Skip to content

Együtt okosabbak

2012/11/15

Sakkozva tanulnak

A Jeszenszky-ügy újra megvilágította, hogy társadalmunk hajlamos a problémák megoldása helyett a címkézés helyes vagy helytelen voltáról vitatkozni. Ez eredetileg tipikusan intellektuális, értelmiségi népbetegség, bár időközben politikai nyavalya is lett belőle. Lehet másképp is. A Heti Válasz egyik száma a hónap elején mutat jó példát. A cikke, melynek címe „Nem rekeszt ki, nem húz le” eleve annyiban is rendhagyó, hogy nem a negatív példákhoz ad hozzá még egyet, hanem kreatív módon egy meggyőző pozitív példát hoz a sikeres megoldásra. A cikk „oktatási csodát” emleget Hejőkeresztúron. Mitől csoda?

Valójában egy működő és minden további nélkül másolható modellről van szó. Képzeljék el, egy iskolába 130 cigány gyerek érkezik naponta. A gádzsó (nem cigány) szülők, akiket a cikk „normál helyzetűeknek” nevez, azonban nem eszik ki onnan gyermekeiket, hanem éppenséggel tucatjával íratják oda be, sőt Miskolcról is bejáratják. Így tekintve, ez egy integrált iskola, de nem ettől lesz jó, hisz másutt konfliktusok forrása az együttélés. A titok egyetlen mondatban rejlik, melyet a riporterek az iskola egyik tantermében a táblán fedeztek fel: „Közülünk senki sem olyan okos, mint mi együtt”. Nos, ez az egész országra is igaz. Képzeljük el, az egész ország egyetlen tanterem, és a „tanulók” szüntelen ezt a mondatot tartják szem előtt. No persze a pedagógusok is. Akik keményen dolgoznak, átlagon felül.

Remélem, nem lepődik meg senki, ha kiderül, hogy a modell másik titka az elkötelezett tanárok. Akik nem kapnak több pénz, mint más, kevésbé sikeres iskolákban. Jelzem, az átlagon felül és tartósan sikeres vállalatokban sem fizetik túl a menedzsereket, amint azt készülő könyvemben bemutatom. A jó vezető motiválja a munkatársakat teljesítményre, de persze az igazi motiváció a beosztottak, a hejőkeresztúriak esetében ezen túlmenően a gyerekek eredményessége. A módszer leírását a Heti Válaszban, illetve az interneten megtalálhatja a kedve s hallgató. Itt csak annyit : csoportban dolgoztatnak, és mindenkire sor kerül minden szerepben. A legendás fontainbleau-i menedzseriskolában, az INSEAD-on, melynek növendéke voltam a hatvanas évek végén is ezt a módszert alkalmazták, sőt, kisebb variációkkal a híres Toyota út (módszer)is ez. Nem a „maradj magadnak” individualista, egoista, önmegvalósító módszer, ahol a többiek nem számítanak. Úgy is mondhatnám, nem a liberális modell, de ez már újra címkézés volna, ami sehová nem vezet. De nem nevezném nemzeti modellnek sem, bármilyen csábító, mert hisz eredetileg Amerikából importálták. Maradjunk inkább abban, hogy közösségi modell. Csapatmunka.  Csodák csodája, mintha Jézus is ezt a modellt alkalmazta volna a tizenkettő képzésére. Management by Jesus egy vidéki általános iskolában? Miért ne? Akkor mégis csoda? Ha csoda, hogy a diákok is, a tanárok is szeretnek iskolába járni, akkor az. Sőt,a a pedagógusok szeretik mind a gyerekeket, mind a munkájukat. Érdemes ellátogatni Hejőkeresztúrra!

Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5 ’ röpirat az etikáról 28 (2012_11_15)

Advertisements
One Comment leave one →
  1. Hódsági Éva permalink
    2012/11/15 22:07

    Nagyon igaz! Végre az elméleti magasságokból le kell kicsit szállni és
    a legaljáról elkezdeni építkezni – közösségalapú csapatmunkával.
    Jó pedagógusok csapata jó közérzetet teremt – tanárnak, diáknak
    egyaránt. Így átadni és befogadni tudást, ismeretet mindenkinek öröm.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s