Évközi 13. vasárnap C év

Kövess engem!’

Követnéd?

Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt, akik el is indultak, és a szamaritánusok egyik helységébe érkeztek, hogy szállást készítsenek neki. Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: ,,Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?’ De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, és elmentek egy másik faluba. Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: ,,Követlek téged, bárhová mész!’ Jézus azt felelte neki: ,,A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.‘ Egy másiknak ezt mondta: ,,Kövess engem!’ Az így felelt: ,,Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!’ Jézus ezt válaszolta neki: ,,Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!’ Egy másik is szólt neki: ,,Uram! követlek; de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől!‘ Jézus azt felelte neki: ,,Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.’ Lk 9,51-62

 

Kövess engem!’ – Hányfajta válasz létezik e felszólításra? Az ember azt hinné, csak egy: az apostolok válasza, akik felkeltek, otthagytak mindent és követték a Mestert. Nos, mivel magam húsz év késéssel tettem eleget a felhívásnak, nehezemre esik elítélni a habozókat. Hozzájuk hasonlóan jó érveim voltak. Így azt véltem gondoskodni kell szüleiről. Aztán édesapám rákban meghat, Búcsúzóul még megkérdezte, gondoltam-e már arra, hogy jezsuita legyek? Máig nem tudom, mi késztette a kérdésre. Máig hálás vagyok érte. Sok év eltelt, és most már temethetem halottaimat, ez hivatásom része. S nem tudom, hánynak az imája tette ezt lehetővé!

A búcsú anyámtól és testvéremtől már könnyebben ment. Amikor 1988. áprilisában a müncheni repülőtéren elbúcsúztunk, nem fordultam hátra a vámnál. Ez volt a vezeklés, hogy megvárattam az Urat. Ez volt a jel, magamnak és neki, hogy már ő a legfontosabb. És milyen különös, de van hova lehajtani fejemet, de ha egyszer nem így volna, annak sincs már jelentősége. És örülök, hogy Jézus rápirított Jakabra és Jánosra, és ma is ránk pirít: Áldást és nem tüzet kérek azokra, akik hívatlanul is követik őt!

2013. JÚNIUS 30. ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP – „C” ÉV