Skip to content

Évközi 23. vasárnap C év

2013/09/06

Elfogyott a pénz...

Elfogyott a pénz…

Aki nem mond le mindarról, amije van, nem lehet a tanítványom.”

Amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.”  Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze jár, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet a tanítványom.” Lk 14,25-33

 

„Aki nem mond le mindarról, amije van, nem lehet a tanítványom.” – Ezt Jézus mondja az őt követőknek. Mintha éppenséggel el akarná riasztani a tömegeket!

Elfogyott a katona ...

Elfogyott a katona …

Nem népszerűségre vágyik sokaknál, hanem feltétlen odaadásra a keveseknél. A radikális igen kettős megfogalmazása Jézus beszédének kerete. „Nem lehet a tanítványom” – ezt két esetben mondja: azokra, akik megosztják szeretetüket, és Jézus csak egy csücske szívüknek, és mások, más személyek akár önmaguk, fontosabbak, mint Jézus, illetve azokra, akiknél más dolgok fontosabbak, mint a Jézus ügy. Minden Jézus mögé sorolandó, személyek és dolgok egyaránt. Ebben az összefüggésben z építő és a hadvezér története kissé idegenül hat. Mintha itt másról volna szó, arról, hogy a dolgokat nem lehet fél szívvel csinálni. Nem lehet belevágni sem építkezésbe – azaz békébe – sem háborúba, anélkül, hogy felmérnénk erőforrásainkat. Mindez azonban nem körültekintő gazdálkodásról, a jó gazda okosságáról szól. Inkább arról, hogy akár építek, akár háborúzom: mire és kire számítok? Magamra? Barátaimra? Családomra? Katonáimra? Vagy Isten része a mérlegelésnek? Netán benne bízom, mint az ősatyák? Hisz a zsidók egész története arról szól, hogy Isten velük van, és amíg benne és csak benne bíznak, nem veszíthetnek.

Isten számít ránk!

Isten számít ránk!

Most azonban fordulat állt be. Most már Isten bízik bennünk, Isten számít ránk! És akikre számít, azokra egészen számít! Nem ingatag szövetségesként, hanem feltétlen híveként. A kérdés tehát az: mennyire vagyok megbízható?

2013. SZEPTEMBER 08. 

Advertisements
One Comment leave one →
  1. Hódsági Éva permalink
    2013/09/07 06:55

    “…a dolgokat nem lehet fél szívvel csinálni.” “Isten számít ránk!”” Nem ingatag szövetségesként, hanem feltétlen híveként.” ” …mennyire vagyok megbízható?”
    Mától minden reggeli imám végén azt fogom kérni: Uram, add, hogy megbízható szolgád lehessek!

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s