Skip to content

Vesztes nyerőgépek (Mária Rádió, Jegyzetek 26)

2012/10/17

Búcsú a szenvedélytől

Ez a hónap rosszul kezdődött a nyerőgépek tulajdonosai számára, mert a parlament betiltotta a játéktermeket és a nyerőgépeket. A gépek mindig nyertek, mert úgy lettek programozva, hogy a bedobott pénz legfeljebb 80 %-a volt visszanyerhető. Azaz 20 % maradt a tulajdonosoknak. Sok család fellélegzett, mert a családfő immár nem verhette el a fizetést vagy a segélyt.

Másnap történetesen taxiban ültem, és a sofőr kéretlenül el kezdte fejtegetni, hogy ő nem játszik ugyan, de ezt a sietséget, hogy egyetlen nap leforgása alatt bezárták a játéktermeket és automatákat, nem érti. Próbált rávenni, hogy kapcsolódjak be a töprengésbe, hogy miért volt szükség ilyen radikális lépésre. Hallgattam, és azon törtem a fejemet, vajon a taxis miért érez úgy együtt a pórul járt szerencselovagokkal? Pedig a sofőr azt is elmondta, hogy látja ő, hogy sok családot veszélyeztet a játékos függősége, de mégis…

A sajtó is reagált, és kézzel fogható érveket hozott a sietség mellett. A Heti Válasz úgy véli, hogy a kormány azért lépett huszárcsíny-szerűen, mert a lobby, az érdekképviselet már szerveződött. Féltek, hogy felpuhul a törvény, ha sokat vitatkoznak. A taxisofőr érveire gondolva igazat kell adnom nekik. Az Európai Pénznyerő Automatákat Üzemeltetők Szövetsége már az Európai Bizottsághoz fordult, mondván, tagjait nem ítélték el illegális cselekedetekért, miért büntetik hát őket. „Tartoztassák le a bűnösöket, de ne tiltsanak be egy egész iparágat – hangzik az érv. Hangzatos, de persze kínos, hogy manapság az amerikai szóhasználatot követve, mindent iparnak neveznek, ami hasznot húz. A közjó nem is kerül ebben az összefüggésben említésre, csupán azon spekulál a sajtó, hogy vajon mennyi adóveszteséget okoz a döntés. Igaz, némi remény vegyül a sajnálkozásba, hogy talán utolsó pillanatban sikerült a magyar piac után élénken érdeklődő ukrán „befektetőket” kizárni. Végül úgy véli a Heti Válasz, hogy a cél a teljes államosítás lehet.

Nyertek?

Elgondolkodom. hogy mennyire kiszorult a közgondolkodásból minden erkölcsi megfontolás. Minden számszerűsített, minden adok-veszek alkuk tárgya. A kulisszák mögött, de bizony a közélet színpadán is. Ósdi és avítt a közjóra hivatkozni, még inkább azt valóban cselekvésünk mércéjéül megtenni. Most, hogy a nyerőgépek esetében a parlament ezt megtette, még egy a többséghez közelálló médium, mint a Heti Válasz, is csak óvatosan emlegeti e szempontot, inkább számolgatja a lehetséges döntések nyereségét, illetve veszteségeit. Politikailag amúgy józan lehet így érvelni, mivel az erkölcsi érvelés egy magát pluralistának mondó társadalomban rozoga lábakon áll. Többség-függő. Ahogy a szenvedélyes játékos függ szenvedélyétől, úgy függ a képviselő mandátumától, a politika a mindenkori többségtől. Mindnyájan függők lennénk? Minél jobban töprengek ezen, annál mélyebben rögzül szívemben a Szent Ignác-i Fundamentum, a Vezérelv és Alapigazság, kulcsa, a tantum-quantum elve. Ez azt mondja ki, hogy a dolgokat – mindet, kivétel nélkül – csak annyiban használhatjuk, amennyiben közelebb visznek célunkhoz, pontosabban küldetésünkhöz, földi missziónkhoz, amely pedig Isten és az emberek szolgálata. No persze, előbb el kéne fogadtatni az elvet. Ennek híján marad a haszonelvűség, és a könyvelők erkölcse: mit adsz cserébe?

Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5 ’ röpirat az etikáról 26 

2012. OKTÓBER 18. csütörtök, 10:55, 17:25 és 21.55-kor.

Reklámok
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s