Skip to content

T-faktor – tanáraink

2013/07/28

Mit ér az ember, ha tanár?

Mit ér az ember, ha tanár?

A napokban a 24. tusványosi Szabadegyetemen egy kerekasztal-beszélgetés részese voltam. „T-faktor’ volt a beszélgetés címe. „T”, mint „Tanár”. Az elfelejtett és a társadalmi és gazdasági haladásból évtizedek óta kifelejtett tanárság végre, és remélhetőleg még épp időben, az érdeklődés középpontjába került. Konkrétan az életpálya-modell néven ismert törvénytervezet várható következményeiről beszélgettünk. Első menetben csupa szakértőt, hivatásos oktatáspolitikust kértek fel állásfoglalásra. Már az is impozáns, hány háttérintézet foglalkozik Magyarországon a pedagógia fejlesztésével, annak irányelveivel és sok hasonló izgalmas dologgal. Szerencsére Alföldi Zoltán a vendéglátó Commitment Zrt. részéről szuverénül és felkészülten animálta  a beszélgetést, mely nélküle könnyen elveszett volna a részletekben. A második menetben ún. közéleti szereplők szóltak hozzá a témához. Valamilyen okból én is annak számítottam, ezért itt jutottam szóhoz.  Néhány gondolatomat meg szeretném osztani a hallgatókkal is.

Barátságos medve

Barátságos medve

Nagyon örvendetes, hogy annyi évtized után a legfelsőbb szinten és tudományos alapon is egyöntetűen megállapították, hogy nincs mese, a diákság eredményei első sorban a tanároktól függnek. Ezt valahogyan a diák és a szülő mindig is tudta. Most már a felügyelő hatóságok, a kutatók, és a szakértők, mind tudják és elismerik. Mégis Tusnádon arról indult vita, mik a pedagógusok panaszai, sérelmei, bánatai. Hallgattam a kollégákat, majd feltetettem a kérdést: Miért nem azt mérték fel, hogy mi okoz nekik örömet? Az célravezetőbb lenne.

Hisz egyszerű: ha bárkit, vendéget, utast, fogyasztót, választót, stb. megkérdeznek, mivel nincs megelégedve, sebtében rögtönöz néhány panaszt. Mi magyarok, de főleg a pestiek, ebben amúgy világbajnokok vagyunk. Külföldi barátaim itteni látogatásuk végén lelkendezve számolnak be magyarországi élményeikről, majd hozzáfűzik: csak azt nem értik, miért panaszkodunk annyit, amikor olyan jó dolgunk van… Persze az a pozitív szemlélet, hogy arra kérdezünk rá, mi okoz a munkánkban örömet,és nem arra, mi  bánatunk,  a vezetői tanfolyamok gyümölcse. De a tanár is vezető, sőt, talán a legfontosabb kalauz életünkben. Mindnyájunkéban. Ezért nem lehet eléggé megbecsülni őket, és jó, hogy a most szavazásra kerülő életpályamodell ebbe az irányba mutat. Persze, meg kéne erősíteni a társadalomban a T-faktor fontosságának tudatát. Például, egy Kossuth díjjal, mellyel idén néhány érdemes pedagógust kitüntethetnének.

A helyes kérdésfelvetésben benne rejlik a helyes válasz, mondta egykori tanárom, aki sajna már csak posztumusz örvendhetne a Kossuth díjnak. A szervezők feltették a kérdést: Összefügg-e a tanár teljesítménye a tanuló eredményességével? Nos, a korrekt kérdés nem kettős, hanem hármas: Először is: Mitől függ a tanár teljesítménye? Továbbá: Mitől függ a tanuló eredményessége? Csak ezek után érdemes feltenni a harmadik kérdést: Van-e, és mi a kettő közt az összefüggés? Nos, mivel Commitment – emlékezünk még, ők voltak a témaadó sátor vendéglátói, – annyit jelent, hogy „Elkötelezettség”, én így válaszolnék: Elkötelezett pedagógus elkötelezett diákokat nevel. Ez az elkötelezettség, mely gyermekkorunk tanárainak sajátja volt, és mely minket is elkötelezetté tett, termelendő újra. Ma!  Most már csak az a kérdés, hogyan? Egy biztos, ez mindnyájunk felelőssége!

Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 45 (2013_08_08) „T-faktor”

Reklámok
2 hozzászólás leave one →
  1. Juhász Tibor permalink
    2013/07/29 14:36

    Égnie kell, annak, aki gyújtani akar!
    Do what you love, and you’ll never work a day in your life!

  2. Eszter permalink
    2013/08/08 13:45

    Bárcsak el tudnánk hagyni az állandó sírást, szomorkodást, üldözöttséget! Felmérések bizonyítják, hogy ha az elején mesterkélten is mosolygunk, egy idő után valóban jobb kedvünk lesz. Mindez hatványozottan így van ha már eleve valóban jó kedvünk van, mosolyogunki és a dolgok pozítív oldalát nézzük. Nem beszélve a környezetünkre gyakorolt hatásunkról. A potitív viszonyulás pozitív világlátást, eredményeket és közösségeket eredményez. Gyakoroljuk! Még ha az elején nem is valódi, csikorog kicsit, később valódivá válik!

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s