Skip to content

11. évközi vasárnap B év

2012/06/11

Mihez hasonlítsuk? Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja, hogyan. A föld magától hoz termést: először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.” Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.” Sok hasonló példabeszéddel hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, minden megmagyarázott nekik. Mk 4, 26-34

 

Mihez hasonlítsuk? – Jézus igehirdetésének egyetlen vissza-visszatérő témája Isten országa. Ezt és csak ezt hirdette. Magával a kifejezéssel még ma sem tudnánk mit kezdeni, ha nem fűződne hozzá sok kép, metafora, példabeszéd, melyek mindenikje megvilágít egy-egy vonást. Ezek összessége adja csak ki az egész képet. Mivel a tanítványok feladata lesz Isten országát felépíteni, ezek a hasonlatok nem pusztán ismeretterjesztő céllal fogalmazódtak meg, nem elméleti tudás a céljuk, hanem nagyon is gyakorlatias: ismételten a „hogyan”-on van a hangsúly, ti. hogyan születik meg Isten országa? Mi segíti elő, mi akadályozza? A mai leckének kettős tanulsága, hogy nem az erőlködés hozza azt létre, nem akciózás kelletik –ugye, hányszor megfeledkezünk erről? – hanem a szerető figyelmesség és türelem. Szemléljük a növekedést, nem létrehozzuk. Nagy a kísértés persze, hogy aggódni kezdünk, ha túl lassúnak ítéljük a növekedést. A mai kettős példabeszéd ezt az aggodalmat osztja el, amikor hangsúlyozza, hogy a növekedés lassú fázisokban bontakozik ki: előbb a szár, aztán a kalász, aztán a mag. S mivel hallgatói mindezt gyerekkoruk óta újból és újból megfigyelhették a mezőkön, el tudják képzelni a társadalomban is. El tudják képzelni nem csak növekedés közben, azt figyelve, hanem megelőlegezve, a mégoly parányi mag láttán is. Ezt szolgálja a második példabeszéd. Talán a mai modern embernek is ki kéne mennie a mezőkre, vagy akár a kertbe, és figyelni a természetet. Akkor talán nem követelné az azonnali, „instant” eredményt, és türelmesebb lenne, Ez bizony nem csak Isten országában előfeltétel. Mindennapjainkban is hasznos magatartás lehet. (2012. június 17.) Meghallgathatod/megnézheted a Bonum TV-n is!  http://bonumtv.hu/vasarnapi-gondolatok-0

Reklámok
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s