Skip to content

Hol keressünk jó embert?

2015/09/17

Nem minden kereső talál..

KERES, DE NEM TALÁL…

A napokban Pesten jártam, és kedvem támadt színházba menni. A Vígszínházba kaptam jegyet, ahol egy Jó embert keresünk című darabot adtak. Pár perc hallgatás után elcsodálkoztam: hisz ezt a színművet én ismerem, Frankfurtban, a Goethe Gymnasiumban egy hónapon át elemeztünk a német irodalmi órán, Der gute Mensch von Sezuan címen. A frankfurti elitgimnáziumban ugyancsak nagyra tartották Brechtet, több darabját is részletesen elemeztük. Akkor friss menekültek voltunk szüleimmel és öcsémmel és egy bútorozott lakásban laktunk, amit az amerikaiak bocsájtottak rendelkezésünkre. Amikor „disszidáltunk”, ahogy akkoriban mondtuk, nem volt semmink, csak kevéske nyári holmink, mivel eredetileg nyár vakációztunk nagyanyámnál. Így a szecsuániak lelki nyomorát, jobban megértettem, mint nagypolgári osztálytársaim. Persze ezerszer jobb dolgunk volt, mint a darab szereplőinek, a kizsákmányolt bérmunkásoknak és hajléktalanoknak. Másfelől az osztályharcos felhangoktól idegenkedve is el tudtam fogadni, hogy a szecsuániak nem eleve rosszak, hanem a nyomor az, mely megakadályozza, hogy jók legyenek.

Amikor mi menekültünk (1956)

Amikor mi menekültünk (1956)

S most újra nézem a darabot, amikor ezrek és ezrek menekülnek sok-sok Szecsuánból. Németországba, mint mi magunk egykoron, de Magyarországon keresztül. És itt várnak arra, hogy valaki befogadja őket. S nincs sokkal több szerencséjük, mint Brecht darabjában a három istenségnek, aki inkognitóban kérnek szállást. Elutasítják őket, olyan szavakkal, melyek akár idézetek is lehetnek a mai médiából, hogy miért is ne fogadjuk be őket. Az istenek ma is hajléktalanok. A Facebookon és Twitteren ellenszenvüket magyarázóknak ajánlom Brecht leckéjét. Amúgy Brecht a darabot Skandináviában emigránsként írta. Őt ugyan befogadták, mint hírességet, de már akkor, 1943-ban, is milliók kerestek hiába egy befogadó jó embert.

A propaganda így látta. És ma?

A propaganda így látta. És ma?

Mint frankfurti tanárom egykor tanította, a drámaíró két motívumot ötvözött össze darabjában: Filemon és Baucis történetét, akik bár szegények, de befogadták az álruhás isteneket, és meg is kapták jutalmunkat, valamint Szodoma és Gomora legendáját, ahol két angyal „előtanulmányt” végez a város elpusztítása előtt, keresve egy igaz embert és Lótban találják meg, aki vendégszerető és ezért családjával együtt megmenekül. Mindez persze példabeszéd, de ettől még nagyon aktuális. Más szóval, mindenkinek el kell döntenie, hogy a görög házaspárt, Filemont és Baucist, illetve Lótot követi, vagy a szodomaiak sorsára akar jutni. Mert a média rémisztgetésével ellentétben, nem a menekültek hozzák a pusztulást ránk, hanem ők az esély, hogy kiváltsuk magunkat a bűnös város sorsából. Érdemes újra s újra olvasni a darabot, és ráismerünk környezetünkre, a minket ma is körülvevő világra, S remélhetőleg, nem önmagunkra.

S persze választ kell adnunk arra is, hogy Brecht hőséhez, Sen Tehez hasonlóan a jólét filozófiáját elfogadjuk-e, vagy elutasítjuk: Ha jó akarsz lenni, akkor kíméletlennek kell lenned. Ez persze lehetne a kései kapitalizmus jelmondata is. Nem lehet elméletileg cáfolni, hanem csakis a szeretet gyakorlatában.

Forrás: Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 79 (2015.09.17. JÓ EMBERT KERESÜNK

Advertisements
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s