Skip to content

Minek nekünk múzeum?

2012/06/12

Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.

Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez.

Ezek az Alaptörvény szavai. Felmerül a kérdés, hogyan történjen meg mindez? Hogyan lesz a szándéknyilatkozatból gyakorlat? Mert nem csak a háborúhoz, hanem a békéhez is kell a pénz. Az pedig nincs. Mondjuk, focira még volna, de múzeumokra már nincs. Ilyenkor az ellenzék felemeli a mutatóujját. Ez a dolga. Persze ők sem árulják el, hogy honnan vegyük el a pénzt. Mert szerelemre mindig futja, de saját történelmünk szeretetére már kevésbé. Ha finanszírozni kell bármit is, akkor sem a megyék, sem a községek nem tolonganak, se kórházért, se iskoláért, és múzeumért pedig végképp nem. A történelmi tudatot azonban vidéken is ápolni kell, nem csak a fővárosban. A közösséget nem csak a határon túl kell építeni – amit ugye, számon kérünk szomszédjainktól, – hanem határon belül is!

Jelenleg a múzeumok nem kellenek senkinek. Leminősítik őket kiállítóhelynek. Raktár lesz belőlük, nem egy szentély, ahol feltöltekezik a lelkünk. A nemzeti konzultáción nem kérdeznek rá a múzeumokra.

A kérdés, például, így hangozhatna:

„Vannak, akik szerint a nemzeti kultúra védelmét, melyet az alkotmány garantál, biztosítani kellene, akár áldozatok árán is, vidéken is, hogy el ne sorvadjon. Mások szerint erre nincs lehetőség.”

A most folyó konzultációval kapcsolatban idősebb emberek felhívtak, segítsek, hogyan kell válaszolni. Kínos. Mert ugye, a kérdezők feltételezik, hogy van egy jó válasz, és ők jól akarnak válaszolni. „Mások” fiktív kérdésemre eleve nemmel válaszolnak: mondjuk az IMF, az EU, és hát igen, a megyék és az önkormányzatok is. Ez még kínosabb.  Eközben a múzeumigazgatók magukra maradnak asszisztenseikkel és régészeikkel, teremőreikkel és végső soron az egyre ritkább látogatókkal.  Milyen kár, hogy most nem lehet a Kárpátok faluromboló zsenijét, vagy más undok alakot szidni. Magunkat kell. Nekünk nem fontos sem a múltunk, sem a jövőnk.

Különben abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy bizonyos rendszerességgel forrásfejlesztési szemináriumokat tarthatok Szentendrén egy-egy nagyobb csoport múzeumigazgatónak. Most a napokban újra, és persze soha nem volt ilyen aktuális megmozgatni a közösséget, hogy áldozzon saját magára. Mert a helyi és egyéb múzeum mi vagyunk. Ezek nem egzotikus gyűjtemények, mint amilyeneket egykor barokk fejedelmek halmoztak fel, és melyeket ma turisták millióiknak mutogatnak drága pénzért. Ezek szemlélődésre hívnak: ki vagyok,kik vagyunk? Honnan és hova tartunk? A mai múzeum közösséget kell, hogy teremtsen, nem közönséget! Ez a szemléletváltás fájdalmas, de elkerülhetetlen. Reméljük, hogy ezek a nemzeti és regionális műhelyek valahogy túlélik az átmenetet.  Jobb esetben teszünk is valamit érte!

2012. június 14. csütörtök, 10:55, 17:25 és 21.55-kor. Mária Rádió – Jegyzetek

Advertisements
5 hozzászólás leave one →
  1. Istvánovits Eszter permalink
    2012/06/14 11:58

    A nyíregyházi Jósa András Múzeumban dolgozom régészként. Magam és munkatársaim nevében hálásan köszönöm, hogy azért akad még mindig, aki tudja, érti, hogy mit szeretnénk. A mai napon fehér követ fogunk este bedobni a kosárba…

  2. MARTIN JÁNOS permalink
    2012/06/14 12:31

    Kedves Barátaim!
    Mélységes keserűség émérhetetlen düh van bennem ezért a felelőtlen mentalitásért. A kultúrához való hozzáállás az orság teljes kudarcát fogja “eredményezni.” Múzeumok, mávelődési házak, könyvtárak, már most az ellehetetlenülés szélén bóklásznak. Nncs, aki fogléalkozna az ágazattal, szerint a hatalorekt az elsorvasztására játszik. Mi pedig nemnk össze, a hangunkat is csak néha-néha és erőtlenül hallatjuk. Azt persze én is tudom, hogy aki, még állományban van – maximálisan fél a “kirúgástól.” Borzasztó ez az új világ. Én a magam módján és a magam területén, am lehetőségeivdent el fogok követni, hogy eztitikai alakulatot leváltsuk.
    Én több mint 30 évig aktív résztvevője voltam ennek a nagyon szép szakmának, még mindíg felelősséget érzek a tevőleges részvételért. Számíthattok rám!
    Üdv János

  3. L. Judit permalink
    2012/06/14 19:33

    Most végeztem Néprajz – Muzeológia alap képzésben. Esélyem sincsen, hogy elhelyezkedjek a szakmámon belül, még csak asszisztensnek sem, amíg megcsinálom a nyelvvizsgát, hogy el tudjam kezdeni a mesterképzést. Ráadásul nem is akármilyen eredményekkel fejeztem be a szakot, de a jelenlegi rendszer szerint a nyelvvizsgám hiánya miatt nem tanulhatom tovább azt a szakot, amiből majdhogynem kitűnő voltam, viszont az alapképzéses végzettségemmel nem vesznek fel sehová…
    Ráadásul az elhelyezkedési lehetőségem akkor sem fog sokat változni, ha befejezem majd a mesterképzést… :/
    Én kis naiv pedig azt hittem, hogy majd abban a szakmában dolgozhatok, amit szeretek…

  4. Arató Miklós permalink
    2012/06/15 23:44

    A MAGAR OLIARHÁBÓL SOHA NEM LESZ MECÉNÁS, TÚL ÖNZŐEK! A pénzt, a vagyont lenyúlták, mire várunk tőlük. Egyik kutya ,másik eb.A világhírű Esztergomi Keresztény Múzeúm
    csak időszakosan tud nyitva lenni? alami nincs itt jól!!

  5. 2012/06/21 16:33

    Köszönöm a hitvallásokat! Mostanában kétségtelenül nehezebb a forrásfejlesztés, mint a jólét csúcsán volt, de a helyi közösségeket meg lehet mozgatni. Ez türelmet és odaadást kíván! Mindnyájunktól!

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s