Skip to content

Béna egyházi média?

2012/02/05

Reflektorfényben

Tegnap a frissen felavatott veszprémi Szaléziánum vendégeként hatodmagammal az egyházi médiáról vitatkoztam.  A moderátor Szerdahelyi Csongor, eléggé keményen bírálta a keresztény médiát, amint azt a hangfelvételen (első, második) magatok is meghallgathatjátok. Ezt szinte cáfolandó, míg beszéltünk, már felkerült a Facebook oldalamra néhány kép, melyet a “riporter”, és “média-tanácsadóm” Ősze Marci tett fel miközben épp hozzászóltam a vitához. A vendéglátó intézmény persze egy árnyalattal kevésbé rugalmas és aktuális, mint Marci, mert honlapjukon még ma is,  másnap, az eredeti moderátor, Somody Zsuzsanna, a Veszprém TV szerkesztője szerepel moderátorként. Szerényen visszalépett, mondván, ő nem egyházügyi szakember, nem is egyházi média munkatársa.

A résztvevők listája amúgy korrekt, Rátkay Balázs, az Új Ember főszerkesztője és Marillai Andrea (Képmás), illetve Toldi Éva a nyomtatott sajtót, Török Csaba és Szabó Tamás az elektronikus médiát, magam meg az internetet igyekeztünk megtestesíteni. Mivel az eseményt teljes egészében meghallgathatjátok, itt inkább utólag kommentálnám a szokott pesszimizmust, mely úgy tűnik a hasonló rendezvények velejárója. Persze, bármiféle öntömjénezés még kevésbé lenne indokolt. Az önsajnálkozókkal szemben azt vélem azonban, hogy két nagy ütőkártyánk is van, bár elismerem, egyiket sem használjuk megfelelően. Az egyik: a miénk a világ legnagyobb múltú és legsűrűbb hálózata, mely elvileg mind az anyaggyűjtésben, mind a terjesztésben felbecsülhetetlen erőforrás. Használni kéne. Másodszor: a bevonható önkéntesek száma és potenciális elkötelezettsége újabb globális erőforrás. A világháló pedig ennek teljes mobilizálást teszi lehetővé. Egy apró anekdota segít megvilágítani ezt: az emlékezetes 2004. évi cunami híre egy helyi  jezsuita portálról hamarabb ért el engem, és sok rendtársamat, mint a médiát. Ebből semmiféle előnyt nem kovácsoltunk, még azt sem, hogy az exkluzív hírt elsőnek röpítsük pályájára, vagy a segélyakciót azonnal és mindenki előtt beindítsuk. Eközben a tegnapihoz hasonló rendezvényeken sok szó esik “koordinálásról”, irodákról és egyéb bürokráciáról, mely milyen jó lenne, ha összefogna bennünket!  Én pedig azt mondom? Világ plébániái egyesüljetek!

Ui. Mintegy a Veszprémben elhangzottak illusztrálásra egy héttel később (!), 10-én a Magyar Kurír is beszámolt az eseményről: jobb később, mint soha? A történészek hálásak…

Reklámok
4 hozzászólás leave one →
  1. 2012/02/05 22:28

    Mivel itt már valamiért nem elérhető a hanganyag, hát feltettem ide: http://eleklaszlo.hu/5574 (Amíg le nem vetetik velem.)

  2. 2012/02/10 10:56

    Szerintem egy ilyen rendezvényre illett volna elhívni a Magyar Kurírt, aminek a meghívását mindig valahogy kifelejtik az ilyen katolikus médiakonferenciákból. Emellett, mivel az Igen.hu egyik cikke volt az apropó, talán őket is meg kellett volna hívni.
    Egyébként itt van egy összefoglaló a beszélgetésről:
    http://www.magyarkurir.hu/hirek/ki-kell-lepni-az-elszigeteltsegbol-beszelgetes-katolikus-sajtorol
    Az nem igaz, hogy nem hívják a katolikus újságírókat, magam többeket is ismerek, akiket hívnak. Hívnak néha tévébe, publikálhatnak véleményoldalakon… A probléma az, hogy sokan nem mernek elmenni szakérteni, másokat meg nem engednek. Utóbbi a legfőbb probléma.

