Nos, a közgazdaságtan, kritikusai szerint, épp ezt kísérli meg: jövendőt jósol. Nem mindig elsöprő sikerrel. A tundo táltos és tunal, azaz varázsol, valamire ráolvas, jósol. Nocsak! A TUNA eredeti jelentése minden esetre megszokik, tanul lehetett. S ha már a tanulásnál tartunk: A tud, tudás szavunk eredeti jelentése ’érint, tapint, tapogat’ lehetett, aminek ugyancsak örülhetnek az empirikus hajlamúak. És hát az érint, ért, felfog szavak mind a tapasztalati útra utalnak, empirikus magatartást sejtetnek, nem platóni ideák megsejtését. Merjünk mi is gyakorlatiasak lenni, és az osztrák iskolát követve a köz-gazdaság-tant praxeológiaként, gyakorlat-tan-ként felfogni.

Szögezzük le: ebben a tudományban a táltosok, a profetikus hajlamú látnokok, és a gyakorlati gazdálkodók szüntelen párbaja folyt és folyik. A táltosok rendjébe sorolnám be mind a marxistákat, mind a liberálisokat; míg a praxeológusok, a gazdák sorait a nálunk alig ismert osztrák iskola erősíti. Kérdés persze, hol áll a keresztény közgazdaságtan, ha van ilyen. Nos, amennyiben kizárólag az elosztó, a disztributív igazságosság, nevében hadakozik a főáramlatú közgazdaságtan ellen, könnyen a mágusok közé keveredik, azaz – szerintem – rossz társaságba! Ha a javak teremtése, teológiailag a Teremtésben való részvételünk a főszempont, akkor jobb esélye van, hogy a gazdák sorait erősítse, és véső soron arra is, hogy a közélet gerinchadát képző politikusok is komolyan vegyék. Ez lenne az első vezérelv.

 

AZ ERKÖLCS SZEREPE

A második: mindez nem jelenti az erkölcs kizárását, vagy felfüggesztését. Mit mond a szótár? Csalódott vagyok: ismeretlen eredetű szó, és török eredete az erőből úgymond, ‘nem fogadható el’. A morál azonban a társadalmi együttélést szabályzó értékek és alapelvek összessége. Az MTA szerint is az erkölcs a „társadalom szempontjából helyesnek tartott emberei magatartást meghatározó normák összessége”. Mivel a köz-gazdaság közös és tudatos cselekvés, adva van az átfedés: Kell lennie erkölcsi szabályoknak, hisz senki sem gazdálkodik egymagában.

Muzslay Mentorom, Muzslay István SJ remek kis kézikönyvét, a “Gazdaság és Erkölcs”-öt, egy Szabó Lőrinc idézettel kezdi a Tücsökzenéből. A költő panaszkodik az önzés alapműveletei miatt: „az emberek a maguk érdekét nézték, és függvényszámítás helyett, mit legtöbbjük titkon kinevetett, vígan végezték, nagyok és kicsik, az önzés alapműveleteit, s mind győztek, mert egy roppant hatalom volt súgójuk, istenük. A Haszon … „ Nagybetűvel írva, míg “istenük”-et kisbetűvel! P. Muzslay megértőnek mutatkozik a költő szenvedése iránt, de mindjárt hozzáteszi: „A valóság azonban az, hogy az ésszerű és célszerű emberi cselekvés mindenben a lehető legkisebb áldozat árán a lehető legnagyobb eredményre törekszik” (9) A gazdasági tevékenységnek is ez az elve– teszi hozzá (uo.) S még egy fontos szempont, idézem: „Sohasem hagyhatja azonban számításon kívül – ti. a gazdálkodó ember – hogy a piac ármechanizmusa, a kínálat és kereslet, a határtermelékenység és a határhaszon elvont fogalmai és görbéi (ezek lennének Szabó Lőrinc nyelvén a függvényszámítások), „mögött emberi várakozások, álmok, vágyak és talán tragédiák állnak; maga az ember, aki a gazdasági élet útvesztőiben keresi önmagát, életét és boldogulását.” (uo.).

