Skip to content

Glocal (Mária Rádió, Jegyzetek 21)

2012/08/08

A dinnyecsata még javában dúl, amikor ezeket a sorokat írom. Nálunk újabban a görögdinnye is magyar. Ha nem, megsemmisítik. Az még senkinek sem jutott eszébe, hogy esetleg a nemzet legszegényebbjei megennék a nemzeti jólétünket fenyegető gyümölcsöt, azok, akik nem igen válogathatnak dinnye és dinnye között származás alapján. Amúgy az ötlet nem új, egyidős a világkereskedelemmel. A „Fogyassz hazai terméket” mozgalomnak olyan védőszentjei vannak, mint Mahatma Gandhi és Kossuth Lajos. Mindketten jogászok voltak. Így talán meg tudták fejteni a talányt, hogy mitől magyar, mondjuk a naposcsibe. A francia tojásból ugyanis magyar csibe kel ki, ha a határátlépés után törte át a tojáshéjat. Ha naposcsibei állapotban jutott át a határon, akkor bizony importcsibének számít. A májas hurka viszont mindenképp idegen, mert importrizsát tartalmaz. A Coca Cola viszont törzsgyökeres magyar ital, mivel 90 %-ban magyar nyersanyagból készül.

Mindez nem rendíti meg a fogyasztókat. Tízből hat fontosnak tartja, hogy hazai terméket fogyasszon. Ezt a szupermarketek is észlelték, és mostanában szinte mindenre piros-fehér-zöld címkét ragasztanak, talán csak a banánra nem. Mindeközben az embernek déjà vu érzete támadhat. Az egykori Védegylet névadója, Kossuth Lajos, az ipartámogatás mellett érvelt és a szabad kereskedelmet „a boros hordó s a pincér” közötti viszonyhoz hasonlította, „aki azt szabadon csapra üti.” Kossuth a lényegre mutatott rá, mert a szabadpiac mellett mindig azok a hatalmak érveltek, melyek a védővámok oltalma alatt erős ipart építettek ki. Megerősödve aztán szabad belépést követeltek áruiknak, egyebek között a fejletlen piacokon. Ilyen értelemben mindig is egy kicsit álszent volt a liberális érvelés.Ma is szembekerül a másik divatos nézettel, a fair trade mozgalommal, mely a legszegényebbek esélyeit igyekezne javítani, nekik nyitva meg a gazdagok piacát.

Szabadságharcunk mostani szakaszába se nagyon illik, hogy a szegény macedónokat büntetjük, az ő dinnyéiket semmisítjük meg, miközben a nagyra nőtt kiskereskedelem szilárdan német és francia kézben van. Ők a látványos akciókon csak mosolyognak, és készségesen asszisztálnak azoknak.

Kossuth korában a közlekedési infrastruktúra nem tette lehetővé, hogy egy dinnye több száz mérföldet utazzon. A „Vásárolj hazait” mozgalom az iparcikkekre vonatkozott, főleg a textiliparra. Ma persze ember legyen a talpán, aki megmondja, mitől angol vagy mitől magyar egy ipari termék. És itt most nem a „Made in China” címkére gondolok, mely lassan a korondi tányérra is felkerül, hanem a high tech ipar termékeire, mondjuk az „’okos” telefonokra, Ezeknek minden alkatrészét más országban, sőt más kontinensen gyártják. Akkor lenne az iparpolitikánk is okos, ha a magyar alkatrészek aránya növekedne. Ami persze kevésbé látványos, mint a dinnyék földbe döngölése. A mol-nál viszont mindezt megértették, és Hernádi úr meghirdette, hogy cégének élén több külföldi vezetőt szeretne látni. Igazán akkor lesz súlyunk a világban, ha megnyílunk annak. Jó nyitást!  (Mária Rádió, 2012. augusztus 9.)

Reklámok
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s