Skip to content

Politikailag korrekt tömeggyilkosok (Mária Rádió)

2014/08/26

Sajtószabadság

Sajtószabadság

Pár éve csak érettségi tétel volt, egyszer volt, hol nem volt-történet a keresztényüldözés. Feledve már a diktatúra rafinált mesterkedése, hogy kiszorítsa előbb a közéletből, majd mindenhol az egyházakat. Idővel kiengedték az utolsó börtönben sínylődő papot is, és az egyházak és az állam hivatalosan jól megfértek egymás mellett, szigorúan elkülönítve persze, a fertőzés veszélye miatt. A vájt fülűek persze hallották, hogy itt-ott a sötét Afrikában időnként lemészároltak egy-két keresztényt, de az ugye messze van… Nézhetjük hát tovább a karosszékből a katasztrófákat, ropit majszolva és sörözve-kólázva. De ez már mégis sok! Újságírókat nem fejezünk le, ugye, a szólásszabadság miatt, meg akkor ki számol nekünk be a napi katasztrófákról? Hisz jogunk van információra, avagy? A dzsihádisták is érezhették, hogy taktikai hibát követtek el, mert gyorsan szabadon engedték egy kollégáját. És elismerve a sajtó jogait, interjúkat adtak. Ünnepélyesen megígérték, hogy folytatják. Aki nem ért egyet velük, az áttérhet az iszlámra, vagy fizethet adót. Ilyen egyszerű. Vajon egykulcsos adót kell fizetni? S vajon hány százalékos? Kiderült, hogy fejadóról van szó, és nagyjából százezer forintnak felel meg, a jövedelem nagyságától függetlenül. Ez demokratikus, de nem szociális. Lehet, hogy egyesek az összeg csekély volta miatt már fontolgatják, hogy felveszik a kalifátus állampolgárságát.

 

Kr. u. 2014

Kr. u. 2014

Amúgy a tegnapi szabadságharcosok, akiket immár korrektül terroristának kell nevezni, gyerekeket is lefejeztek. Videokamera előtt. A nyugati polgár ezt elítéli. Akkor nem szólt semmit, amikor Afrikában vagy Kambodzsában gyerekkatonák fejeztek le felnőtteket, például szüleiket. Mifelénk ilyet kiskorúak csak videojátékokban követhetnek el. Politikailag persze az sem korrekt.

Bár az elmúlt évekbe másfél millió keresztényt űztek el a Közel-Keletről, csak a lefejezésekre szisszent fel úgy-ahogy a Nyugat. Eszembe jut a szimbák lázadása az egykor belga-Kongóban, a gyémántban és uránban gazdag Katanga tartományban, nem sokkal a függetlenné válás után. Szimba oroszlánt jelent.  Most már a Googleban csak bájos plüssállatok szerepelnek e címszó alatt, az egykori katangai emberevőknek nyoma veszett az internet sűrűjében. Elfelejtettük őket.

Mintaképeink MR 73Akkoriban meginterjúvoltak elfogott lázadókat és meginterjúvolták őket – a sajtószabadság már akkor is szent volt – igaz-e, hogy emberevők. „Bizony. előfordult” – válaszolta a hajánál fogva rángatott rab. „És fehéreket is megesznek”?” – kérdezte nagy naivul a riporter. „Azokat nem, mert azok meg vannak számolva!” – hangzott a felejthetetlen válasz.

S vajon mi számon tartjuk-e azokat, kik hitükért adják életüket, ma?

 

Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 73 (2014.09.04.) „KERESZTÉNYÜLDÖZÉS”

 

 

Advertisements
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s