Skip to content

Évközi 32. vasárnap B év 2015

2015/11/06

  1. NOVEMBER 08. ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP – „B” ÉV Mk 12, 38- 44

Csak két fillért dobott be.

A koldus alázatával

A koldus alázatával

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösökben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógákban és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk. Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be. Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát. Mk 12, 38-44

 

Csak két fillért dobott be – A közmondásos két fillért többnyire a gazdagok hivalkodó adományaival hasonlítjuk össze. Jézus is ezt tette. De hasonlítsuk össze egyszer azokkal, akik semmit sem adnak. Nem mindig fösvénység az oka ennek, bár, ugye, az egyike a főbűnöknek. Gyakori ok, de legalábbis indokolás, hogy „mit változtat?”. Ideológusok ezzel a lefitymáló megjegyzéssel hárítják el felebaráti kötelességeiket, mondván, a társadalmat kell megváltoztatni, nem alamizsnákat osztogatni. De jóhiszemű kisemberek is ezzel mentik fel magukat kötelességeik alól: Mit tehetek én? – kérdik. S némely közgazdász megnyugtatja őket: ha szétosztanánk a milliomosok összes vagyonát, olyan kevés jutna az egyeseknek, hogy ez mit sem változtatna a szegénységen.

 

Magadnak adod...

Magadnak adod…

Jó néhány éve Párizsban egy menekült családnak segítettünk páran. Ki ágyneműt, ki edényeket vitt nekik, akik mindenüket otthagyták a szabadságért. Én is megraktam a kocsim hátsó ülését ajándékokkal. Amikor kiraktunk mindent a család asztalára, a tizenéves fiuk megszólalt: Ha Ulrich bácsi nekünk adja mindenét, akkor most ő lesz a szegény? Szülei megmosolyogták a gyerek naivitását. Az említett közgazdászokat viszont senki sem mosolyogja meg, hanem komolyan veszik, akárcsak a politikusokat, akik a menekültekben a munkanélküliség okát jelölik meg. Nehéz itt kiigazodni? Nos, a többség azzal oldja meg a konfliktust, hogy nem csinál semmit. Szerintük ez a kormány dolga. Az államé. Az egyházaké. A Karitászé. Nem az enyém. Nos, nekik is szól a szegény özvegy példázata. A kisemberek tudnak tenni valamit. Sőt, sokat. S mivel sokan vannak, még többet is, mint a gazdagok, akik féltékenyen őrzik a felesleget.

Kiss Ulrich SJ

Ui. Meghallgathatod/megnézheted a Bonum TV-n is!  http://bonumtv.hu/vasarnapi-gondolatok-0

2015. NOVEMBER 08.

Advertisements
One Comment leave one →
  1. Csalótzky Annamária permalink
    2015/11/06 19:20

    Kedves hozzátartozóm nagy odaadással vezetett egy csoportot egy bécsi útra úgy a 6o-as években. A fejkendős idős nénit,aki még soha nem járt külföldön a család fizette be az útra.Az idegenvezető az út végén különféle hálaajándékokat kapott, s az utasok rendszerint nagy doboz bon-bont, vagy egyéb szép ajándékkal fejezték ki hálájukat. Az idős nénike is megindult ajándékával és zavartan köszönte a törődést és egy fehér szalvétába csomagolt piros almát nyújtott át az idegenvezetőnek, aki ekkor bizony könnyekre fakadt.

    Ulrich atya fején találta ismét a szöget : racionalizáljuk gyakran a semmittevésünket a kényelembe menekülésünket. Jó, hogy a tanítás nyomán felfigyelhetünk erre !

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s