Skip to content

Milánói levél – 4. nap (január 12.)

2012/01/14

Időközben szombatot írunk. A tegnapi nap oly tartalmas volt, hogy utólag számolok be nektek a csütörtökről. Aznap délelőtt a dómban kószáltam, miután részt vettem az itteni szerkesztőségek, a Popoli és az Aggiornamenti sociali, közös kávészünetén. Mint kiderült, ez volt ez első a Vízkeresztig tartó karácsonyi szünet után, így vidám Buon Anno-val köszöntötték egymást a jezsuita főszerkesztő – vele majd pénteken értekezem – és a világi munkatársai. A mai nap fénypontja a filmklub volt, Roman Polanski új filmét, a Carnage-t (ami nagyjából “mészárlást” jelent) kétszer is megnéztem, délután és este. A két filmklub közönsége eléggé különbözött, a délutáni egy német “Kaffekraenzchen” magát süteménnyel és kávéval vigasztaló víg özvegyeinek körére emlékeztetett, míg az este közepes korú, és főleg idősebb párok alkották a nézők, majd vitázók együttesét. A film magyar címe az alapul szolgáló színdarabéval azonos: Az öldöklés istene. 
A kritikai és közönségsikert aratott színdarabnak 2006-os premierjét követően teltházas előadásai voltak Párizsban, Londonban és a

Az elázott telefon mentése

Broadway-n, és mind az Olivier-, mind a Tony-díjátadón tarolt. A film hűen követi a darab párbeszédeit, csak éppen amerikanizálja az eredetileg Párizsban játszó színművet. A valós idejű cselekményt használó Az öldöklés istene Nancy és Alan Cowan nagy hatalommal rendelkező házaspárját a liberális író Penelope Longstreettel és nagykereskedő férjével, Michaellel állítja szembe. A kiszámíthatatlan és sokkoló film rendkívül szórakoztató módon mutatja be, milyen képmutatás bújhat meg az udvarias külső alatt. – írja a Mozinéző kritikusa. A színpadon Yasmina Reza még Véronique és Michel Houillé néven szerepelteti a kispolgári házaspárt, akinek a 11 éves fiát, a sértettet,  a nagypolgári ügyvéd, Alain és pénzügyi tanácsadó felesége Annette, Reille. Ez sejtetni engedi, hogy lesz itt egy kis osztályharc, és Polanski a vígjátékból társadalmi drámát faragott. Megőrizte, és hála a színészek mesteri játékának, még fokozta is az íróniát. Longstreet (ami ugye, hosszú utcát jelent, ami ritkán jelez elegáns negyedet…) Penelope – ez is ironikus, mutatja a kispolgár vágyát társadalmi felemelkedésre, a kultúra lépcsőfokain felfelé haladva –  ,akit Jodie Foster alakít, a délutáni mozinézők szerint kissé hisztérikusan, a filmben egy Jane Fonda típusú baloldali modern Jean d’Arc, tökéletesen megtestesíti az amerikai demokrata liberálist, míg a csinibaba Nancy (aki persze Reagen elnök feleségét juttatja eszembe) a tipikus republikánus, aki jótékonykodással teszi értelmessé amúgy üres életét. Mind a kettő felkarol egy ügyet: Penelope-Véronique a dafouri mészárlás áldozatait, Nancy-Annette ugyanolyan vehemenciával a hörcsögét, akinek szűrét  az előző nap kitette ellenfelének érzéketlen férje, Michel. A filmkritikus itt csupán mulatságos, groteszk jelenetet lát, míg én úgy vélem, Polanski tudatosan leleplezi a ma érvényes két ideológiai áramlat ürességét. A film további elemzésére a Filmklub rovatomban még kitérek. 
Reklámok
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s