Skip to content

Évközi 18. vasárnap B év (2015)

2015/07/28

Kenyérszaporítás Évközi 18. vasárnap„Mester, mikor jöttél ide? 

Amikor a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus -, nem azért kerestek, mert csodajelet láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”  „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.” De ők így folytatták: „Hát te milyen csodajelet teszel, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott neki enni.” Jézus erre így szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi égi kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászállt az égből, és aki életet ad a világnak.” Erre így szóltak hozzá: „Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” „Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik.” . Jn 6, 24- 35

 

Értetlenség

Értetlenség

„Mester, mikor jöttél ide?” – vagy más fordítás szerint: „hogy kerültél ide?”, a nép csodálkozását fejezi ki, hisz nem voltak tanúi annak, hogy Jézus a vízen járva csatlakozott a tanítványokhoz, akik hazamenet viharba kerültek. A nép előző nap jóllakott és ott folytatta volna, ahol abbahagyták. Jézust azonban nem találták. Utánamentek hát. S hol találták? A zsinagógában, ahol tanított. Jézus erre utalt, amikor azt mondja az embereknek, hogy „nem azért kerestek, mert csodajelet láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.” Ezzel tesz különbséget a tanítványok tapasztalata és a népé között. Jézus utal arra, hogy sokkal többet kínál, mint amire vágynak: örök életet. A nép azonban nem hisz az ingyenes ajándékba, ki akarja érdemelni, „le akarja kenyerezni”, őt, aki az élet kenyerét kínálja fel nekik! Mennyi irónia van e fordulatban! Milyen keserű tapasztalat ez a Tanító számára. Mintha a falaknak beszélne! S mintha mindez nem volna elég, tanítványai, akik pedig átélték a csodát a viharos tavon, nem képesek tapasztalataikat egybevetni, hanem földhöz ragadtak maradnak: „Kemény beszéd. Ki hallgatja?” – bizony nem értek meg a csodákra, ami vár rájuk, hanem a néppel együtt itt és most akarnak csodát, kézzel foghatót, olyat, amin nem kell gondolkozni, nem kell megérteni. Sajna, a mai ember sem különb! Avagy?

2015. augusztus 2.

Meghallgathatod/megnézheted a Bonum TV-n is!  http://bonumtv.hu/vasarnapi-gondolatok-0

Reklámok
One Comment leave one →
  1. Csalótzky Annamária permalink
    2015/07/31 22:33

    A BAKTER KECSKÉJE. A piarista Kerényi Lajos atya édesapja Máv alkalmazott volt, ezért a család közvetlenül a vasut mellett lakott egy házban. Volt egy kecskéjük is, amit etettek,fejtek. Észrevették, hogy amikor közeledett a vonat, a kecske a kerítéshez ment és megbabonázva nézte az elszáguldó vonatot. Ekkor bármiféle csemegével is kínálták, semmi jó nem kellett neki, szemeit csak a vonatra szegezte, csak onnan várta a csodát. Ezt a történetet az atya maga mesélte analógiaként a mai hivőre,akit hiába is kínálnak csodálatos exegézisekkel, sűket és vak rá gyakran és szemeit megbűvölten szegezi más
    “csodákra”.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s