Skip to content

Évközi 20. vasárnap B év (2015)

2015/08/14

 

Jó kérdés?

Jó kérdés?

„Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?”

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidók sokaságához: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké élni fog. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Vita támadt erre a zsidók között: Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában. Jn 6, 51-58

 

BŐSÉGES

BŐSÉGES…

„Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?”  –  Kérdezik méltatlankodva Jézus kortársai. Nem őt kérdezik: „Hogyan adod testedet ételül nekünk?”, hanem egymás között vitatkoznak. S miközben vitatják erre vonatkozó képességét, közvetve abszurdnak mondván ezt az ajánlatot: hogyan adhatja? És nem “hogyan adja?”, a kérdésük, még megtetézik azzal, hogy megvetően csak „ez”-nek mondják. Személytelenül nem lehetne megjelölni a legszemélyesebb áldozatot.

Jézus mégis maga válaszol a tömegnek, nem hagyja kétségben őket. És a „hogyan”-ról a „miért”-re tereli a figyelmet: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” S folytatja, eloszlatva minden kétséget, hogy itt csak valamiféle jelképes cselekedetről lenne szó: „Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital”.

Jézus ezt a radikális állítást a zsidók mitikus élményéhez, a sivatagi mannához igazítva, megmutatva az új áldozat felsőbbrendűségét. A mai embernek, főleg, ha gojim, ez már nem mond olyan sokat, egyfajta történelmi viszonyítás csupán. Mégis elevenné válik, ha összekötjük a szabadság élményét – Mózes épp kivezetet őket a rabszolgaságból! – a gondviselő szeretettel. Az égből alászállt kenyér, melyet Jézus ad, a szeretet legnagyobb ajándéka, és egyúttal a szabadság záloga.

2015. augusztus 16.

Meghallgathatod/megnézheted a Bonum TV-n is!  http://bonumtv.hu/vasarnapi-gondolatok

 

Reklámok
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s