Skip to content

A Don kanyarban (Mária Rádió, Jegyzetek 56)

2014/01/26

Édesapánk a weimari Goethe múzeumban (1947-48)

Édesapánk a weimari Goethe múzeumban (1947-48)

Karácsonyra Kornél öcsém azzal lepett meg, hogy a Honvédségi Közlöny 1944. évi 47. számában rábukkant egy hírre: édesapánkat, Kiss Antalt, tartalékos hadapród őrmestert „az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért” kitüntették. Minderről gyerekkorunkban soha nem hallottunk, sőt Papa egész életében hallgatott erről. S mivel a Közlönyt úgy szkennelték be, hogy nem lehet oldalról oldalra lapozni, még azt sem tudom, milyen kitüntetés is volt az. Ezt az előző oldalon tüntették fel. Mégis, most hogy országszerte megemlékeznek a Don kanyar hősi halottairól, elgondolkodhatunk, mi lett volna ha? Ha Papa ott a fronton elesett volna, öcsém nem lenne. S hány emberi élet meg sem született, mert egy fiatalember, s vele együtt sok százezer, ott maradt a fagyos Ukrajnában? A Papa csak megsebesült és szerencséjére a szolnoki kórházban ápolták. A front hamarább utolérte, semhogy visszaküldhették volna a fagyhalálba. S persze mindezt nem csak az értelmetlennek tűnő doni kaland áldozatairól mondhatjuk el, de bármely háború vagy polgárháború áldozatairól is. Azok felelősségéről, akik a frontra küldték a fiatalokat – s ma is küldik, mondjuk Szíriában, s persze mindig a szabadság védelmében – most nem értekezek. Csak fontolgatom, mennyi esélye van az olyan törvényjavaslatnak, hogy hadiállapotot vagy hadüzenetet csak olyan képviselők szavazhatnak meg, akiknek hadköteles a gyermekük. Ne legyen persze illúziónk. Vannak hazafiak, akik lelkesen megszavaznák és megszavazták gyermekeik halálos ítéletét. Fiuk helyett egy képet kaptak a kandallóra, ahol mellén csillog egy érdemrend.

Sokan nem érték el a célt...

Sokan nem érték el a célt…

S persze nem csak harctéren eshet el a gyermek. Egy szülő akkor is aggódik, ha az a gyerek repülőre ül, vagy extrém-sportokat űz. S aggódhat akkor is, ha kábítózik, és inkább nem sorolom fel az összes kockázati tényezőt. Vannak banálisak, mint a túlsúly, vagy a dohány. A fellépés ellenük még súlyosabb érdekekbe ütközik, mint a háború, hisz az csak a hadiiparnak jó. Ilyenkor munkahelyek fenntartásáról beszélnek a lobbisták. Persze Vietnám vagy Irak is teremtett munkahelyeket. Másutt pedig megsemmisített, de erről nem beszélünk. Úgy van ez, mit a Honvédségi Közlönnyel: az információ fele lemaradt. És ahogy veteránok ezrei elhallgatták frontszolgálatukat, mert arról akkoriban nem illett beszélni, hisz az ellenségből örök barát lett, úgy ma sokan szívesen elhallgatnák, mivel keresték első millióikat. S talán megérjük a napot, amikor az is kényes téma lesz, hogy ennél vagy annál a gyorsétteremnél szolgáltam S most csak egy példát mondtam. Éppen elég a merénylő életünk és egészségünk ellen.

Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 56 (2014.01.23.) DON KANYAR

Reklámok
3 hozzászólás leave one →
  1. Csalótzky Annamária permalink
    2014/01/26 15:40

    Kedves Ulrich atya !

    Bizony rémes szembesülni azzal, hogy a bűnös ember, -mi mindnyájan- mennyi minden rossznak teszi ki önmagát és utódait is balgaságában.

    Más: az az egyébként hivő – is kockáztatja üdvösségét, aki ujságárus és pornó lapokat is árul – mondja Barsi Balázs atya.

    A “HADAPRÓD ÖRMESTER”- ről valamicske:

    ‘”
    – A hadapród őrmester már az előléptetése napján rangban megelőzte szolgálati idejüktől és rendfokozatban eltöltött idejüktől függetlenül az összes hivatásos, továbbszolgáló, tartalékos stb. őrmestert.”

  2. Jankó Mihály permalink
    2014/01/26 22:00

    Kedves Ulrich atya!

    Bronz Vitézségi Érem
    Ezen a linken lehet olvasni a Honvédségi Közlönyt, lapozni is lehet, és névre keresni (a 961. oldal az a bizonyos előző):
    http://www.hungarianarmedforces.com/kozlony/1944/

  3. Hódsági Éva permalink
    2014/01/27 00:27

    Kedves Ulrich Atya!

    A háború pusztulást, értelmetlen fájdalmat okoz minden embernek. A katonák feje
    fölött “okos politikusok” eldöntik, hogy céljaik érdekében harcba küldik katonáikat.
    Csak egy ember vesztesége is hatalmas veszteség az emberiség számára! Közhelynek
    tűnő gondolataimat valóságosan érezhették Napóleon katonái, akik éh- és
    fagyhalálra voltak ítélve, de a világháborúk lövészárkaiban vérző katonák ugyanúgy , a Vietnam dzsungeleiben vergődő harcosok, avagy Afganisztánban, Irakban, Szíriában,
    az afrikai országokban harcolók és folytathatnánk a sort reggelig.
    Nem ezért lettünk teremtve e Földre, hanem békére. Békés úton megteremteni a sokasodó
    emberiség számára szükséges emberhez méltó életet. Ezer évek telnek el, de Jézusra még
    mindig csak várunk. Ő kitartóan közeledik felénk, s akkor fog ideérni végleg, ha béke lesz
    a Földön. Akkor az anyai szívek majd megnyugodhatnak. És a fiúi szívek is.
    Talán Édesapád nem véletlenül nem mesélt ezekről a dolgokról Nektek. Ki tudja mit jelent-
    hetett számára a hadapród őrmesteri cím? Sebesülten mit gondolhatott a háborúról, a
    lelkében milyen nyomokat hagyhatott, mint fiatal, csinos, életszerető férfinak? Ahogy a képen láthatjuk.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s