Adam Smith Várakozások, álmok és vágyak – nos sejthetjük, hogy itt a lélektannak is lesz némi szerepe. S persze a kultúrának is, amely e vágyakat és álmokat döntően befolyásolja. E gondolatokkal azonban P. Muzslay – bár ezt sehol sem mondja magáról – az osztrák iskola elkötelezettjeként mutatkozik be. Idézem: „a gazdasági tevékenység célja nemcsak az egyéni haszon, hanem az egész társadalom java, az emberi szükségletek és igények ésszerű kielégítése.” (uo). P. Muzslay határozottan állítja, hogy „aki csak saját érdekeit hajszolja tekintet nélkül embertársaira, előbb vagy utóbb kiszorul a gazdasági körforgásból”. Egyetértek, de mindjárt jelzem, hogy ez nem a klasszikus közgazdaság, nem Adam Smith & Tsai. doktrínája. Ők azt állítják, hogy egy láthatatlan kéz gondoskodik arról, hogy miközben saját boldogulásunkat keressük, a közjót szolgáljuk. A jó hír az, hogy valamilyen oknál fogva ők isjónak tartják, elérendő célnak a közjót! Kérdés persze, hogy van-e láthatatlan kéz, és hogyan érhető tetten.

Hozam % A tőkés gazdálkodás és az igazolásul szolgáló piacmítosz kulcsszava a Haszon, melyet Szabó Lőrinc elkeseredetten nagybetűvel írt, mert úgy vélte, istenítjük, amiben persze van némi igazság. A Haszon azonban korántsem megvetendő ideológia konstrukció. Magyarban különösen nem. ’Növekedés, gyarapodás, szaporulat’ az eredeti jelentése: ez maga az élet. Elsődleges jelentése a ’terméshozam’, azaz haszonállatok hozama, tej, tojás, hús, méz, gyapjú stb. – ami jól illik nomád, de minden esetre állattenyésztő ősi kultúránkhoz, és finnugor eredetű. Az anyagi, szellemi, erkölcsi előny, érték, a későbbiekben jövedelem, nyereség értelmezések ennek leszármazottjai, de nem hallgathatom el a szó egy másik gyökerét sem: ’a mennyasszony ajándékai a vőlegény rokonainak’ értelemben. A haszon hozomány, adomány, ajándék is.

Széchenyi A legnagyobb magyar, gr. Széchenyi István, aligha konzultált bármiféle szótárt, és tudjuk, hogy későn tanult meg magyarul, és mégis bámulatos nyelvérzékkel nyúl vissza a haszon köré fonódó fogalomkör ősi gyökereihez, amikor a Hitel-ben ezt írja: „Nincs olly bölcs a világon, ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományit, mint viszont alig van olly tudatlan a földkerekén, kitül egyet s’ mást nem lehetne haszonnal tanulni. Minden emberben van valami jó, mint virágokban méz, ’s így reméllhetem a’ Közönség engedőleg fogja ezen Értekezést fogadni.” (Hitel, Előszó, ix) Ennél többet én sem kívánhatok.

Végül hadd idézzem, mint mond Széchenyi a közgazdaság céljáról Előszavában: „minden jobb lelkü ember bizonyos vágyást hordoz szivében – ha bár sejtetlen is – magán, felebarátin ’s mindenen, a’ mi őtet környezi, szüntelen javítani.” Úgy legyen! Figyelemre méltó a gróf további állítása: „S e’ szüntelen vágyás következtében leend lassan lassan a vad Esquimaux emberré, az által emelkednek egész nemzetek előbb utóbb tökéletsb, virágzóbb, boldogabb létre, ’s annak mindennapi előmenetelét gátolni akarni, éppen olly hasztalan munka, mint annak ugylétét tagadni öncsalás” (x).

