Skip to content

I. LEVENI NAGYTALÁLKOZÓ Collegium Hungaricum 2013

2013/06/02

Újra együtt - először így...

Újra együtt – először így…

Horváth Botond, mai kollégista, írt egy nagyon szép beszámolót, a mai kollégisták szemszögéből, a pünkösd vasárnap lezajlott I. JIDE LEUVEN Nagytalálkozóról. Mivel nem tudom, lesz-e még ma időm megírni a magamét  –  eddig nem volt  – felteszem ezt a változatot a blogra, Viszontlátásra jövő pünkösdkor! Csonta Pityu igazgatónak pedig nagy-nagy köszönte a rendezésért és szíves vendéglátásért! No meg a fantasztikus csapatának!

Ulrich

2013. évi öregdiák találkozó a leuveni Collegium Hungaricumban

 

Az idei öregdiák találkozó különös jelentőséggel bírt, mert idén lett volna 90 éves a Collegium Hungaricumot évtizedeken át irányító, lelki vezetője és igazgatója, professzor Muzslay István SJ.

A találkozó május 18-án, szombaton késő délután egy nagyon barátságos hangulatú álló fogadással kezdődött a leuveni Collegium Hungaricumban. A fogadást a ház igazgatója, Csonta István, egy rövid pohárköszöntővel nyitotta meg. Ezt követően a 30 fős társaság minden tagja – köztük az utóbbi 50 évben tanulmányaikat Leuvenben töltő volt, és a 12 fős jelenlegi kollégista – kört alkotva egyenként bemutatkozott. A bemutatkozó során mindenki elmesélte, hogy mikor volt a kollégium lakója és mik a legkedvesebb emlékei az itt eltöltött egy vagy több évből, aminek köszönhetően mi, akik ebben a tanévben a ház lakói vagyunk, jobban megismerkedhettünk a házzal és annak korábbi lakóival és szeretett igazgatójával, Muzslay atyával. Minden lakónak volt valamilyen vidám története, kedves emléke az itt eltöltött időből. Muzslay atya személye is megelevenedett előttünk, akiről mindenki nagy tisztelettel és szeretettel mesélt. Tudni kell, hogy az atya az 50-es évek elejétől kezdve gyűjtötte össze a Belgiumba emigrált magyar fiatalokat, sokakat az utcáról szedve össze. Ösztöndíjat és szállást biztosított nekik azzal a feltétellel, hogy megfelelően tanulnak. Akinek egy vizsgája nem sikerült, annak el kellett hagynia a kollégiumot, hiszen a helyére többen is vártak. Az egyik emlékezetes anekdota még a 90-es évek végén játszódott le. A kollégium egyik új lakója, aki már az akkor arculatot váltott ház új rendszerében került Leuvenbe, a második héten megjegyezte, hogy szeretne más fajta sajtot kapni reggelire, mint az a gouda sajt, amit a ház mindenese, Boros néni, minden reggel előkészített a kollégium lakóinak, mert ő már unja azt. Erre az Atya nagyon diplomatikusan és végtelen türelemmel csak annyit felelt: ,,Én már 30 éve eszem ezt a sajtot,de még nem unom.” Attól kezdve senkinek nem volt problémája a reggelivel, melyet a lakbér magába foglalt.

Sok más érdekes történetet hallottunk még az itt létrejött és életre szóló barátságok kialakulásáról, szerelmekről, kirándulásokról, ,,vadászmisékről”, éjszakai kalandokról és természetesen a vizsgákról a Leuveni Katolikus Egyetemen. A történeteket hallgatva egy nagyon családias, összetartó és egymást segítő közösség képe rajzolódott ki, amit az is bizonyít, hogy most milyen sokan eljöttek akár a világ másik végéről is, mint Hajdu-Németh László bácsi, aki az Egyesült Államokból érkezett, hogy a diákokkal együtt vegyen részt a megemlékezésen és találkozón. Korábban a kollégium lakói hosszabb távra költöztek be, hiszen az egész egyetemi tanulmányaikat itt végezték a Leuveni Katolikus Egyetemen. Így voltak olyan diákok, akik 6-8 évet is itt laktak, szemben a mostani diákokkal, akik jellemzően csak fél-egy évre jönnek. A kollégium régi-új célja, hogy hosszabb távra érkező diákokat fogadjon be. Így a kollégium tagjai hasonlóan a régebbi közösségekhez, erőssé, összetartóvá válhatnak az itt eltöltött évek során.

Másnap – vasárnap – a program szentmisével kezdődött, amit Kiss Ulrich atya celebrált. Az oltáron elhelyezett Muzslay atya fotója jelezte, hogy az ő emléke, munkája, küzdelme egyesülve a miénkkel és a régi diákokéval szerves része a misének. A kollégium kápolnája zsúfolásig megtelt a negyvenfősre növekedett vendégsereggel. A misén a kollégium jelenlegi lakói olvasták fel az olvasmányokat, és lehetőség volt a két szín alatti áldozásra, ahogy ez Belgiumban természetes. A szentmisét követően elkészült a csoportkép a tavasszal a kollégium lakói által rendbetett és mostanra virágokba borult kertben. Majd az öregdiákok körbejárták a házat, mindenki megnézte a volt szobáját, és elmesélte az ahhoz kapcsolódó emlékeit. A ház 2012 nyarán egy nagy felújításon esett át, amelynek keretében az alagsor és a konyha, valamint a nagy közösségi terem teljesen megújult. Idén nyáron valamennyi szobát felújítják, új és egységes bútorok kerülnek a szobákba, és a fürdők is teljesen átépülnek majd, köszönhetően a házat fenntartó Jézus Társasága Magyar Rendtartománynak és a házat támogató öregdiákoknak. Tehát az idén ősztől a Collegium Hungaricum új lakói egy teljesen megújult házba költözhetnek be.

A ház körbejárása és megtekintése után Ulrich atya vezetésével folytatódott a szombaton félbehagyott ismerkedés és beszélgetés. Azok a vendégek, akik a szombati programon nem tudtak részt venni, most bemutatkoztak, aminek köszönhetően újabb történetekkel lettünk gazdagabbak. A beszélgetést az ebéd érkezése szakította félbe, amit azonban senki nem vett rossz néven, hiszen már egy óra is elmúlt, amikor megérkeztek a spagettik és pizzák, ami mellé finom magyar és külföldi bor és a méltán híres belga sör társult. Az öregdiákok pedig tovább mesélték kalandjaikat, emlékeiket. A szép időnek hála, ebéd után mindnyájan a kertbe mentünk ki, ahol előkerült egy tárogató, és a társaság szép magyar népdalokat énekelt. A vasárnapi program este 8 óra körül zárult, amikor hazamentek az utolsó vendégek is.

Mi viszont, akik most lakjuk ezt a házat, talán mindnyájunk nevében mondhatom, hogy nagyon sok élménnyel és történettel gyarapodtunk, melyek világosan bizonyítják, milyen értékes és sokszínű életutat jártak be emberek, akik végig komolyan vették kötelességeiket, s mennyire világosan látszik a Gondviselés életük bizonyos időszakaiban. Személyesen nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a két napos öregdiák találkozónak és, hogy én is a leuveni Collegium Hungaricum közösségének tagja lehetek.

Horváth Botond

jogász, a leuveni Collegium Hungaricum lakója

Leuven, 2013. május 26.

Advertisements
One Comment leave one →
  1. Hódsági Éva permalink
    2013/06/02 10:07

    Öröm volt olvasni, köszönjük!

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s