Skip to content

Húsvét 3. vasárnapja 2013 C év

2013/04/12

Mi mennyi?

Mi mennyi?

Szám szerint százötvenhárommal.

Feltámadás után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kávából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: Megyek halászni. Mi is veled megyünk. – felelték. Kimentek, és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Nincs – felelték. Erre azt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok. Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: Az Úr az! Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve – , és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: Hozzatok a halból, amit most fogtatok. Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: Gyertek, egyetek! A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: Ki vagy? – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadás után Jézus megjelent nekik. Jn  21,1-14 (2013. április 14.)

Szám szerint százötvenhárommal. –  Sokat spekuláltak már, mit is rejt ez a szám: 153. Nem szeretnék számmisztikába bocsátkozni, mert az ilyen ezoterikus találgatás sehova nem vezet, S mi van, ha János csupán egy tényt akart közölni? Akárhogy is legyen, engem lenyűgöz, hogy milyen gyakorlatiasak maradtak ezek a mesteremberek, még egy ilyen szakmájuk tapasztalatait meghazudtoló esetben is! Vajon máskor is megszámolták a fogást? Mindig is ezt tették? Vagy visszaemlékeztek a hasonló halfogásra, amikor Jézus meghívta őket emberhalásznak? Hogy összehasonlítsák az eredményt? Minden esetre, tudták, hogy az Úr az. És ez számított.

Vessük össze az evangélista elbeszélését egy mai riporttal. A fejcím ez lehetne: 153 halat fogtak. A mai ember hajlik arra, hogy a számoknak nagy jelentőséget tulajdonítson. Megkockáztatom, hogy ez is egyfajta számmisztika, bármennyire is racionális köntöse bújik. Az a GDP körüli huzavona is, egyfajta szómágia. A riportert, aki megszámlálta a halakat, és így egy „tényt” közölt, amit a vetélytársak nem, megdicsérik. Azt a kollégát, aki leírja viszont, hogy Krisztus feltámadt. Legközelebb nem küldik ki a helyszínre. Mert Uraim, csak tényeket, csak tényeket kérünk. De kit érdekel, hány halat fogtak ők heten Galileában?

Kiss Ulrich SJ

Advertisements
One Comment leave one →
  1. 2013/04/21 10:01

    Kedves Ulrich Atya!

    Korunk természettudományos “Zeitgeist”-je – és itt korántsem csak az ezotérikus “Vízöntő-korszak” sokszor félre értett és nem egyszer célzatosan is félre magyarázott “üdvtanaira” gondolok – ma már a teológusokat is zsigereiben érintette meg – ha szabad itt ezt a profán kifejezést használnom… Vagy egy tucat ezzel foglalkozó nívós német nyelvű könyv idézése helyett, legyen szabad itt egyedül XVI. Benedek pápa Jézus-könyvének bevezető intelmeire hivatkoznom, ahol kifejezetten állást foglal amellett, hogy a teológiai exegézis igyekezzen magába integrálni minden olyan modern tudományos nézetet is, amely nem rombolni, hanem kiteljesíteni hivatott hitbéli meggyőződésünket.

    Erre hivatkozva szeretném itt elmondani a 153 nagy hal “kabalisztikus” hátterű értelmezését – és remélem, hogy senki nem akad fenn a kabalisztikus háttér feltárásán, ha egyszer az értelmezésre helyezem a hangsúlyt. A következőkről van szó: a 153 az első 17 szám összege – tükörszáma a 351 pedig az első 26 szám számösszege. Ez utóbbi pedig közismerten nem más, mint a JHWH kimondhatatlan istennév száma, ami éppen 26.

    Lefordítva az egész történet szimbólikus képiségét: A feltámadott Jézus UGYANAZ kíván lenni a nem-zsidó népek számára, mint ami Jáhve az “Ő népe” számára volt eddig – s nyilván megmarad a továbbiakban is azok számára, akiket nem szólít meg lelkiismeretükben a krisztusi hit – vagyis azoknak a zsidóknak, akik önhibájukon kívül maradnak meg a “mózesi jahvizmus” keretei között. E kérdéskör boncolgatásába ezúttal nem kell belemennünk (jóllehet alapvető fontosságú a keresztény hit jövője szempontjából!), mert én itt csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy NEM ÉRTELMETLEN ÉS ÉRTHETETLEN a 153 nagy hal realista-prezis felemlegetése – mögötte egy az akkori kor (tudjuk, hogy ez a rész egy későbbi hozzátoldás az evangéliumhoz) egy bizonyos hívő-csoportjának sajátosan számmisztikai, a kezdődő gnosztikus mozgalmak felfogását is visszatükröző “álláspontját” látjuk beépülni a kánonikus szövegbe. Talán még annak a vitának is egy korai “tanújával” van dolgunk, amely arra a kérdésre igyekezett választ találni – tudjuk, az Egyház MEGTALÁLTA később a helyes választ! -, hogy ki nagyobb? Az Atya(26) vagy a Fiú(17)?
    (Mint látható, AKKOR a válasz az “Atya”(JHWH) javára látszott eldőlni… Ez a tény egymagában is segíthet az evangélium “kiegészítését” meglehetős idő-pontossággal behatárolni.)

    Kedves Ulrich Atya, higgye el nekem, eszem ágában sincs belekontárkodni a szakavatott teológusok munkájába – vagy éppen elvenni az Ön kenyerét! Ám a kérdés megválaszolatlansága – az EGÉSZ VILÁGEGYHÁZBAN – arra késztetett, hogy megszólaljak itt. Természetesen csak azután, hogy minden fellelhető erre vonatkozó irodalmi utalásnak lelkiismeretesen utána néztem. (Ezekre hivatkoznom tudálékosság lenne itt.)

    Én synoptikusan tudom látni Jézus utolsó vacsoráját tanítványaival halála előtt és közös étkezésüket feltámadása után. Talán egyszer majd az Egyház is megérti, hogy a kenyér és a bor sacramentális fogyasztásához a “haláldozat” is szervesen hozzátartozik. Hogy ebben is nyilvánvalóvá válhasson hitünk titka – a Feltámadott Jézus mindenkori jelenléte.

    Önnek és e sorok minden Olvasójának Istenre figyelő vasárnapot kívánva, szeretettel búcsuzok Mindannyiuktól: Kereszturi Endre dr.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s