Széchenyi fő érve a ’javítni kívánás’, és még az úgy tűnik, már az ő korában is elterjedt nyavalygás, folytonos panasz is mellette szól. A panasz egyetlen értelme a javíthatóságba vetett hit. De a javítni kívánás a nemesebbik: „embertársihoz, hazájához ’s a’ tökéleteshez vonzó szeretetbül ered és szebb lelkek sajátja.” (xi)

Szögezzük le: ha mi, kereszt(y)ények köz-gazdasággal foglalkozunk, akkor ilyen javítni vágyás vezérel. S még egy intelmet érdemes elfogadni Széchenyitől: nem elég a közjó előmozdítását zászlónkra tűzni, hanem le kell rakni előbb az alapokat. Mert: „mindegyik épitni akar, ’s mind ugyanazon egy épületen, de a talpkövet szinte mindegyik máskép ’s máshova akarja rakni, ’s mindegyik különb móddal fog az épitéshez. Sok az első emeleten kezdi, némelly annak kifestésével, ’s némelly szinte a’ háztetejével gondolja legjózanabbnak a munka kezdetét. Igazi talpkövet ritka rak.”

Ami torzítja a szemléletet – lám, nincs új a nap alatt – az a partikuláris érdekek egyfelől (xi), a felelősség másokra, mindenekelőtt a kormányra hárítása, másfelől. „Sokan pedig minden hátramaradásunkat a kormánynak tulajdonitják” Ejnye! Mindez 1830-ban íródott! S az is 1830-ban íródott, hogy „sokan csak mindég más kárán akarnak gyarapodni, vagy ott a’hol lehetetlen, ’s nem olly módokhoz nyúlni, mellyek által mind a két rész nyertes lehetne”. (xiii)

Ez lenne a harmadik alapelv: a gazdaságban minden szereplőnek meg kell találnia számítását. A gazdaság se nem csalás, se nem rablás, se nem kizsákmányolás, habár a magyar fejekben még bőségesesen kóvályog az effajta marxist vagy populista mányok és métely!

Mai eszmefuttatásunk az alapkőletétel előkészítése. Nem több, s nem kevesebb.

Robinson S mi az alap? Az ember, az emberkép. Nos, a klasszikus közgazdaság Robinsonnal kezdi eszmefuttatását. Őt Gene Calalahan, akinek kis Közgazdaságtanát Muzslay Atya könyvével együtt mindenkinek ajánlom olvasásra, a Survivor, a Túlélő irreális Valóságshow nyertes hősével, M Rich-csel – minő véletlen e név! – helyettesíti, de a képlet ugyanaz marad. Önleleplező módon egy magányos szigetlakóból indul ki az elmélet. Csakhogy Robinson hajótörött. Túlélő, egymagában, de magával hozza iskoláztatásának, kultúrája hagyományának egész térházát, minden tudását. Igaz, ő is Péntekre vágyik, de főleg a visszatérésre a civilizációba, ahol nem a túlélés, hanem az együttélés a tét. A civilizáció feltételezi a polgárt, a közösséget, az erkölcsöt. És Defoe a civilizáció felsőbbrendűségét akarta bemutatni a vadakkal szemben. Robinson nem alkalmas a közgazdaság homo oeconomicus-ának bemutatására, fikció. Robinson, amint Rich is Callahan modelljében, a túlélésért küzd. A biológia tanúsága szerint azonban az egyed nem csak önmaga, hanem faja túléléséért is meghoz minden áldozatot. Ha nem, a faj kihal. A robinsoni és ezzel a klasszikus közgazdasági modell megbukik, mihelyst az emberpárt, és ezzel a családot tesszük meg alapegységgé. A család viszonyait nem a piac szabályozza.

Kukorica Ezzel Callahan mini-piac modellje, ahol kecskét csereberélnek kukoricára és fordítva, máris bukik. Főleg, hogy a négyszereplős történetben, amely az ármechanizmust hivatott bemutatni, két férfi és két nő szerepel: Kyle, Stephen – ők a kecskepásztorok – és Rachel és Emma, ők a kukoricatermesztők. Elég valószínű, hogy ha hajótörötteink nem a liberális burzsoázia partra lökött tagjai, hogy nem kommunát, teljes nemi közösséget, hoznak létre, mint a legendás 68-ok, hanem két klasszikus párt. A kecskepásztor elveszi a kukoricatermesztőt, és ezzel a cserekereskedelem szükségszerűsége megszűnik: Kyle is, és Stephen is, hozományba kapják a kukoricát. Ejnye, hogy is mondtuk? A haszon jelentése eredetileg hozomány. Van itt más észrevételem is. Callahan játékában Kyle az első kecskéért 2 véka, a másodikért 3 véka és a harmadikért 4 véka kukoricát adna. Az elsőt Callahan feltételezés szerint Rachel veszi meg, mivel neki egy kecske 4 vékát „ér meg”, míg Emmának csak hármat. Sebaj, eladja Stephennek, aki pont hármat adna érte. Egy kecskével jó lehet lakni, és ezzel az üzletelés véget is ér(ne) kettejük között, miközben azért Emma is csereberél, csak éppen Stephennel, mert az ő elképzelése a kecske áráról megegyezik Emmáéval: 3 véka kukorica egy kecske „ára”.

