Skip to content

HÚSVÉTVASÁRNAP 2013 C év

2013/03/29

Fejtörő

Fejtörő

Nem tudom, hova tették!

A hét első napján, korra reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból. Jn 20,1-9

 

Nem tudom, hova tették! – Magdolna elsőnek fedezte fel az üres sírt, a tényt, de nem tudta értelmezni. Médiavilágunkra ez mai is jellemző. Tényt tényre halmozunk, aztán tehetetlenül széttárjuk kezeinket: „Így egy ez” – ahogy Kurt Vonnegut mondaná. Mennyi mindenre mondjuk ezt, mily ritkán kap értelmet az esemény, a tény! A klasszikus újságírás még büszke is erre: arra, hogy a tényt és a véleményt élesen elkülöníti. Elvileg. Akár a vallást és a tudományt.

tényleg tények?

tényleg tények?

Itt van az üres sír, az empirikus tény. Lehet egyáltalán ezt nem kommentálni/kommentelni? Mária Magdolna se volt rá képes: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Volt egy azonnali magyarázata, amely minden valószínűség szerint a közvélemény első reakciója is lenne, ha (lett) volna kortárs média. Hisz kézenfekvő, avagy?

Sherlock Holmes persze nem adná ilyen olcsón, sem Columbo. Ajánlom, az ő logikájukkal, technikájukkal járjuk körbe a kérdést! Kik is lehettek volna a potenciális elkövetők? Volt alibijük? S ki az örökös? Van végrendelete az elhunytnak? Ki a kedvezményezett?

Ilyen és hasonló spekulációkat sok szkeptikus is végzett már. A bökkenő, hogy ő (a szkeptikus) ugyanolyan elfogult, mint a tanítványok. Tény az is, hogy nyomozónk hamar rádöbben: a tanítványok így is, úgy is örökösök voltak, nem nyertek volna semmit az ereklye eltüntetésével. Columbo hadnagy figyelmét persze a nagy gonddal összehajtogatott kendő is felkeltette volna. Szinte látom, ahogy visszafordul az ajtóból, és még egy utolsó kérdést feltesz…

2013. MÁRCIUS 31. 

Reklámok
One Comment leave one →
  1. Hódsági Éva permalink
    2013/03/31 00:35

    Először nem szorosan az elmélkedéshez szeretnék pár gondolatot hozzáfűzni, de most jöttem haza a Feltámadás templomi ünnepléséről és élményeim frissek – ilyenkor kell azt
    még “papírra vetni”. A tűzszentelés után meggyújtottuk gyertyáinkat, a sötét templomban gyönyörűen égtek a kis gyertyalángok.Az énekek is csodáltosan szóltak. A szentbeszéd
    azonban számomra lehangoló volt. Végigsorolták, hogy mennyit szenvedünk, nyomorgunk,nélkülözünk, bűnbe esünk, egzisztenciális gondjaink vannak és így tovább.
    Ami persze mind igaz, de a Feltámadás nekem kicsi korom óta örömünnep. Ilyenkor már
    a világraszóló csodát ünnepeljük, Krisztus feltámadt! Aki a remény, a vigasz, a támasz, az örök barát ,a derű, a biztatás a végtelen szeretet – Ő a Feltámadt Krisztus!
    Azután pedig többször el kellett hangosan ismételni a híveknek, hogy” nem adom fel!”
    Lehet, hogy éppen most valakinek ez mentőövet jelent, mint nekem tavaly nyáron az Atya
    elmélkedése (ezt nem vitatom) – mégis arra gondoltam, hogy én nem ezért nem adnám fel…
    Hanem azért, ha valaki az egyház tagjai közül személyes biztatást adna, vagy odafigyelne rám. Tudom, hogy ez nem kis feladat a sok teendő mellett, de a lelki vezető nagyon fontos
    minden ember életében. Legalábbis addig, amíg megerősödik a “juhocsa”. Aztán csak ritkábban.
    Itt vagyok az élő példa. Olyannyira, hogy már azt is bátorkodom leírni, hogy az Atya elmél-
    kedésében ez a Columbo kicsit “újságirós” megoldás, dehát különbözőek vagyunk, Isten
    is a legkülönbözőképpen él bennünk, velünk. Mindenesetre én hazajöttem, gyertyát gyújtottam,
    sonkát bontottam, emlékeztem azon legközelebb álló családtagjaimra, akikkel mindig
    a legfényesebben ünnepeltük a Feltámadást otthon a szülői házban. És ekkor töltött el
    a legnagyobb öröm és boldogság, mert Isten úgy volt velem, hogy a legcsodálatosabb érzést költöztette szívembe Szentfia, Jézus Krisztus Feltámadása ünnepén. Ő az én szeretett Jézusom, aki mindig velem van és akkor is boldogságot tud adni nekem, ha teljesen egyedül vagyok. És az első,aki segítségemre siet vészhelyzet esetén. És nem enged soha kisértésbe esni és csüggedni sem hagy.Én ezért nem adom fel!

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s