Skip to content

Konszolidáció (szerda, 3.hét)

2012/01/19

Könyv borítója

Még mindig aktuális?

Tegnap a KÉRME  szokásos találkozóján ízelítőt kaphattam a közélet forrongásáról.    A KÉRME amolyan mozaikszó, a Keresztény ÉRtékMegőrző Egyesület beceneve. A  tagok, üzletemberek, akiknek deklaráltan az üzlettel egyenrangúan fontos a hitük, vagy “politikailag korrekt” nyelvezeten értékrendjük. Havonta egyszer találkoznak, és vacsora közben meghányják-vetik a világ dolgait. Tegnap azzal fogadták a vendégeket, hogy kiosztották több nyelven az egyesület kissé hosszúra sikeredett című nyilatkozatát. A Keresztény ÉRtékMegőrző Egyesület kiáll a szélesebb nyilvánosság kiegyensúlyozott, hiteles tájékoztatása mellett. Ez a cím. Eszembe juttatja Kerényi Imre 2002-ben a választások előtt közzétett könyvét. Médiaetika kurzusaimon mindig egy “leckét” szentelek a könyvnek, pontosabban a szerző tézisének, melyet megismételt minden cikkében, melyek gyűjteménye a kötet. Azóta a győztes Fidesz törvénybe foglalta a színigazgató követelését, hogy a média tükrözze a választók akaratát. (Szó szerint azt ismételgette ceterum censeo gayanánt, hogy “Magyarországon a választási eredményeknek megfelelő médiegyensúly törvényes megteremtése elodázhatatlan politikai feladat.” Ki hitte volna, hogy a média változatlanul nem a választók akaratát követi, hanem makacsul kitart ideológiai beidegződései mellett?Mert a média globális. Már az is jó lenne, ha glokális lenne, de még annak se mondható. Mégis lapos a Föld – de erről majd a Forró Könyvek sorozatomban! Meg se lepődöm, ha a Der Spiegel legfrissebb számában (3)  újra Magyarország a sztár: “Az európai ámokfutó”. Ki más, mint a miniszterelnök? A cikk a lapnál megszokott rutinos koktél tényekből és féligazságokból, kicsit beolvas Gyurcsánynak is, hogy kiegyensúlyozott legyen, de azt azért szinte mellesleg megtudjuk belőle, hogy a forrás Vértes András, a GKI igazgatója, aki ugyebár a Tervhivatalban tanulta ki a mesterséget. Akkor, vagy Gyurcsány Ferenc kiszemelt utódaként szerezte meg a szakértelmet, melynek alapján a Clemens Höges a Der Spiegel nevében osztályozza a magyar kormányt és annak gazdaságpolitikáját? A cikk a kiegyensúlyozoztság ellen kétszeresen is vét: azzal, amit elhallgat, például Gyurcsányról, és a jelzők osztogatásával, melyek nem tényeken, hanem érzelmeken alapulnak. Melyek vélemények és nem tények. Én a kommunikációs szakon úgy tanultam, hogy a tényfeltáró újságíró ezeket gondosan elválasztja. De a Der Spiegel, és vele az egész nyugati sajtó, felrúgva a régimódi szabályt, vidáman keveri a kettőt, felismerhetetlenségig. Van még valaki aki azt hiszi, hogy a média a többség véleményét tükrözi? Ja: és hogyan is jön létre ez a többségi vélemény? Bevallom, aggaszt, hogy a felsőoktatási reform gyümölcseként ezentúl a bölcsészek tanulmányait az állam nem támogatja. Újságírást ugyanis változatlanul nem a Műegyetemen tanítanak majd.

Advertisements
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s