  3. kissulrich permalink*
    2012/02/10 13:45

    Nem hívták meg a Magyar Kurírt? Ha ez igaz, ez ugyancsak szarvas hiba, de azt is jelzi, hogy a MK nem igen írta be magát a médiamunkások fejébe és szívébe… Ha ott nincs jelen, akkor nem lett megkerülhetetlen intézmény, még a katolikus világban sem. Még kevésbé a közvéleményben! Kié a felelősség? Biztos a vezetőségé is.

  4. Gábor permalink
    2012/02/18 12:12

    Tisztelt Ulrich atya!

    Örülök, hogy rátaláltam a blogjára, és erre a bejegyzésre, mert a nekem kedves témáról írt. A cím már megfelelően, de mégis visszafogottan provokatív: béna e az egyházi média? Erre én egy “klasszikust” idézve azt tudom mondani: Mi az, hogy! Nagyon is!
    Engem végtelenül dühít már régóta, hogy amikor a Katolikus Egyháznak az elsőrendű feladata a Hit hirdetése lenne (és nem a szociális feladatok, ahogy sokan gondolják), akkor ennyire maradi, béna, ósdi, hatékonytalan módon képes kommunikálni a világ
    felé a krisztusi tanokat (és persze a belőle fakadó szociális-társadalmi tanításokat). És persze megdöbbentő módon képtelen volt megvédeni magát az elmúlt évek egysíkú propagandájával szemben. Régóta gondolkodok azon ennek mi az oka, a másik pedig, hogyan lehetne ezen változtatni.

    Okokat amiket én gondolok:
    – a “nagy” és “lomha” Katolikus Egyház kényelmes, elvan a maga kis belső, latymatag világában, aminek a kényelem mellett az is lehet az oka, hogy a mai világban nem “trendi” kilépni Európában vallási témával a nyilvánosság elé, és félnek is sokan a liberális támadások és megszégyenítés miatt. Hol vannak a merész papok akik a plébánia világából merészen kilépnek pl nyilvános prédikációt tartani?

    – az egyházi emberek, és főleg a papok többsége rettentően fél a modern technika alkalmazásától. Az én plébánosomnak pl többször említettem, hogy lehetne videót készíteni, ahol az alapvető hitbéli dolgokat elmondhatná, és amit bárki megnézhetne videómegosztókon. Annak ellenére, hogy őt egy nyitott papként ismeri mindenki, ez elől mereven elzárkózott, mondván, hogy ő nem szeret a kamerába beszélni, és maximum az email-t használja néha a munkája megkönnyítésére. Attól is fél, hogy a modern eszközök “személytelenek”. De azt kell figyelembe venni, hogy ezekkel az eszközökkel tömegeket lehetne elérni, olyanokat akik szó szerint semmit nem tudnak Krisztusról, az egyházról, pappal még véletlenül sem találkoztak, csak a média negatív híreket olvassák. De sokakban mégis van valamilyen vágy megismerni a hitet. És lerázzuk magunkról a lehetőséget, hogy ezeket az embereket modern formában megszólítsuk? Itt emberek lelki üdvéről van szó.

    – azt hiszem egy fontos ok lehet még az, hogy sok pap/püspök nem tartja elég “szentnek” ezeket a formákat. Kicsit felsőbbrendűen, kicsit értetlenül szemlélik ezeket a gyors, fiatalos, számukra idegen formulákat. Emlékeztet ez engem a piusi szent-zene versus gitáros vitára, ahol az orr-fennhordó, csak az orgona zenét elfogadók számára nem elég szent, művészi és egyetemleges az új fajta zene. Én szeretem az orgonás miséket, sőt jobban is mint a gitárosakat, de azt is látom, hogy a fiatalok számára ez már “nyálas”, idegesítő és idegen. És nem igazán lehet ezzel megérinteni őket. És nem értik meg, hogy nem a tényleg kifejező és gyönyörű hagyományos liturgiát megváltoztatatását akarják elérni, hanem az alternatívák támogatását, amiket jelenleg csak eltűrnek, vagy még inkább elfojtani próbálnak. Ugyanígy van ez a médiával is. Nem idegenkedni és lenézni kell ezeket, hanem megtanulni élni velük, mert a hit minél szélesebb hirdetése a fő cél, és nem a formulákhoz való görcsös ragaszkodás.

