Skip to content

A hitetlenek vallása (de Botton) és bírálata

2013/11/11

Könyv és szerzője Forró Könyvek 13 (2013.november 11, 19 óra)

Könyv és szerzője Forró Könyvek 13 (2013.november 11, 19 óra)

Religion yes, God no.

Minden hónap második hétfőjének estjén a jezsuita Párbeszéd Házában ismertetek egy-egy aktuális könyvet, mely az előző 12 hónapban jelent meg, és égető, mindnyájunkat érdeklő kérdéseket boncolgat. Mivel ezek az írások magyarul még nem jelentek meg, az előadássorozat egy kicsit ablak a világra. Sok geopolitikai és gazdaságetika témájú könyv után ezen a héten egy filozofáló írást ismertettem, Alain de Botton „”Vallás az ateistáknak” (Religion for Atheists) c. tavaly megjelent kötetét. Ez valójában egy népszerűsítő szakkönyv, ahogy mifelénk a kissé szárazan csengő Sachbuch fogalmát fordítják. Az angolszászok jobb híján non fiction-ről beszélnek, azaz nem fiktív irodalomról. Nos, ebben a műfajában a most bemutatott írás valóban eredeti, nemcsak a borítólapon marketingfogásként publikált ajánlások szerint, de szerintem is.

Ha szlogenszerűen akarnám megfogalmazni a magát amúgy ateistának valló szerző tézisét, egy ismert politikai jelmondat parafrázisaként azt mondhatnám: Religion yes, God no. Azaz Istenből és az istenekből ugyan nem kérünk, de vallásra nagyon is szükségünk lenne. Ez a fajta utilitarista szemlélet még nem volna önmagában túl eredeti, azonban de Botton szinte szerelmes a vallás némely velejárójába, és nagyon-nagyon  hiányolja azokat a szekuláris világban, amelyről és az egész modern projektről, nincs túl jó véleménnyel. Ezt nem csak akkor érhetjük tetten, amikor a művészetfilozófiai könyveket is publikáló esztéta szólal meg benne,  hanem az oktatásban és a múzeumok világában, de az irodalomban és az etikában is. A szerző fenntartja, hogy a vallások bölcsességet tanítanak, nevelnek, míg a tudomány, melyet élesen bírál, csak unalmas tényeket halmoz fel.  A vallás nála a buddhizmus, a zsidóság és a kereszténység, azaz valójában csak a katolicizmus, amelyért lelkesedik, míg a protestánsokat képrombolónak mondja, és felelőssé teszi őket nagyvárosaink csúfságáért. Ezért egyenesen Kálvin Jánost vonja felelősségre. De Botton kapitalizmusbírálata valójában nem túl eredeti, és néha erősen a New Age pozícióira emlékeztet, bár a szót és a mozgalom frazeológiáját óvatosan elkerüli. Félreértések elkerülése végett hevesen bírálja a romantikát és annak egyéniségkultuszát és individualizmusát is. De Botton a Zen és a katolicizmus klasszikusaiért lelkesedik, így a japán teaceremóniáért és a középkori zarándoklatokért, a lelkigyakorlatokért és a Gutenberg előtti illusztrált kódexekért, a Madonna-képekért és lándzsát tör a keresztutakért is. Eközben mégsem a múltban él, hanem egyfajta ateista reneszánsz után sóvárog. Olyan reneszánsz iránt, mely megújítaná az egyetemi oktatást, hogy bölcsességre tanítson, és ne tényeket halmozzon. Továbbá megújítaná a múzeumainkat is, ahol tematikus és nem kortörténeti alapon lenne bemutatva az anyag. Így az új múzeum a szemlélődés és nem a bámészkodás hely e lenne. Szerzőnk érzi azonban, hogy mindez nem elég a léleknek, ezért szekuláris kápolnák felállítását is javasolja városainkban, ahol a siető ember lelassulhatna és csendben elmerülhetne.

Kápolna vagy garázs?

Kápolna vagy garázs?

Két kérdés persze nyitva marad: miért ne használhatnánk erre a kiürült templomokat, amikor az író maga is emlegeti a hagyomány erejét? A másik kérdés pedig ez lenne: ki és miből finanszírozná a projektet? Adónkból a mindenkori közhatalom? És ki döntené el, hol és milyen szekuláris imahelyek jöjjenek létre? Netán Platón vízióját – melyet többször pozitívan emleget – akarja megvalósítani, a filozófus király uralmát? Félek, hogy szponzorként végül csak a felvilágosult bankárok maradnak, ugyanazok, akik a pozitivista Auguste Comte humanista vallását is egy kápolna erejéig támogatták, hogy aztán feledésbe merüljön az egész.

Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 52 (2013.11.04 ATEIZMUS (Kommentár a Forró Könyvek sorozat 13. folytatásához)

Reklámok
One Comment leave one →
  1. Cs. Nagy Katalin permalink
    2013/11/12 00:34

    Hasonló törekvésekkel már találkoztam:némely autópálya mentén táblával jelzett kápolnára lehet bukkanni (legalábbis Németországban)ahol a “robogó” ember hosszabb-rövidebb időt eltölthet, hogy csendre, nyugalomra -és talán Istenre találjon.-
    Egy másik példa: Egy németországi kisvárosban egy híres szivklinikán a hivők és nem-hívők igényeit elégítették ki néhány évvel ezelőtt, amikor az ökumenikus lelkigondozói szolgálat, a klinika és a történelmi egyházak finanszirozásával egy kellemes, a célnak megfelelő -és neutrális termet/kápolnát rendezett be um. “Raum der Stille” néven,-ahová a nem-vallásosak is szivesen betértek…elcsendesedni. Ha a keresztény istentiszteletekre került a sor, akkor az um. “mobil szimbolumok”-at : keresztet , úrasztalát, prédikáló pultot, tabernakelt-alkalmanként elhelyezte az éppen szolgálatot végző pap vagy papnő. A gyönyörű üvegablakok az életről, a teremtésről beszélnek a csendet és bátorítást keresőknek.-Alain de Botton örülne, ha látná!
    Az elhangzott előadásért sok köszönet, Ulrich Atyának,-megint brilliáns volt!

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s