Skip to content

Évközi 13. vasárnap B év (2012)

2012/06/29

a 12. születésnap

mert tizenkét éves volt már

5,21 Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt. 5,22 Idejött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, 5,23 és esedezve kérte: “Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.” 5,24 Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte. 5,25 Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, 5,26 sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; 5,27 amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, 5,28 mert így gondolkodott: “Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.” 5,29 És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. 5,3 Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: “Ki érintette meg a ruhámat?” 5,31 Tanítványai így feleltek: “Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?” 5,32 Jézus erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette. 5,33 Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. 5,34 Ő pedig ezt mondta neki: “Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges.” 5,35 Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: “Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?” 5,36 Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: “Ne félj, csak higgy!” 5,37 És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. 5,38 Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, 5,39 bement, és így szólt hozzájuk: “Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” 5,40 Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. 5,41 Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: „Talitha kúmi!” – ami azt jelenti: “Leányka, neked mondom, ébredj fel!” 5,42 A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. 5,43 Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának. Mk 5, 21- 43

 

mert tizenkét éves volt már. A református Biblia a lányka felkelésének történetét azzal zárja le, hogy a görög eredetiben „en gar eton dodeka” verset így fordítja: „mert tizenkét éves volt már.” Mintha bizony a szent szerző, a járkálást azzal magyarázná, hogy meg volt hozzá a kora: tudott járni. Egy sérülés, egy műtét után csodálkozunk így, ha valaki hosszas lábadozás nélkül azonnal talpra áll. Csodáljuk az ilyen szerencsést. A leányka azonban halottaiból kelt fel. S mivel erre nincs tapasztalatunk, mint ahogy a zsinagóga elöljárójának és barátaiknak sem volt, a halált narkózishoz hasonlítjuk. Annál is inkább, mert Jézus azt mondta, hogy a gyermek csak alszik.

Milyen lehetett a lányka élete „előtte”? Írt e naplót? S mit jegyzett be aznap este? Akkoriban nem volt Facebook, nem lehetett chatelni, nem nézhetem meg a profilját. S mit tudunk a vérfolyásos asszonyról? Mindössze annyit, hogy betegsége nagyjából egyidős a kislánnyal. Sorsuk valahogy titokzatosan összefonódott! Helyzetük reménytelennek tűnik. De a hitnek semmi sem lehetetlen. A kislánynak van egy szószólója, a saját apja. Az asszony maga kezdeményez.  Ő a kirekesztett, az érinthetetlen, a névtelen senki. Annyira nem törődnek vele, hogy be tud olvadni a tömegbe. Így a tabuk dacára Jézus közelébe jut. A névtelenség, melyet a tömeg biztosít, itt megvédi. De mivel megérintette Jézust, és így áttörve a tilalmakat Jézus gyógyító ereje beléje áradt, színt kellett vallania. És elmondta a teljes igazságot. Van-e bátorságunk erre? (2012. július 1.)

Meghallgathatod/megnézheted a Bonum TV-n is!  http://bonumtv.hu/vasarnapi-gondolatok-0

Advertisements
One Comment leave one →
  1. 2012/06/30 23:28

    Jézus utasitásain elmélkedtem: a két lenyügözö “szent-story”-ból:
    adjanak a kisleánynak enni, ..micsoda gondoskodás ez a feltámasztott lányka és a rokonok felé! Eletet adó étel és szolgálat…. Mindenkinek örömére.
    A történet végén pedig Jézus felszolitásán a titoktartásra..Még nem érett az idö a bizonyságtételre?-Jézus bölcsessége csodálatos!

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s