Skip to content

Úrnapja 2013 – Vasárnapi gondolatok C év

2013/05/30

A nép megtudta és utána ment

Magány és ...

Magány és …

Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította. A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban s tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk. Ti adjatok nekik enni – válaszolta. Csak öt kenyerünk és két haluk van – mondták. – El kell mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek. Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban. Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, és megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze. Lk 9, 11b-17

 

A nép megtudta és utána ment pedig Jézus magányra vágyott. Igaz, ezt a magányt megosztotta az apostolokkal. Ez a közösségi magány lesz a mintája a szerzeteséletnek. Ugye, különös –és ezt sok remete életrajza is mutatja – hogy a tömeg azok után vágyódik, akik a csend és magány után vágyakoznak, és meg is találják azt?  Az ellentmondás csak látszólagos. A remete vagy a szerzetesi közösség – minden egyes tagjában és közösen is – Isten jelenlétére vágyik, és a tömeg is arra vágyik.

... közösség

… közösség

A tömeg megérezte Isten jelenlétét Jézusban, a gyógyítóban és a tanítóban is. S ha mi, szerzetesek és papok, jól végezzük dolgunkat, akkor ma is megvalósul e kettős találkozás: mi találkozunk Istennel a csendben, de egymásban, a közösségben, az azt átható szeretetben is, míg a nép többnyire csak rajtunk keresztül. Persze hívjuk őket – ezt nevezzük lelkigyakorlatnak – arra is, hogy maguk is személyesen, mintegy közvetítők nélkül megtapasztalják Isten jelenlétét.

Ezt ünnepeljük ma. És még valamit: azt, hogy Isten megfoghatóan, megtapasztalhatóan akar jelen lenni, mind egyéni életünkben, mind közösségeinkben. Ezért etette meg az ötezret, és ezért is ültette le őket ötvenesével, és ezért is hív ma lakomra házába! Az Úr Napja a jelenlevő Isten és az Istenben jelelevő közösség napja. Amely egyúttal a közösségben jelenlevő Istené is! 2013.  JÚNIUS 02. ÚRNAPJA – „C” ÉV

Reklámok
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s