Skip to content

NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA C ÉV (2016)

2016/02/14

Vajon megszólal?

Vajon megszólal?

Mondd ennek a kőnek

Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.”  Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat Istened imádd és csak neki szolgálj!”  Ekkor sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.”  De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísérd Uradat, Istenedet!” Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust. Lk 4,1-13

Mondd ennek a kőnek – Beszélnél kövekkel? Müller Péter írja valahol: „Izraelben van egy panaszfal. A siratófal. (…) Nincs szívszorítóbb látvány, mint amikor valaki a kövekkel beszél. A kövektől kér. A köveknek sírja el a bánatát. Még mindig jobb, mintha egy embernek mondaná, mert mi, mai emberek, érzéketlenebbek vagyunk, mint a kövek.” A kövek érzéketlenek. A kövekről mégis azt is mondjuk, hogy beszélnek. Ez persze képletes beszéd.

Beszélő kövek

Beszélő kövek

Valaki azt mondta a köveknek: Váljatok emberré! Mire a kövek ezt felelték: még nem vagyunk elég kemények! Mégis van, aki kőszívű. Az Úr ezért megígérte Izraelnek, hogy egyetlen szívet ad nekik és új lelket: „kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik.” Ez 11.19. A sátán jó teológus. Képzett. Erre játszik rá, amikor arra akarja rávenni Jézust, mutassa meg Istenségét. Csodát kér. Mi is, elég gyakran. És Isten ad is, de nem parancsszóra és nem hízelgésért cserébe: Megteheted, mi az neked… Innen a sátán elképesztő szemtelensége, amikor azt mondja: mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Hazugság, mint ahogy minden szava és ígérete!

 

Ne engedj elesnem

Ne engedj elesnem

S milyen különös –és nem csak stilisztikai fogás – hogy a történet végén, a harmadik kísértésben a kő visszatér. Fenyegető, félelmet okoz, mint a kisgyereknek. Ki akarja kőbe ütni lábát? Az fáj. Szenvedés. S lám, összejött a Nagyböjt három nagy Anti-kísértése: ellentmondani az éhségnek, a hiúságnak és a félelemnek. Eljött az idő, hogy mi is ellentmondjunk. S ne feledd: csak egy (rövid) időre hagy el a kísértés!

 

2016. február 14.

Reklámok
One Comment leave one →
  1. 2016/02/15 11:52

    “…Csodát kér. Mi is, elég gyakran. És Isten ad is, de nem parancsszóra és nem hízelgésért cserébe: Megteheted, mi az neked…”
    Egész életünk tele van csodákkal. Elvetünk egy pici magot, amiből fa lesz, ami a gyümölcseivel táplál bennünket. Mi ez, ha nem csoda? De mi olyan hálátlanok vagyunk, hogy nemhogy nem köszönjük meg, még csak észre sem vesszük a csodákat, amivel Isten éltet bennünket. Pedig minden pillanatban hálát kellene adnunk…

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s