Kecske Ezzel azonban véget ér az üzletelés, mindenki hazamegy, bár kérdés, elképzelhető-e egy addig lakatlanszigeten, hogy a négy személy külön-külön él. Aligha. Callahannél azonban a piaci tevékenység csak azért szakad meg Emma számára, mert a 2. kecskéért csak két vékát hajlandó feláldozni, de ezen az áron sem Kyle, sem Stephen nem adja el a második kecskéjét: inkább megtartja. Mi a tanulság? Kezdetleges piacunkon hat kecskéből kettő cserélt gazdát, mindkét pásztor egyet-egyet adott el, és ezért mind a ketten három-három véka kukoricát kaptak. A két „parasztasszony” fejenként 9 és 6, azaz együttesen 15 véka terméséből hatot adott el a „piacon”, és a tranzakció után Rachel még mindig öt, Emma viszont már csak három véka készlettel rendelkezett, ha feltételezzük, hogy a mennyiség, amelyet Callahan példájában adni hajlandók egy-egy kecskéért, valóban rendelkezésükre állt, amit Callahan tisztázatlanul hagy. Ő csak azt mondja, hogy Rachel az első kecskéért 4, a másodikért három és a harmadikért 2 vékát hajlandó adni, míg Emmánál 3, 2 és 1 ez az arány. Azt nem árulja el, hogy pont ennyi a készlete-e, azaz van-e egyaltalán ekkora, vagy netán nagyobb készlete, és ha igen, mekkora. Ezt a piacon ténylegesen fellépő szereplők sem tudják, legfeljebb ipari kémkedés útján, ami például, a kőolaj iparban fontos fegyver lehet. Remélem, nem untatom a hallgatót, de érzékeltetni akartam az effajta modellek korlátait. Callahan szerint a két tranzakció után még létrejön egy harmadik is, amennyiben Kyle Rachelnek eladja a második kecskéjét három véka kukoricáért. A piacot csak ezután zárják le.

Lakd Mi is a három tranzakció utáni helyzet? Rachel készlete két véka, de két kecskéje is van, Emma készlete három véka, de csak egy kecskéje van. Eközben Kylenak csak egy kecskéje marad, de van hat véka kukoricája is van, míg Stephennek marad két kecskéje, de csak három véka kukoricája. Most felteszem a kérdést: ki a jó parti? Ha Emma Stephenhez megy férjhez, együtt három kecskéjük lesz, de ennyi volt eredetileg is Stephen birtokában, csak gyarapodott három véka kukoricával, ami a friss menyecske hozományával együtt hat véka. Ezzel szemben Rachel Kyle felesége lesz, és közös vagyonuk megint csak három kecske, azaz a férfi szempontjából a helyzet változatlan, és 3 (Rachel) + 6 (Kyle) azaz kilenc véka kukoricát mondhatnak magukénak. Azaz a Kyle-Rachel házaspár három vékával gazdagabb, mint a Stephen-Emma pár. Nem tudom, észrevették-e, hogy a nagy csere-bere előtt is már így volt, csak a akkor még nem tették össze vagyonkájukat. A történet, dióhéjban ugyan, sejtetni engedi, hogy a sokat dicsért szabad kereskedelem meg a hozzáfűződő viszonylagos (komparatív) előnyök ideológia, Ricardo nagy leleménye, csalóka: a gazdagok gazdagok maradnak, a szegények szegények.

