Skip to content

Évközi 28. vasárnap 10 % hála… C év

2013/10/11

Hála Évközi 28. vasárnap C évHát a kilenc hol maradt? 

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak és jó hangosan kérték: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Őrájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent, s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamariai volt. Jézus megkérdezte: „Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított.” Lk 17, 11-19

Ő legalább hálás ...

Ő legalább hálás …

Hát a kilenc hol maradt? Jogos kérdés, ugye? A hála nem mindig válasz a jó cselekedetekre. Sok oka van ennek. Az egyik: Aki hálás, beismeri, hogy aszimmetrikus a kapcsolata azzal, akinek hálás, azaz függ tőle. Mi azonban szívesen hisszük, hogy urai vagyunk minden helyzetnek. Nem akarunk senki elkötelezettjei lenni. No persze, ha igazán bajban vagyunk, könyörgésre fogjuk magunkat. „Csak most az egyszer segíts meg!” – kéri a hívő az Urat, a nem hívő a barátait, vagy tulajdonképpen bárkit, akitől okkal vagy ok nélkül segítséget remélhet. A tíz leprást akkoriban senki más nem gyógyíthatta meg, csak Jézus. Jól tudták ezt, ezért jó hangosan kérlelték: „Könyörülj rajtunk”… Jézusnak azonban gondja volt arra is, hogy betartsák Mózes törvényét. Van azonban íratlan törvény is, a hála törvénye. És ezt csak minden tizedik tartja be. Az, akire Mózes törvénye nem is vonatkozott. Az, aki ezt önként vállalta magára, gyógyulása érdekében. Neki Jézus azonban azt fogja mondani: Hited meggyógyított. Nem Mózes, nem a törvény, de még csak nem is magára vonatkoztatja a gyógyító erőt. A hiteles Istenhit a gyógyító erő. Az, amely nem múlik el a bajjal együtt.

2013. OKTÓBER 13.

 

 

Advertisements
4 hozzászólás leave one →
  1. Csalótzky Annamária permalink
    2013/10/12 00:22

    Mai tudásunkkal nézve félelmetes lehetett, ahogy Jézus – ahogy a Szentírás fogalmaz – rájuk tekintett. Micsoda tekintet lehetett az !! Olyan, hogy hinniük kellett még akkor is, ha nem is látták az eredményét. Bizony nekünk is ezt kellene tenni, ugyan a tekintet nélkül, de cserében a történtek ismeretében.
    Micsoda öröm lehetett a reményteleneknek, hogy az izolációból kiszabadulhattak, újra “élhettek”. Még a köszönetről is elfelejtkeztek, – ahogy mi is ugyanigy, de hányszor – nemde ?
    Jó lenne tizediknek lenni és maradni. Benne vert mély gyökeret a bizalom és a hit, ami múlhatatlannak tűnik.

  2. Hódsági Éva permalink
    2013/10/12 09:38

    ” A hiteles Istenhit a gyógyító erő.” Ez sohasem múlhat, sem bajban, sem örömben. Ez a megtartó erő.

  3. 2013/10/14 17:39

    Köszönöm JÉZUSOM ,hogy nemcsak a múltban ,ma is megmutatód ,gyógyító ERŐDET.
    Ezért vagyok hálás ,ha sokan nemi is értik.URAM ,nem kérek mást csakis ,add ,hogy életem legyen bizonyosság.SZÓ elszáll,de atett megmarad. ÁLLELUJA

  4. 2013/10/16 04:37

    Olyan jó, hogy van kinek hálát adni, hogy bánatban-ínségben-betegségben van kihez fordulni! Köszönöm, Uram, hogy látva a világ nyomorúságát, istentelenségét, Te mégis adsz nekem ma is esélyt arra, hogy a Te általad kijelölt úton járjak, megköszönhetem azt, hogy van munkám, hogy fedél van a fejem felett, és mindennap gondoskodsz rólam és családomról.
    Ámen

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s