Skip to content

Évközi 27. vasárnap A év (2014)

2014/10/03

A szőlőt pedig más munkásokra bízza

A szüret ugyan bőséges...

A szüret ugyan bőséges…

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: Hallgassatok meg egy másik példabeszédet!  Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig (a sziklába) taposógödröt vágott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is így bántak. Végül a fiát küldte le hozzájuk, mondván: A fimat csak megbecsülik! Mikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége! Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal? Ezt válaszolták: Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést. Jézus így folytatta: Nem olvastátok soha az írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez! Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.  Mt 21, 33-43

 

Mottó: a szőlőt pedig más munkásokra bízza         

Miért nem bízta a gazdakezdettől fogva olyanokra szőlejét, akik „idejében átadják a termést”? Ez lenne a mai racionális gondolkodás következtetése. Még érthetetlenebb a történet – mai szemmel – amikor kiderül, hogy méltatlanokra bízta vagyonát, és szolgáit megverték, sőt megölték. Hogy lehet, hogy nem állt azonnal bosszút? Miért bízott meg még egyszer bennük, miért kísérletezett tovább velük? S nemde, az már naivitás, sőt felelőtlenség, felesleges kockázat, hogy „végül” – mindezek után – sem büntetőosztagot küld, hanem fiát. Milyen irracionális szeretet, ragaszkodás hajtja, hogy újra és újra kísérletezik a hűtlenekkel?

De a munkások sem tanultak semmit az egészből. Eszükbe se jutott ás stratégia, mint a behajtók elűzése. Teljesen vakok voltak arra az egyszerű tényre, hogy nem a hozzájuk kiszálló intézőknek tartoznak elszámolással, hanem a gazdának. Más szóval: így is, úgy is el kell számolniuk előbb vagy utóbb. Nem csak gonoszak voltak, hanem ostobák is. Vajon mai utódjaik magukra ismernek bennünk?

A szolgákkal elbántak

A szolgákkal elbántak

Jézus hallgatói azonban értették, hogy róluk beszél, és nem így okoskodtak. Döbbenten hallották, hogy megfosztották önmagukat Isten országától. Ideje, hogy magunkba szálljunk, és feltegyük a kérdést: mi hogyan bánunk az Úr szőlőjével? Elszámolunk a terméssel?

2014. október 05.

Advertisements
One Comment leave one →
  1. Csalótzky Annamária permalink
    2014/10/06 17:59

    Tényleg döbbenetes és megszégyenítő az Úr türelme, de megfigyelhető az a szeretetteljes gondoskodás is, ahogyan elrendezi számunka a “szőlőterületet”
    Van min gondolkodnunk.Illetve nincs.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s