S mi történik, ha Kyle nem Rachelt, az eredetileg jobb partit veszi el, hanem a piacra járás előtt szegényebb Emmát, akinek csak hat vékája volt szemben Rachel kilencével? Rosszul jár, mert kettejüknek csak két kecskéje lesz, míg a Stephen-Rachel párnak négy, igaz persze, a kukoricakészletük csak hat véka, nem kilenc.

Most pedig gondolkozzunk „pénzben”. Ha elfogadjuk, hogy a szigeten a kukorica a pénz, a valuta, és a kecske az áru, akkor egy kecske ára 3 véka kukorica. Így tekintve, Stephen és Kyle vagyona az üzletelés előtt 9-9 véka, míg Rachel 9 és Emma 5 vékányi vagyonnal bír. Emma szegény(ebb), a többiek egyforma gazdagok. Így tekintve a két férfi egyforma eséllyel versenyezhet Rachel kegyeiért. A nemzeti vagyon – hogy új fogalmat hozzunk be – vékában kifejezve 33 véka, mivel egy kecske 3 vékát ér. A nők tulajdona 15, a férfiaké 18 véka. Ha Kyle kereskedés nélkül veszi el a gazdagabb Rachelt, kettejük vagyona 18, míg Emma és Stephen közös vagyona 15. Ha a kereskedés után esküsznek, a pár vagyona megint csak 18 lesz. Ebből következik, hogy a házasság jobb üzlet lehet, mint a kereskedés. Erre a Habsburgok vagy az Esterházyak már korábban rájöttek, és mindez kissé relativizálja a közgazdaság érdemeit.

Elnézést kérek, ha ez a játszadozás a számokkal bárkit kifárasztott, de a közgazdaságban ennél jóval összetettebb egyenletekkel találkozunk. Én ezért most az alapokhoz térnék vissza. Lehetetlen egyetlen este keretében egy átfogó rendszert felvázolni, vagy éppenséggel bemutatni.

Gondolati lökéseket adhatok csupán. Olyan ez, mint a gyújtás: csak beindítja a motort. Ma este nem lépünk a gázpedálra.
Két oldalról várok és remélek impulzusokat. Egyfelől a rendszerelméletek, Luhmann, és a hálózatelmélete oldaláról, amennyiben a gazdasági rendszer is rendszer, azaz önreferenciális, önmagára visszamutató, önmagára reflektáló.

Másfelől a biblikus metaforák segíthetnek a mindeme tevékenységek középpontjában álló ember motivációinak, döntéshozó mechanizmusainak megértésében. Az első téma nagyon átfogó. Ma csak arra utalok, hogy egy rendszer mindig magasabb szinten alkotja meg újra és újra önmagát, vagy összeomlik, mert nem tud környezetéhez alkalmazkodni. A kulcsszó a környezet. A gazdaság nem önmagának környezete, hanem több tágabb rendszerbe illeszkedik be, melyek közül a természet, fizikai világunk, a legelső, hisz minden nyersanyagot és energiát végső soron innen merítünk; és a társadalmi és kulturális környezet, mellyel a gazdaság összefonódik, a legfontosabb. Ez utóbbiról itt és ma csak annyit, hogy bár Weber óta közhely, a protestantizmus hatása a kapitalizmusra, a nagy világvallások és eszmerendszerek hatása a globális, vagyis egységesülő világra még nagyjából szűz terület. Nincs izgalmasabb kérdés, mint a vallások és a közgazdasági és politikai gondolkodás kölcsönhatása, és ezek tükröződése a születő világrendben és fordítva!

A kedves hallgató sejtheti, hogy ez nem egyetlen előadás, hanem egy egész konferenciasorozat témája lehetne! Ma csupán egy provokációra vállalkozom. A Teremtéstörténet, a Genezis legendáit szeretném új olvasatban, közgazdaságtani szemmel olvasni. Pontosabban: a közgazdaságra néznék a Biblia felől.

