Skip to content

Melyik párté?

2012/08/22

Egy szociológus nemrég szerette volna felmérni, mit tudnak a Kádár-rendszerről s középiskolások, és döbbenten állapította meg, hogy szinte semmit… A kiértékelő beszélgetésen az egyik gimnazista elmondta, hogy édesapja párttag volt, mire az osztálytársa megkérdezte: de melyik párté? A Figyelő újságírója a „Z” generációról írt címlap sztorijában jól elkel egy ilyen anekdota, hogy elszörnyülködhessenek az olvasók, mennyire tájékozatlanok a „mai fiatalok”. Én azonban bevallom, hogy irigylem őket. Mármint a mai Z nemzedéket, épp ezért, hogy nem rezzen össze a Párt szó hallatára, és naivul megkérdezheti: De melyik párté? Mert ugye, ők választhatnak. Nemcsak pártok között, de ruha-és csokoládémárkák, nyaralásuk helye és kedvenc FM adójuk, és még ki tudja, mi minden között. Tulajdonképpen nincs olyan élettér, ahol ne lenne bőséges a választék. A szociológusok és pszichológusok szerint ez egyúttal a gond is. Mert értékek között is választhatnak, sőt váltogathatnak is. És erre jut idejük is. A felnőttkor határát folyamatosan kitolják, kipróbálhatnak ezt is, azt is, akár könnyűnek mondott drogokat is. A világ, főleg a világháló egy hatalmas játéktér, ahol kipróbálhatják magukat, sőt akár önazonosságukat is tetszés szerint váltogathatják. Az információbőség döntési bőséget is rejt magában, s mivel a végzetesség nincs ínyükre, hát kísérleteznek. S mintha nem lenne eléggé változatos a világ, létrehozzák a magukét, és tesztelik a „közösség” előtt, az ún. közösségi médiában.

Valamikor persze dönteni kell. A sok ezer virtuális lehetőség közül egyből majd meg kell élniük, mert hiába is jó a mama főztje, meg kényelmes a meghosszabbított kamaszkor, egy adott pillanatban a fiatalnak el kell látnia önmagát. Felnőtté kell válnia. És a neten és egyebütt elpazarolt időt nem lehet behozni. Pedig a lehetőségek megsokasodtak. Olyan perspektívák nyílnak meg már tizenévesek előtt is, ha tehetségükhöz kis szorgalmat is hozzáadnak, és netán okosan használják idejüket, amiről szüleik álmodni se mertek. Hiába is sopánkodnak a kultúrpesszimisták, a mai fiatalok előtt megnyílt az egész világ.

Az iskolának, a szülőknek és a gazdaságnak, de persze a közélet felelőseinek mindez sok fejtörést okozhat, és egyértelműen feladatként értelmezendő. A nevelőknek új, korábban ebben a formában ismeretlen feladata, hogy megtanítsa a fiatalokat eligazodni az információbőségben. Mondanom sem kell, hogy ennek előfeltétele, hogy előbb a nevelő nemzedék maga is eligazodjon a dzsungelben. A gazdaságnak, ha fel akar készülni a piac változásaira, már pedig ez túlélésének előfeltétele, be kell vonnia a fiatalokat a tervezésbe, mert úgy mint ők senki, még a korban közeli „Y” nemzedék sem, látja a jövőt. Végül a közéleti szereplőknek fel kell készülniük arra, hogy ez a korosztály, mely önkéntesként szívesen szolgál, a szülők kompromisszumokon alapuló politizálását elutasítja, és néha egészen radikális etikai feltételeket szab meg a politikai osztálynak.

Elhangzott: Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5 ’ röpirat az etikáról 22 (2012_08_23)

Advertisements
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s