    – a profizmus hiánya. Én lehet azért emelem ki ezt, mert világ életemben multi cégeknél dolgoztam, és mindenhol elsőrendű kérdés volt a hatékonyság és a jó értelemben vett profi hozzáállás a dolgokhoz. Nekem néha szó szerint leesik az állam azon a bénaságon amit az egyházban képesek nyújtani a módszerek/hatékonyság/szervezés tekintetében (meg persze nem mellesleg így van ez az állami szférában is). Ilyenkor legszívesebben lekaparnám az arcomat, de már megtanultam,hogy nem szól szám, nem fáj fejem.

    – sokszor nincs igény az egyház világi tagjaiban sem a modern formákra. Hát igen, ezt sem szabad elfelejteni. Ez nem tudom miért van.

    A fentiekhez két dolgot azért hozzáfűznék: semmilyen teológiai/dogmatikai/liturgikus újításról nem beszélek, csak a kommunikáció lehetőségeinek kiaknázásáról. A másik, hogy a keresztény élet a valódi, személyes emberi kapcsolatkora épül, tehát az új kiaknázható módszerek inkább a nem hívő emberek számára: tájékoztatásra és alternatív hithirdetésre, a plébániák hívői számára: a hitbéli tudás elmélyítésére, és a meglévő munka szervezésére lenne jó. De a személyes kapcsolatok a legfontosabbak maradnak. (Erről szól a mai (02/18-i) Magyar Nemzet által lehozott közvélemény-kutatás is).

    Röviden szólnék a konkrét módszerekről is:
    – rádió: ne erőltessük már. Tudom, hogy az öreg nénikék közül sokan hallgatják, és szeretik is, de ki más hallgatja? És erre olyan büszkék sokan. Bocsánat nem az ő munkájukat akarom leszólni, de nem egy ilyen marginális médiába kellene a pénzt/energiát beleölni.

    – tv: miért nincs a Katolikus Egyháznak tv-je? Ha a 10 ezres Hit Gyüli képes volt egy tv-t megvenni, akkor a Katolikus Egyház miért nem? az Internet mellett a legnagyobb véleményformáló közeg lehetne.

    – internet: mivel informatikus vagyok, ide oldalakat tudnék írni. Attól kezdve, hogy a honlapok szétszórtak, bénák, néhány üdítő kivételtől eltekintve információszegények, odáig, hogy (tudtommal) nincs egy központi belső (jelszavas) egyházi hálózat, amit pl csak hivatalos egyházi személyek használhatnak, vagy, hogy a plébániák életét is hatékonyabban meg tudnák szervezni. Vagy, hogy a katolikus hivatalos honlap elavult, szinte semmire sem jó, vagy, hogy a youtube-on már rég le kellett volna foglalni egy hivatalos központi magyar katolikus csatornát, ahol igen olcsón lehetne mindenki számára hithirdető/tájékoztató videókat feltölteni mindenhonnan az országból, mindenféle témában: hírek, hit megismertetése, egyháztörténelem, és a mai világot érdeklő dolgokat egyházi szempontból értékelő műsorok stb. És még ezernyi ötletet lehetne sorolni.

    – újságok: az igencsak latymatag újságok mellé kellene egy markáns véleményformáló hetilap. Ami ma folyik kis országunkban egyházi újságírás címén, arról jobb ha nem mondok semmit. De ez már nem az én asztalom.

    – Persze mindehhez sok önkéntesre is szükség van. Szintén szükség van modern nyelvezetet, formákat használó papkora, akik az esetleges teológiai/hitbéli tévedéseket lenyesegetnék. Mert a mai egyházi belső és külső kommunikáció nem hatékony (tessék megnézni a Hit Gyülit, aminek a vasárnapi műsorát még sok élesen vallásellenes ismerősöm is megnézi, és biztos, hogy hat rájuk).

    Bocsánat a szómenésért,
    üdvözlettel, Gábor

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s