Skip to content

Nagyböjt 4. vasárnapja C év 2016

2016/03/05

Hazatérőben

Az aranyifjú

Az aranyifjú

Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökségem rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük a vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, s megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya odaszólt a szolgáknak: Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt ás életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte őt. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. S te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál neki. Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült. Lk 15,1-3. 11-32

 

HAZATÉRÉS

HAZATÉRÉS

Hazatérőben – megragadta figyelmemet e szócska. A történetben ketten térnek haza. Az atyai házba. Ugyanabba, hisz fivérek. S mégis, micsoda különbség: az egyik szívdobogva közelít, fél a bírálattól, melyet jogosnak tud, és egész úton hazafelé azon töpreng, hogyan engesztelje ki apját. A másik, az elsőszülött magabiztosságával, a magát igaznak tartó ember önérzetével közelít. Elégedett önmagával. Hiszi, hogy ennek így kell lenni, és bírja atyja megbecsülését, hisz jó munkatársa. A playboy öcs már régóta eszébe sem jut. Atyjuk azonban elemészti magát bánatában a kisebbik sorsa miatt. Várja. Nap mint nap. S amikor reménye valóra válik, eléje siet.

Vajon milyen lehetett a két fiú ifjúsága? Gyermekkora? Vajon az idősebb már akkor féltékeny volt rá? Neki mindent megengedsz – panaszkodhatott az idősebb. Az ifjabbat az dühítette, hogy a bátyuska volt a példakép. Ő ilyen, meg olyan szorgalmas. Bezzeg te. Hát világgá ment. Szóval nagyon emberi történet ez. Sok családban, a legtöbben, megismétlődik.

Van azonban egy másik olvasata is a történetnek. A transzcendens. Mert egy napon mindnyájan hazatérünk. Akár léha, fényűző életet éltünk, akár mintakép voltunk. Atyánk azonban minden gyermekét szereti. Tárt karokkal vár. Ünnep lesz az! De jaj, a dölyfösnek, aki úgy véli, övé az elsőbbség. Aki azt hiszi, kiérdemelt bármit is. S még inkább jaj, annak, aki zúgolódik, mert a megtért bűnös testvérét örömkönnyekkel fogadja az atya.

Kiss Ulrich SJ

2016. március 6.

Reklámok
2 hozzászólás leave one →
  1. Cs. N. Katalin permalink
    2016/03/05 23:33

    Örömmel olvastam újból ezt a jól ismert jézusi példázatot.És az elmélkedés üzenete könnyeket fakasztott. Bizony mély hitből ered. nagyon jó tanítás! Istennek legyen hála érte! Ő áldja meg további szolgálatodat és életedet kedves Ulrich atya.

  2. 2016/03/06 19:00

    Igen, Isten mindenkit visszavár, és addig is, amíg Hozzá jutunk, egyengeti az utunkat. Legyünk hálásak Neki!

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s