Skip to content

GRAFFITI (Mária Rádió Jegyzetek 07)

2012/01/25

GRAFFITI

Graffiti (Rádió Mária Jegyzetek, 07)

Olvasom, hogy a frissen felújított Margit hidat is összefirkálták már. Ilyenkor sokunk zsebében kinyílik a bicska. Lázongunk, és nem értjük, hogy miféle népek ezek, akik semmit sem tisztelnek, sem a magántulajdont, sem a köztulajdont, sem a szépet, sem a szentet, és mindenhol meg akarják örökíteni magukat. A modern anarchista népbetegséggel szemben a Nyugat a közrendért felelős hatóságai tehetetlennek tűnnek.

A lexikonból megtudhatjuk, hogy graffitik mindig is voltak. S valóban, még egyetemista koromban nyáron szüleimmel Pompeiben jártunk, és láttuk az ottani ősi falfirkákat. Falfirka. Ez persze kevésbé előkelően hangzik, mint „graffiti”, mely már hangzásában is művészetet sejtet, valami emelkedett, fenséges dolgot. A rómaiak firkái a boltok és illemhelyek falán többnyire vulgáris üzenetek, néha egyértelműen obszcének, néha választási jelszavak.

A mai graffiti a rómaiaknak azonban csak formailag rokonai, amennyiben ezek is többnyire falakra kerülnek fel. A vécék falán üzengetőket senki sem tekinti művésznek, a vasúti kocsikat és a pályaudvarokat színpompás rajzokkal ékesítőket viszont sokan igen. A modern korban főleg turisták és szerelmesek hagyták hátra emlékül nevüket egy-egy emlékmű falán, de többnyire csak azt. A nevüket. Rajtuk kívül a katonák, a megszállók, mondjuk, a frissen elfoglalt berlini Reichstag romjain, 1945-ben. Persze, a mai firkálók is néha megszállóként viselkednek, mit sem törődve a bennszülöttek véleményével. A graffitik azonban névtelenek.

Mi motiválja őket? A halhatatlanság ígérete, minden művészet és művész mozgatója? De hírnévre csak kevesen tesznek szert, hisz tevékenységük a civilizált országokban illegális és büntethető, noha ritkán ténylegesen büntetett. Járványszerűen a ’68-as forradalom alatt terjedtek el. A párizsi graffitik anarchista üzeneteit utólag díszkötetben jelentették meg, kiadásuk jó üzletnek bizonyult! Az alapjelszó felejthetetlen: „L’imagination au pouvoir” . A hatalom legyen a fantáziáé. Egy budai graffiti ezt a nihilizmust még inkább egyértelművé tette: „Semmi hatalmat senkinek”.  A névtelen mázolónak valószínűleg eszébe se jutott, hogy ő maga szegte meg elsőnek a parancsot, amikor ezt a jelszót egy bérháza falára fröcskölte, hisz hatalma volt mások tulajdonát rongálni, és másokat akaratuk ellenére politikai demonstrációra kényszeríteni. Hogyan védekezzünk? Amikor pár éve a kispesti kollégium frissen felújított falát az éj leple alatt összefirkálták, másnap diákjaimmal lemostuk a gyalázatot. S lám, a graffitizó fiúk nem tértek vissza. Minden bizonnyal bosszankodtak az üzenet iránti teljes érzéktelenségünkön, de nem tértek vissza. A társadalomnak hasonlóan össze kéne fogni. Ki kéne menni a Margit hídhoz, és lemosni vagy átmeszelni a firkákat. Ki kezdi?

Elhangzott: 2012. január 26-án, 10:55, 17:25 és 21.55-kor. (A sorozat 7. karcolata)

Advertisements
2 hozzászólás leave one →
  1. 2012/01/25 14:06

    “Sajnos” elkéstünk: tegnap a Margit-hidat már megtisztították a profik (http://www.ifotech.hu/) …
    🙂
    R.A.

  2. 2012/01/25 19:19

    Dehogy sajnos, örülök neki. Persze törölni való akad bőven!

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s