Skip to content

Évközi 6. vasárnap B év (2012)

2012/02/02

Ha akarod

Nem is titkoljuk...

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borul előtte, és így kérlelte: Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem! Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: Akarom! Tisztulj meg! Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik. Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Mk 1,40-45

 

Ha akarod-  mondja Jézusnak a leprás, meggyógyíthatsz. Pontosabban, “te meg tudsz tisztítani engem.” Szükséges mind a képesség, mind az akarat. A magunkfajta halandóknál ez nem jön össze. A képesség elég ritka, a szándék még megvolna.  Pontosabban, az akaratot Nietzsche óta bálványozzuk. A kor embere isteníti saját akaratát, és ezzel megalapozza nyomorát. Persze, már a kisgyermek is ezt hajtogatja: „Akajom…”  Régen – de ne eszményítsük a múltat – a nevelés  helyre tette a túl akaratos nebulót, rászoktatták, hogy nem minden óhaja teljesül. „Reklámiában”, a fogyasztói meseországban, és az önmegvalósulás révületében nincsenek korlátok. Vagy ha vannak, jön a drog, és felszabadul az egyén korlátai alól, a virtuális világban minden csodaszép.

Másfelől: tudja a mai leprás, hogy beteg? A mai lepra sokszor láthatatlan, lelki lepra. Mielőtt Jézus akarná, hogy meggyógyítson, neked kell akarnod meggyógyulnod!  Mert  ő változatlanul meg tud tisztítani. Sőt, akarja is, ha kéred!

Reklámok
One Comment leave one →
  1. Barakonyi Zsolt permalink
    2012/02/13 16:33

    Egy ideje valahogy vissza-visszatérően “rabul ejt” és elgondolkodtat ez az evangéliumi rész. Sok minden megfogalmazódik bennem. Ma talán az, hogy a betegséget – mind a testit, mind a lelkit – egészen addig nem is vesszük észre, nem is vesszük komolyan, amíg velünk, vagy közeli szerettünkkel nem történik valami “ördögtől” (embertől?) származó baj. Egészen addig hajlamosak vagyunk sebezhetetlennek gondolni magunkat, amíg el nem ér a betegség. Ilyenkor viszont totálisan tehetetlenek és bénák leszünk. Ami jó, hogy – remélem – ilyenkor eszünkbe jut, hogy Ki az, Aki le tudja győzni (bennünk) a bajt, az ördögöt… Micsoda hatalom! Micsoda szeretet! Megérdemlem-e? Méltó vagyok-e rá? Közvetíteni tudom-e a (beteg) szeretteim felé? Megvallom-e? Súlyos kérdések… Keresem rájuk a választ, bízva az IGEN-ben…

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s