Skip to content

Évközi 19.vasárnap A év (2014)

2014/08/08

 

Vihar a tengeren

Vihar a tengeren

Mottó: Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában

Amikor a kenyérszaporítás után a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt a csónakba parancsolta a tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek! Erre Péter odaszólt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen! Ő azt mondta: Jöjj! Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: Ments meg, Uram! Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: Te kicsinyhitű, miért kételkedtél? Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: Te valóban az Isten Fia vagy! Mt 14, 22-33

 

Mottó: Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában

Gondoskodó szeretet

Gondoskodó szeretet

Emlékszünk ugye, múlt héten az evangélium Jézusa magányra vágyott, de mégsem hagyta cserben a tömeget. Táplálta testüket és lelküket. Miután jóllakottan elbocsátotta őket, újra megkísérelt magányban lenni, imádkozni. Ezúttal a tanítványoknak volt rá szüksége! S amint nem hagyta cserben a tömeget, úgy nem hagyta cserben övéit sem.

Gondolkodtatok már azon, hogyan vette észre bajukat, miközben atyjával beszélgetett? Talán az Atya jelezte neki: Fiam, bajban vannak barátaid, legyen gondod rájuk? Elképzelhető, hisz az Atya és a Fiú egy, az Atya gondja a Fiúé, a Fiú gondja az Atyáé!

Ments meg Uram? Hát valóan azt gondoljuk, hogy nincs ránk gondja? Mondjuk hát: Köszönöm, Uram, hogy gondomat viseled!

 

Reklámok
One Comment leave one →
  1. Szigethy László permalink
    2014/08/09 08:23

    “Ments meg Uram?” vagy “Köszönöm, Uram, hogy gondomat viseled!” Melyiket gondolhatta-mondhatta Edit Stein? És melyiket mondhatjuk nem vértanúként, hanem átlagemberként nap nap után?

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s