Skip to content

És mégis lapos a Föld

2012/01/29

FORRÓ KÖNYVEK I.

Lehengerlő...

„Tom, a pálya el van egyengetve.” Tom, akit így szólítottak meg, nem más, mint Thomas L. Friedman, a sikerkönyv író, és a mondatot saját elbeszélése szerint Nandan Nilekani, az Infosys Technologies Ltd. ügyvezető igazgatója intézte hozzá. Ebből sejthetjük, hogy a ma bemutatandó könyv globalizáció- és IT-barát. Friedman élete nagy felfedezésének tartja,hogy megcáfolta Kolumbuszt és Galileit, azaz a globalizáció cáfolta meg, Friedman csupán elkiáltotta magát, mint egykor a mesebeli kisgyerek, hogy A császár meztelen.[i] A Pulitzer díjas újságíró művét a Financial Times 2005-ben kikiáltotta az év gazdasági könyvének (Business Book of the Year), és a hvg egy évre rá, 2006-ban magyarul is megjelentette. A „Forró könyvek” sorozatban bemutatásra kerülő művek közül csak egy másik könyv jelent meg magyarul, ami nem azt jelenti, hogy ez a kettő a legfontosabb, hanem hogy ebben láttak fantáziát a magyar kiadók. Az pedig, hogy a szerző újságíró, sejtetni engedi, hogy itt nem mélyen szántó gondolatok és alapos elemzések alkotják az írás gerincét, hanem történetek, sztorik. De legalább élvezetes és olvasmányos, könnyen emészthető. Azaz, álljunk meg egy pillanatra: a szöveg olyan olvasmányos, mint egy jó sci-fi regény, de elég provokatívak a tézisei ahhoz, hogy az olvasó itt-ott felszisszenjen,  hacsak nem feltétlen híve a globalizációnak. Ebből pedig nem sok van ma már, hazánkban pedig ilyesmit csak egy kisebbség mer bevallani. Hadd provokáljak? Én is az vagyok. Igaz, a fenti jelző nélkül, azaz nem feltétlenül. Már csak antitézisként is, szembena sok összeesküvés elmélettel . A szintézist viszont az olvasó és/vagy hallgató intelligenciájára bízom. Amiben hiszek. Mármint a közönségben, közösségben és annak józan ítéletében.

Friedman az indiai menedzsert úgy értelmezi, hogy „a világ kilapult”, gazdasági és politikai, társadalmi értelemben. „A pálya el van egyengetve” a globális játéktérre értendő, nem valamilyen sportpályára. Felfedezésétről a szerző így vall: „Újságíró énem nagyon izgatott lett, hiszen kulcsot találtam a XXI. századhoz, tudtam, hogy ezután másképpen olvasom a reggeli lapok főcímeit, nézem a híradót, más keretben helyezem el a világ történéseit.” (14) Majd így indokolja izgalmát: „Az e-mail, az adattovábbító hálózatok, a konferenciabeszélgetések és a dinamikus új szoftverek révén több ember végezhet egyszerre munkát, működhet együtt vagy versenyezhet a világ különböző szegleteiben, és egyenlőbb esélyeik vannak, mint eddig bármikor az emberiség történetének folyamán.” (Uo.) Ugye, meglepő, de itt visszaköszön a felvilágosodás töretlen optimizmusa, és a haladásba vetett hite. Nem lepne meg, ha sokan szkeptikusan fogadnák ezt a szemléletet. Ehhez joguk és talán okuk is van, de én most egy új szemléletre hívom meg Önöket: próbáljuk egyszer számba venni a lenyűgöző lehetőségeket, és megvizsgálni, hogy egyénileg és kollektívan hogyan húzhatnánk optimálisan hasznot a folyamatból, melyet Friedman laposításnak nevez. Ez nem azt jelenti, hogy feladjuk kritikus érzékünket, hanem csupán azt, hogy felfüggesztjük az örök borúlátást, és a jogos bírálatot későbbre hagyjuk, amimkor már felmértük a lehetőségeket. Végül, és ez megkülönbözteti a jelen előadást (cikket) a puszta könyvismertetéstől, igyekszem az újra evangelizáció távlatában vizsgálni a kérdést. Tézisem nem kevesebb, mint az, hogy a Friedman által leírt folyamat akár azonos is lehet az evangéliumi programmal: „Egyengessétek az Úr ösvényeit.” (Mt 3,3; Lk 3,4) Azaz, a felszólítás, hogy„A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe legyen egyenessé, a göröngyös változzák sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.” (Lk 3,5) valójában a XXI. század üzleti terve lenne? A globalizáció lenne Isten országának előkészítése?

Ui. Ez a kis írás a szerdai, február elsejei előadásom bevezető gondolatsora.  Ha felkeltette érdeklődésedet, csatlakozz hozzánk szerdán 18 órakor a Horánszky utca 20. alatt (Párbeszéd Háza)


[i] A sors iróniája, hogy a keresőn, az interneten, nem a mesemondó Andersen jelenik meg, mint e mondat értelmi szerzője, hanem Jack Herer egy obskúrus összeesküvés elmélet szerzője, aki a marihuána1937-es amerikai betiltását a sajtócár Hearst mesterkedésének tudja be.

Reklámok
One Comment leave one →
  1. 2012/01/29 12:43

    Még egy kérés: keddig csak azok szóljanak hozzá, akik az újra evangelizáció számára adott lehetőségekről tartana eszmecserét. Az antiglobalizációs jelszavakat tegyük félre egy ideig! Köszönöm, hogy ezzel is hozzájárultok a termékeny vitához!

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s