Skip to content

21. évközi vasárnap C év

2013/08/23

A mi utcánk

A mi utcánk

A mi utcánkban tanítottál

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem jutnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót.” Erre ő azt feleli nektek: „Nem tudom, honnan vagytok.” Akkor ti bizonygatni kezditek: „Veled ettünk és ittunk; a mi utcánkban tanítottál.” De ő megismétli: „Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők!” Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!” Lk 13,22-30

 

A mi utcánkban tanítottál – Az érettségi találkozónkon egy egykori KISZ-ista azt bizonygatta nekem, hogy neki mindig is voltak egyházi kötődései. Ilyenkor jól jön egy pap-nagybácsi, egy apáca-nagynéni. De miért ez a nagy igyekezet? Mit nyer az egykori vonalas, hogy itt és most ismét vonalas próbál lenni, a maga módján? Nos, én nem mutattam neki ajtót, hanem elfogadtam közeledését. Ennek őszinteségével végső soron nem velem kell elszámolnia, hanem a lelkiismeretével.

Zárva

Zárva

Jézus kortársai esetében persze nagyobb volt a tét. Ők üdvözülni akartak. Örök megváltást kerestek, nem egyszerűen egy kellemes együttlétet, melyet emlékek megzavarhattak volna. Aggódtak, hogy véglegesen és örökre kint rekednek. Jézus válaszában azonban nem a mostani pillanatról beszél, hanem a „majd”-ról. Arról a pillanatról, amikor már nem lehet helyezkedni, jó pontokat szerezni, csak kérni, könyörögni, hogy engedjenek be. Ilyen esetben a válasz: „Nem ismerlek benneteket” – különösen kemény. Halálos ítélet. Persze Jézus nagyon is ismeri őket. Neki nem kell régi aktákat bújnia, hogy kiderítse, hol álltak a bekéredzkedők, amikor az ő szolidaritásukra lett volna szükség, de csak magukra gondoltak, saját karrierükre. A „nem tudom, honnan vagytok” nem más, mint megelőlegezett válasz a „mi utcánkban tanítottál”-féle behízelgésre, az utólagos kísérletre, hogy közösséget mutassanak ki ott, ahol egykor pontosan ők tagadták meg azt.

Ne higgyük azokban, hogy ez egy kizárólag az adott történelmi helyzetben fennálló tegnapi konfliktus. Ma is sokszor és sokan félreállunk, amikor valaki mellé oda kéne állni. És ezt egykoron éppúgy számon kérik majd tőlünk. mint ahogy Jézus tette.

2013. AUGUSZTUS 25.

Advertisements
One Comment leave one →
  1. Csalótzky Annamária permalink
    2013/08/27 14:32

    Bizony mondom néktek,hogy “csúcsforgalom van a damaszkuszi úton”.Aztán nehogy a vége egy csúnya baleset legyen azon az úton! No és talán érdemes erősen figyelni,hogy a köpönyegforgatást össze ne tévesszük a megtéréssel.A különbség az,hogy a megtérő nem tagadja múltját,míg a divatozó “elfelejti” azt. Persze kínos nagyon: Mert vannak akik figyelnek és vannak tanúk !

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s