Skip to content

Milánói levél – 6. nap (január 14.)

2012/01/14

A zsűri és a díjazottak

A mai nap a művészetek napja volt. Reggel előbb a Palazzo Reale két kiállítását tekintette meg, majd a Museo del Novecentot, végül este itt a házban a San Fedele díjazottjainak kiállítása vernissage-zsal nyílt meg, melyen a nyertesek és az őket méltató kritikusok is megjelentek.

Még folyik a bemutató, miközben e sorokat írom. Meglepett, mennyi fiatal pár jött el gyerekekkel. Meglepő, hogy milyen élénk pérbeszéd folyt a művészek és a közönség között. Nagyon örültem, hogy a hétfői beszámolómban írtakkal ellentétben, mégis részt vehettem egy tipikus San Fedele kiállítás megnyitásán. A “Luoghi del Sacro”, azaz a Szent Helyei új pillantást enged meg a transzcendensre. A legizgalmasabb számomra, hogy az öt fiatal, 30-as éveiben alkotó szobrász megbízásra, mintegy feladatként kapta az ó- és újtestamentumi témákat. Lendületesen új világot hoztak létre, a legősibb bibliai témákból: Teremtés, Bábel, a Bárka, az utolsó vacsora és a Feltámadás.

P. dall'Asta az "üres sír" előtt

Az 1. díj nyertese merészen összekapcsolta a bábeli gőg és az üres sír témáit. Anyaga a vas, a maga durva, szinte agresszív nyersességében, míg a lét törékenységét, és egyúttal az emberi törekvés szorgos fáradozását a méhek alkotta lép viasza jelezte. Bábel tornya Daniele Salvalainál üres, puszta váz, a csigalépcső körülöleli, de feljutni rá nem lehet, mert csak minden x-ik fokon van hova lépni, és az is a képlékeny viaszból lett kialakítva. A toronnyal egy teremben került kiállításra az evangéliumból jól ismert üres sír, melynek fedele szabadon hever a földön, és ugyancsak hatszögű, mint a méhek lepénye, és ugyanaz a viasz fedi, mint a torony lépcsőfokait. A két alkotás együttesen hihetetlen hatással van a látogatóra, főleg ha a délelőtt csendjében szemléli, és nem a vernissage zajos forgatagában.
Formailag nem képez együttest, de igen beszédes Marci La Rosa installációja, mely da Vinci utolsó vacsoráját idézi fel, és betölti a galéria karzatát, míg a videója az előtérben fogadja a látogatót a Teremtés szokatlan értelmezésével. A hét perces videó egy nyitott, üres felülettel indul, és a kezdetektől fogva rejtélyes szél süvít, miként megtudjuk, a Lélek lehelete az. A vásznat mintha legyek lepnék el, egy rejtélyes terv szerint, szétszóródnak, majd helyenként összegyűlnek, végül szemünk előtt kibontakozik

Marco La Rosa

jól ismert térképe a kontinensekkel, hogy aztán szétbomoljon.

A teremtés Emanuela Ascari témája is, aki Tohuvabohu címmel mutatja be a sötétség sivatagából felbukkanó  szemernyi fény-anyagot. Franceso Arreco eközben egyetlen tárgyban sűríti össze az örök mítoszt, Isten és Ember kapcsolatát. Az “arca” egyszerre (Noé) bárkája és a frigyláda, mindkettő neve az olaszban azonos. A jelkép mondandóját aláhúzza, hogy ez a bárka mint egy fecskefészek a mennyezethez tapad, s szinte várjuk, hogy onnan alászálljon, mint egy UFO a szcifi-filmben.

A milánói jezsuiták jelesre vizsgáztak a művészet és a hit párbeszédéből!

Reklámok
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s