Édenkert A Paradicsom mítosz a Teremtéstörténetbe ágyazódik be, és két változatban maradt ránk. Az első Ter 1, 1-2 4a, szerint az Úr előbb az élet feltételeit, az életben maradáshoz szükséges feltételeket teremtette meg. Bolygónk ilyen értelemben egy a világűrben száguldó sziget, és a bibliai Ádám a közgazdák Robinsonja. Két fontos mozzanat: Az embert férfinak és nőnek teremtette. A Robinson hipotézis így fel sem merül. Másfelől a parancs: uralkodjanak az emberek a tenger halai, az ég madarai stb. szóval minden más élőlény felett. Félreértés ne essék: nem erőforrás, nem táplálék a sok élőlény, hanem „minden növény az egész földön”, amely magot terem, és minden fa, amely magot rejtő gyümölcsöt terem” adatott táplálékul. Itt emlékeztetek a haszon hozam jelentésére. A hozamot kaptuk meg. Igaz, a növényzet amolyan termelő eszköz. Az első tőke. A mienk, közösségileg!

A másik történetben „még nem nőtt semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert – figyeljünk – az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje” (Ter 2. 5). Hét ez kétszeresen izgalmas! Egyfelől itt jóval megelőlegezik a fenntartható fejlődés diskurzusát, csupán teológiai alapja vannak: Isten gondviselése, emberek által nem teremthető erőforrások, az eső szükséges előfeltétele az életnek, de az ember együtt- és közreműködésre született – teremtődött! A 15. vers szerint ugyanis „Isten vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze”. Ez lenne a második meglepetés, és keretfeltétel a közgazdaság elmélethez: küldetésünk van, és a gazdálkodás e küldetés, de csak ennek keretében értelmezhető. A következtetéseket majd le kell vonni.

Káin és Ábel A szent író azonban tudatában volt a szükséglet és az igény közötti különbségnek, és mindjárt az elején jelezte, hogy miközben az Úr gondoskodott az Ember és vele minden más élőlény szükségleteiről, tudva tudta az is, hogy igényei is lesznek, de ezeknek eleve korlátokat szabott. Az elhíresült tilalom erről szól: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz” (Ter 2, 17). Mi már tudjuk, hogy az Ember nem tudott ellenállni a kísértésnek, és igényeit az első reklámszakember, a kígyó időben felébresztette. Azóta is azt teszi. Ehhez persze előbb kételkedni kellett és kell a Gondviselésben, abban, hogy mindenünk megvan, amire valóban szükségünk van. De hát nem értük be ennyivel, és ezért a közgazdaság mindig is roppant bonyolult lesz, és nem szorítható be egyszerű képletekbe.

Bábel Minden esetre a fogyasztói társadalommal együtt belép életünkbe a halál, a nem-fogyasztás, a már fogyasztani-nem-tudás. S a munka, amely eredetileg munkatársi, társ-szerzői, gazdálkodói felelősség volt, egyszerre nyűggé, teherré válik! Olyannyira, hogy a mexikói indiánok, akiknek nem volt szavuk a munkára, amikor az európaiakkal találkoztak –végzetes találkozás! – a munkát a kicsit meghalni fogalommal jelölték.
S idekívánkozik még Káin és Ábel, illetve Bábel története is. Az előbbi a nem materiális javak utáni sóvárgás és a bonyolult emberi motivációk megértéséhez kulcs, de egyúttal a nem piaci alapú érdekérvényesítésnek is jelképe. Az utóbbi a becsvágy és a globális kommunikáció, majd a nem-kommunikáció jelképe. E négy mítosz segítségével akár egy teljesen megújult gazdaságtant is alkothatunk. De ez a bűntől elválaszthatatlan megközelítés valahol megváltásra vár. A kánai menyegző és a tömegek etetésének története szükségeltetik, hogy a zsidó közgazdaságtanból kereszt(y)én közgazdaságtan születhessen.

Elhangzott a Párbeszéd Házában, a Faludi Ferenc Akadémia Jezsuiták a III. évezredben előadássorozata keretében 2008. január 16-án. Az alakuló Muzslay István Kör keretében ezeket a gondolatokat közösen kifejtjük, tovább fejlesztjük. Szeretettel várom főleg közgazdászok, filozófusok és társadalomtudósok jelentkezését e műhelybe, valamint hozzászólásokat jelen bevezető írásomhoz.

Advertisements
One Comment leave one →
  1. 2008/03/06 21:32

    Érdeklődnék, hogy elindult-e a műhely, és hogyan lehet csatlakozni a körhöz.

    Üdvözlettel,
    Tóth Bence

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s