Skip to content

Nagyböjt 4. vasárnapja 2013 C év

2013/03/08

 

Ők tudják, mi az éhség!

Ők tudják, mi az éhség!

… eltékozolta vagyonát

Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökségem rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük a vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, s megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya odaszólt a szolgáknak: Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt ás életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte őt. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. S te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál neki. Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült. Lk 15,1-3. 11-32

 

Van tartaléka ...

Van tartaléka …

… eltékozolta vagyonát – Amióta elolvastam Tomáš Sedláček cseh közgazdász világsiker-könyvét a Jó és a Rossz Közgazdaságtanáról, nagy kedvet érzek a bibliai történeteket makró- és mikróökonómiai szemmel is újraolvasni. Azt már régóta gyanítottam, hogy József története a hét kövér és hét sovány esztendőről Keynes híres anticklikus politikájának egyenes ági őse, és nem ártana tanulni belőle. Volt hét kövér esztendőnk, legutoljára 2001 és 2008 között, de senkinek nem jutott eszébe tartalékolni és takarékoskodni, hanem nyakra-főre hiteleztünk. Ennek van most a böjtje. Igaz, nem önkéntes, mint a nagyböjt, és nincs garanciánk a húsvétra a folyamat végén.

A tékozló fiú József történetének mikróökonómiai megfelelője, de egyúttal ellenpontja, ellentézise is. Mi vagyunk a kisebbik fiú, akik eltékozoltuk atyánk örökségét. Most legfeljebb kárhoztatjuk, miért adta ki, miért nem tett egy kicsit félre. Helyettünk. Kell hát az ínség, kell a nélkülözés, hogy magunkba szálljunk. Épp itt lehet a hiba. Csak rosszabbul élünk, nem rosszul.

Vasárnapi készültség

Vasárnapi készültség

No persze, ott az idősebb fiú. Ő nem könnyelmű, nem szórakozik, nem vigadozik, hanem dolgozik. Savanyú képpel. Ki azonosul vele? Lukács azonban őt sem tünteti fel jobb színben, sőt! Nem tud mulatni, sosem tudott. S ugye, ünnepelni mi sem tudunk. Mert a plázázás, a vasárnapi bevásárlás nem ünnep! Igaz, nem is munka, bár néha több stresszel jár, mint a termelés.

A jó hír, hogy atyánk bármikor elénk siet, hogy magához öleljen minket. Elég elhatározni, hogy hazatérünk.

2013. MÁRCIUS 10. 

Advertisements
One Comment leave one →
  1. Hódsági Éva permalink
    2013/03/09 08:46

    S ha hazatértünk, szeretnénk mi már mindig mellette maradni.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s