Skip to content

Selpie és Woopie (MR Jegyzetek 11)

2012/03/21

Nem minden woopie ehető…

Kedves hallgatóim, hallottak már selpies-ekről és woopies- ekről? Még nem? Itt az ideje! De Yuppies-kről csak-csak? Ők lassacskán két évtizede voltak trendik. Nevük anagramma, a fiatal, feltörekvő és mobil városi, urbános értelmiségieket jelölték így Amerikában, ami persze aztán begyűrűzött mifelénk is mint beszédmodor. Rossz nyelvek szerint a marketing, a média, a reklám varázsolta őket össze csoporttá, csoporttudattal, mivel azonos éttermekbe jártak, azonos cuccokat hordtak, és azonos öntudattal mondták magukat ilyennek: „juppinak”. Az új címke is amolyan marketingtalálmány, és mivel kellő rámenősséggel propagálják, hamarosan láthatóvá is válik a csoport, mint csoport.

Mégis, ezúttal többről van szó, mint divatról, itt valós szociológiai képződmény alakul ki szemünk láttára. Csak a címkézés igazán művi, virtuális, a jelölt valóság valós. A kettős elnevezés bizonytalanságot takar a címkézők sorában, mivel nem két csoportról van szó, hanem egy és ugyanarról: idősebb és jómódú középkorú káderekről, hogy valami hazai szót is használjak. Second life people vagy well off old people, gusztus kérdése, mire helyezzük a hangsúlyt. „Emberünk jól él”, írja a Figyelő újságírója, „gyerekei kirepültek, így jut ideje vásárolni, szórakozni, pénzt költeni”. Helyben vagyunk. Ha jól értem, a selpies és a woopies kiöregedett yuppies. A lényeg: van mit költeniük!  Nem a kasszánál tétován az aprópénzt számláló nénik ezek, hanem a wellnes szállók kliensei, meg a szépségszalonoké, stb.

A Figyelő cikkében az a leginkább figyelemre méltó, hogy mindezt a „Jövő menő szakmái” című vezércikkben olvashatjuk, melynek alcíme: „Akiknek 20 év múlva is jó dolguk lesz”. No, ez megint nem a kisnyugdíjas! Más szóval: az új gazdagok a régiek!

A cikk alapgondolata különben dicséretes. Utat akar mutatni a holnapi pályakezdőknek, a mai egyetemistáknak, mire érdemes figyelni, merre érdemes összpontosítani a karrierépítésben és a pályaválasztásban. Szolid szakmák fognak eltűnni, soha nem hallottak jönnek majd létre!

Csak két gond van az egész gondolatmenettel: a leírt trendekben a technológiai és demográfiai tényezők mellett, melyek valóban gyökeres és remélhetően pozitív változásokat hoznak létre, és megváltoztatják mind a gazdasági szerkezetet, mind a kultúrát, a cikkíró ugyanilyen biztosra veszi a fogyasztói társadalom halhatatlanságát. Azt, hogy tovább nő az individualizmus, és azt is, hogy a módos középosztály változatlanul uralni fogja a társadalmat. Ebben azért nem lennék olyan biztos. S ha igaza lenne a cikkírónak, még nagyobb lenne a gond: mert ez azt jelentené, hogy a társadalom végleg elfogadta a tegnapi morális sztenderdeket, és ezzel a tömegek kirekesztését a vélt földi paradicsomból. Talán mégis ki kéne képezni filozófusokat is, hogy ne felejtsünk el gondolkodni és kérdezni.
Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5 röpirat 11 (2012_03_22) “Jegyzetek”, csütörtök 10:55,

Advertisements
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s