Skip to content

Élet az Ige, Valóság!

2009/12/05

kepMenedzserek Jézus Krisztus vállalkozásában! Erről van szó, ezt tanultuk, erről beszélgettünk az Ora et labora atyjáról elnevezett házban Gyergyószentmiklóson a Caritas vezető állásait betöltő munkások egy része. Jegyzőkönyvvel, beszámolóval, rögzített hanganyaggal nem lehet pótolni az interakció révén feldolgozott kérdéskört, azt a feladatsort, amelyet Kiss Ulrich SJ atya közvetítésével igyekeztünk magunkévá tenni.


Tizenketten voltunk résztvevők. Semmi számmisztika, csak puszta tényközlés. Beszámolóm is csak szubjektív lehet. Hogy a megtapasztaltak racionális vagy affektív megfogalmazása-e a célszerűbb, abban is ingatag vagyok. Azzal kezdeném, hogy nagyon sokat kaptam. Antropomorf tulajdonságokkal ruházom fel az isteni Mestert, ha azt mondom; a te csapatodba akarok tartozni! Ott vagyok már huszonésegynéhány éve, anélkül hogy ennyire tudatosan a tanítványok közé tartozónak tudtam volna magam. Megszólított bennünket a Mester, egyenként, külön-külön nevünkön szólított: Venci, Ili, László, Róbert … stb., kövessetek, és én emberhalásszá teszlek benneteket! Hogyha nem így van, rácáfolhattok… De ha így van, akkor igent is mondtunk, és ez kötelez.

Predestinál minket olyan feladatokra, amelyek a kétezer éves vállalkozás százésegynéhány éves fiókszervezetében – a Caritasban – az Evangélium hiteles megvalósítását jelenti. Itt az Evangélium Márk-i olvasatára kell társadalmat építenünk, ki-ki a maga részfeladatával. Hangsúlyozom: részfeladatával. A vezető adott, Jézus Krisztus. A cél világos és egyértelmű: Isten Országának építése. Venci figyelmeztetett arra a belső veszélyre: hajlamosak vagyunk elhinni magunkról, hogy túl jók vagyunk. Kevés a konkurencia, és elkényelmesedünk. Robi a köreinkbe is begyűrűző konzumfrusztráció veszélyeire figyelmeztet. Óv a kiégéstől. A vezetőnek is figyelnie kell saját korlátaira!

De ne vágjunk elébe: Első feladatunk a csapatépítés. Hogy is állunk i ezzel…? Ünnepeink vannak e, tartalmasak e, biztosítják e a feltöltődés lehetőségét? Törvényeink, szabályzataink olyanok-e, hogy közelebb vigyenek a célhoz, vagy inkább önmagukért vannak? Ezekre a kérdésekre csak helyes önismerettel tudunk jó választ adni! Érzékeljük-e az idők jeleit, tudunk-e tanulni belőlük, saját absztraháló képességünk elég fejlett-e ahhoz, hogy önállóan dönthessünk és munkatárainkra is átruházzuk a Jézustól kapott bizalmat? Realitásérzékünk és leleményességünk mennyire fejlett? Mi a teendő még ezen a téren? És persze az utódlás kérdése. Hogy gondoskodtunk-e utódokról? Elhangzott a kérdés. Furcsa válaszaink voltak, tanulságosak. Hadd ne sorakoztassam! Mindenki ismeri a saját magáét. A jó válasz summája: a csapat kell, hogy megtermelje az utódot! Hogy erre miért nem jöttünk rá?

Mindenek ellenére sajátos helyzetben vagyunk, sajátos feladatokkal. Nem egy káefté vagyunk a sok közül, hanem az a fiókszervezete az Egyháznak, amely a diakónia, a szeretetszolgálat szakszerű megszervezésére hivatott. Úgy egyeztünk, hogy új szakasz kezdődött szervezetünk életében. Úgy kell, hogy elvégezzük munkánkat, hogy az alapján állít a végítéleten a Mester jobb- ill. baljára!

Gyergyóújfalu, 2009. december. 2.

Bányász Jóska

Reklámok
2 hozzászólás leave one →
  1. Berkes István permalink
    2009/12/12 22:27

    Tisztelt Bányász Jóska úr!

    Elolvastam bejegyzését, és arra reagálnék. Kissé számvetés ízű az a bekezdése, amely csupa kérdéseket fogalmaz meg. Szerintem nincs idő tétlenkedni. Ha néhány generáció elfordul a hittől, akkor társadalmi katasztrófa is lehet. Amennyiben a keresztény értékrend ( amely szerény véleményem szerint egy találmány) elsorvad, akkor az emberek a médiából fogják az értékrendjüket táplálni, és egyre gyarapodó kiszolgáltatottak aljas szekták áldozatai is lehetnek, nem beszélve az egyre gyarapodó deviáns jelenségekről…stb. Nem is akarok ennyire messze menni a gondolatmenetben, és az ördögöt sem akarom a falra festeni..

    Szerintem az egyháznak meg kell nyílni a fiatalok felé. ( Igaz ezeket a gondolatokat nem éppen a jezsuita rendnek kellene mondanom, hiszen pont a jezsuiták a legnyitottabb , a leghaladóbb, és bátran mondhatom a legműveltebb rend az összes többi között. )

    Abból kell kiindulni, hogy mit csinál egy értékrendet követő fiatal. Dolgozik vagy tanul, esetleg neveli a gyermekét? Bármelyik lehet. Ha ezen korosztály fiataljait a rend mellé akarjuk állítani, akkor a szabadidejükben kell a figyelmüket elnyerni. Program kell az embereknek. A Lőrinc Pap téri templomkertben a nyáron lehetne zárkörű kultúresteket tartani. egyszerűen klubtagokat kellene toborozni. Egyetemekről, hivatalokból, középiskolákból, ..stb. De a templomokban is lehetnének rendezvények. Azért van a templom, hogy ott az emberek összegyűljenek. Valahogy be kell hozni az embereket Isten házába, mert ha nem sikerül, akkor az emberek utódait még nehezebb lesz meggyőzni a helyes útról. Ha pedig elfogy a nyáj, akkor a pásztorra sem lesz szükség.

  2. Németh Ferencné permalink
    2010/02/03 07:42

    Kedves Bányász Jóska Úr!
    Sajnos a mai fiatalokat egyáltalán nem érdekli az egyház a hit. Például az én lányom most 18 éves, páran vele egykorú osztálytársai óvodáskoruktól kezdve jártak hittanra, konfirmáltak is. De sajnos utána és azóta sem mennek a templomnak még a közelébe sem. Ahogyan látom csak az idősek járnak az istentiszteletre, tehát ha ez a bizonyos idős korosztály kihal mi lesz akkor? A templomok üresek lesznek nem lesz kinek istentiszteletet tartani. Szerintem valamilyen formában ezen kellene változtatni sürgősen. Például én a lányomat hiába próbálom rávenni arra, hogy elmenjen a templomba, egyszerűen nem hajlandó rá.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s