Feladatunk van

Amikor az egyházról és a pénzről beszélünk, akkor ne azon töprengjünk, mit csináljanak a püspökök és a pápa, hanem, hogy mit csináljunk mi? – mondta előadásában Kiss Ulrich SJ Szatmárnémetiben.

“Egyház és pénz- Isten fizesse!” címmel tartott előadást szombaton délelőtt 11 órától a Scheffler János Lelkipásztori Központ második emeleti dísztermében, a Székesegyház plébánia szervezésében, a Keresztény Agora találkozósorozat részeként Kiss Ulrich SJ közgazdász, társadalomkutató, menedzser-képzésben is ismert szakember.

Az őstermeléstől, cserekereskedelemtől indulva vezette a pénz megjelenését és fejlődését napjainkig, buzdítást adva a hallgatóság számára a cselekvésre, a segítségnyújtásra, a szegények felkarolására, amit végső soron nem az államtól és az egyház vezetésétől kell várni: mindenki maga kell, hogy megtegye. Az ugyanis nem lenne célravezető – mondta –, ha egyszerűen szétosztanánk a nagy vagyonokat a szegények között: „Az első keresztények olyan közösségeket hoztak létre, ahol minden közös volt. Aztán hamar kiderült, hogy ez nem működik, a jeruzsálemi közösséget mindig ki kellett segíteni, másutt gyűjtéseket kellett szervezni, mert ők szétosztották mindenüket a szegények között. Csakhogy szegények az osztás után is lesznek, Jézustól tudjuk, hogy mindig lesznek, tehát a szegénység problémája osztogatással nem oldható meg. Mindemellett a megosztásnak van egy ereje, egy belső logikája, ami felülírja a piaci logikát.”

Kiss Ulrich előadásában a pénzt a hatalom új formájaként tekintette: „Az egész egy hatalmi játék. Rájöttem, hogy az egész gazdaság a hatalomról szól. Ha elkezdesz nézni történelemkönyveket, akkor rájössz, hogy a pénz hatalma onnan van, hogy ez az egyetlen eszköz, amivel lehet raktározni a hatalmat, vagyis akkor venni, amikor szükséged van rá, és nem akkor, amikor éppen kínálják. Azért van olyan nagy sikere a pénznek az emberiség történetében, mert nem kell már méricskélned, hogy neked megéri-e odaadnod azt a tyúkot a kapáért, hanem inkább kapsz egy absztrakt összeget és neked az lehet érzeted lehet, hogy sok mindent megvehetsz rajta, pedig valójában csak egy, vagy kevés valamit. Ezt a ’szabadságot’ a pénz teszi lehetővé. A további hatalma pedig abból adódik, hogy olyan társadalmi berendezkedésben élünk, amit elneveztek kapitalizmusnak, vagyis magyarul tőkésnek, ebben pedig tőkéd kell, hogy legyen ahhoz, hogy a piacon megjelenj, és pénzt is csak pénzzel lehet szerezni. (…) Alapjában a pénz egy gyakorlati eszköznek indult, viszont kezdettől fogva, a király személye a kincstárhoz kapcsolódik. A pénz átalakult a hatalom fitogtatásának általános eszközévé, majd a pénz ma már teljesen megfoghatatlan erő, és ezért egyes írók kvázi sátáninak mondják, mert a pénz kötődése az anyagi világhoz már Roosevelt idején megszűnt, de legkésőbb Nixonnál, aki megszüntette a dollár kötését az aranyhoz. Kiderült mindenki számára, hogy egy gyorsan növekvő világgazdaságban teljesen lehetetlen a szinte stagnáló arannyal szabályozni a gazdaságot. Nem egy mitikus fémhez, hanem a tényleges munkához kezdték el kötni.”

Az egyház, különösen a szerzetesrendjei által a szegénység megélője és felmutatója volt: „A szegénység, amit sokáig a szerzetesrendek mutattak fel jelenlétükkel, Ferenc pápával új hangsúlyt nyer. Ő azt mondja, hogy a katolikus egyház mindenki egyháza, de különösen is a szegények egyháza. Én úgy gondolom, hogy a pápa, prófétai jelként ezt a szegények egyházát jeleníti meg. De az egyház mi vagyunk, mindannyian. (…) A pénzhez való viszonya az egyháznak nem az egyedüli problémája, de egy fontos problémája, ami összefügg sok minden mással. Nem mindegy, hogyan bánunk a pénzzel! A pápa mutatott pár jelet, de nem láttam, hogy tömegmozgalom lett volna belőle. Amikor az egyházról és a pénzről beszélünk, akkor ne azon töprengjünk, mit csináljanak a püspökök és a pápa, hanem, hogy mi mit csináljunk?”

Végül Beer Miklós váci püspöktől idézett, majd kiemelte, ne az államtól, és ne az egyháztól várjuk a csodát, hanem mi lépjünk, mindannyian, segítsük a szegény családokat, környezetünkben élő embereket.

Az előadás után a hallgatóság kérdéseket tehetett fel, így hangzott el a következő: „Olvastam, hogy az Atya imádkozott annakidején a Berlini fal leomlásáért, és leomlott a fal. Imádkozott Ceauşescu bukásáért, és az is bejött. Megkérdezhetném, hogy most miért imádkozik?”

Erre Kiss Ulrich SJ úgy válaszolt: „Én most azért, hogy a harmadik világháború ellen, amit valójában már elkezdtek, valódi nemzetközi együttműködés jöjjön létre. Nagyon ott állunk a szakadék szélén…”

A Keresztény Agora következő előadására március 14-én kerül sor, amikor Ft. Dr. Jitianu Liviu adjunktus, a kolozsvári BBTE Római Katolikus Teológia Karának dogmatika tanára „Angyalok és démonok” cím alá rendezi gondolatait.